Múlt héten szabadságot vettem ki; nem csak a blogírás alól, hanem úgy általában. A tíznapos nyugi első felét gyakorlatilag végigaludtam, ...

... a maradék ötben pedig újra lefárasztottam magam, nehogy túl kipihent legyek a végére. A fárasztás módszeréül a vonatfotózós túrázást választottam, ...

... ami azt jelentette, hogy hajnali ötkor már úton voltunk Interszitivel - de volt, hogy már háromnegyed négykor elindultunk (Mariannom a második ilyen kelésre már nem is mondott semmit:).

Alapvetően jó dolog minél tovább aludni, de meg kell hagyni, ha az ember későn kel, akkor lemarad az ehhez hasonló élményekről:

Miglécnémeti nevét eddig nem ismertem, de mostantól emlékezni fogok rá, hogy ez az a hely, ahol azt a mesebeli reggelt láttam.

Mondjuk az is igaz, hogy rég fáztam annyit, mint ezekben a napokban :) Pedig nem volt mindig rossz idő, csak kicsit változékony volt: a fentebbi kép után negyven perccel ...

... például ezt lehetett ugyanott a másik irányba nézve látni. A helyszín egyébként Margitfalva, pontosabban annak szomszédsága.

Ezen képek készítésének napján jócskán megáztunk Kassán, késő délután mégis ilyen idilli látványban volt részünk Tornagörgő felett a hegyoldalban. Mondjuk ez nekem inkább őszi hangulat, mint tavaszi, de akkor is tetszett!

Ilyen szép háttér előtt fotózhattunk volna vonatokat... ha jöttek volna. De persze nem jöttek. Illetve egy jött, csak később, és a másik irányból, a napnak háttal.

Jellemzően idegesíteni szokott, amikor potyára várakozunk, de most igyekeztem levegőzős-arcnapoztatós kirándulásként gondolni az egészre, ahol csak bónusz, ha véletlenül vonat is jön. Rögtön jobb volt, persze főleg azért, mert tényleg szép volt a környék.

UI: Ha kipihentem magam, majd vonatos képek is lesznek :)