A nyolcvanas évek első felében számomra Csehszlovákia volt _a_ külföld... ugyanis még soha nem jártam másutt. Minden feltűnően más volt, mint otthon: másképp néztek ki a buszok, a lámpaoszlopok, a vasúti átjárók, az emblémák - de úgy gondoltam, pont attól külföld a külföld, hogy nem ugyanazt látjuk szépnek, mint mi. Aztán egyszer egy autós utazás közben beiktatott egészségügyi szünetnél a rét túloldalán fekvő vaspályán elrobogott egy mozdony, aminek a szélvédője vagy fél méterrel a homlokfal elé nyúlt. Valami ilyesmi volt:
Von ŠJů, Wikimedia Commons, CC-BY 4.0, Link
Ez már sok(k) volt nekem: ekkor jöttem rá, hogy a csehszlovák formatervezés nem másik országból, hanem másik bolygóról származik :) Utána sokáig nem láttam hasonló mozdonyt, ezért nem is voltam teljesen biztos abban, hogy tényleg létezik a fura szerzet. Lehet, hogy csak képzeltem? Később nem foglalkoztam a témával; csak 2000 körül kezdtem el megint a síndöcögényeket nézegetni.
Ekkor derült ki számomra, hogy a "gülü homlokú" mozdony bizony létezik: különböző változatokban vagy félezer példány épült belőle, néhányuk egy időben Magyarországra is bejárt. Markáns szélvédőjükről kapták becenevüket: a csehek brejlovecnek, pápaszemes kígyónak, a szlovákok okuliarniknak, szemüvegesnek hívták, a németek Taucherbrillének, azaz búvárszemüvegnek; itthon leginkább Búvárként hivatkoznak rájuk, néha pedig Skodaként (pedig a gépeket nem is a Škoda gyártotta, hanem a ČKD).
Érdekes módon a hetvenes években legyártott T478.3 és T478.4 sorozatok elődei, a T478.1 és T478.2 típusok még nem "arcban" voltak erősek, hanem "mellben". Nem meglepő módon becenevük is erre utal: Brigitte Bardot után csak "Bardotkaként" emlegetik őket - bár a pontos eredetben kicsit bizonytalan vagyok, mert (a jelek szerint) a bardotka lengyelül egy konkrét fajta melltartót jelent (amit persze tényleg a színésznőről neveztek el). Nem lehet, hogy északi szomszédainknál is így, "mandínerből" jött a becenév?
Von High Contrast - Selbst fotografiert, CC BY 3.0 de, Link
Az újabbik típus előretolt szélvédője egyébként elvileg a vakításmentes kilátást szolgálta volna, bár nem tudom, mennyire vált be. Akkoriban mindenki megpróbált a gőzmozdonyoknál megszokotthoz képest óriási felületű szélvédőkkel valamit kezdeni, a csehszlovákoknak épp ez jutott az eszébe...
Lényeg a lényeg, hogy a Búvárok egy része (modernizálva, sokszor új motorral) ma is megvan, egyes példányai rendszeresen bejárnak hozzánk is.
Ráadásul sokszor nem is szólóban közlekednek - a képen látható magánvasúti gépek sejtésem szerint új motort kaptak, de még így is csak alulról szagolják a 2000 lóerős teljesítményt, ami valószínűleg nem mindig elég (ha rosszul gondolom, tessék szólni). Pedig kimondottan erőt sugárzó mozdonynak tűnnek - minél többet látom őket, annál jobban tetszenek!
A bejegyzés végén a szokásos videó, három rövid snitt: egy a Csallóközből, egy Morvaországból, egy pedig Tornagörgő fölöttről. Az első jelenetben magánvasúti vonatot látunk Csehországból bérelt mozdonnyal, a másodikban cseh állami teherfuvarozói tehervonatot egy irtó öregnek kinéző (vasúti) közvetítőkocsival, a harmadikban pedig szlovák államvasúti szerelvényt, félig nappal szemben, viszont gyönyörű környezetben.
Források: Vasútmánia Blog, vonatmagazin.hu, német Wikipedia
Ez megy most