A Búvárral ellentétben eme mozdony esetében nem emlékszem, mikor találkoztam vele először. Ennek valószínűleg a Csehszlovákiában használt vasútvillamosítási rendszer volt az oka: északi szomszédainknál ugyanis a vonalak egy része 3 kV egyenfeszültséggel, más része viszont 25 kV váltakozó feszültséggel üzemel. A szóban forgó mozdony utóbbihoz készült, mi viszont mindig a Magas-Tátra környékén járkáltunk, ahol előbbit használták. Vannak villanymozdonyok, melyekből ilyen és olyan üzemű - sőt: két áramrendszerű - is készült, de a bejegyzés témájául szolgáló gép nem ilyen, emiatt ilyen csodát nem láttam tizenkevés évesen:

Persze meg kell jegyezzem, hogy Magyarországra már a hetvenes években bejárt ez a fura szerzet (Szob felől a Nyugatiig), mégse rémlik, hogy valaha is láttam volna. Aztán amikor később mégis szembejött, egyből a Karosa Š sorozatú buszai jutottak eszembe. Nem csak a kinézete egyedi, hanem maga a kasztni kialakítása is, tudniillik üvegszállal erősített műanyagból van - ez az anyagválasztás tette lehetővé a szögletes formáktól való elrugaszkodást. A formatervező nevét érdemes megemlíteni: Otakar Diblík nevéhez fűződik egyik kedvenc repülőgéptípusom, az L-200 "Morava" kinézete (és pilótafülkéje) is.

By Rainerhaufe at de.wikipedia, CC BY-SA 3.0, Link

A négytengelyes gépek egy 1963-ban elkészült hattengelyes mozdony nyomán, annak számos elemét átvéve épültek a hatvanas évek második felében: míg az S 699 jelzésű nagy verzióból csak egy példány készült, a kisebb műanyagmozdonyok sikeresek voltak: az S 489 típusból - ezek mai 230-asok, melyek csak a cseheknél lelhetők fel - 110 készült, a megváltoztatott áttételezésű S 499-ből - ma 240-es, illetve 340-es - pedig 145. Ezen felül épült 90 a bolgár államvasútnak is.

A gépek műszaki színvonala nagyjából a V43 környékén volt, bár ezt a csehszlovák ipar legalább saját magától érte el, nyugati licensz nélkül. Ezt csak azért írom le, mert szokás alapból lesajnálni a cseszlovák ipart, holott valószínűleg nem véletlen, hogy Plzeňben ma is gyártanak mozdonyt, a Kőbányai úton pedig már nem :(

Egyébként nem mindenki van oda a látványos dizájnért, ráadásul a műanyag nem bírja a csattanásokat és a tüzeket. Bár a rozsdásodás hiánya miatt jó ötletnek tűnhetett a műanyag kasztni, a lepattogzó fényezés is elég igénytelenül tud kinézni:

Összességében érdekes kísérlet volt ez a mozdony, de a hetvenes években az üvegszálas technológia költségei miatt mégiscsak fém kocsiszekrényre váltottak, a Plehács becenevű sorozat képében. Az a mozdony gyakorlatilag ugyanaz, mint a Laminátka (erre utal, hogy eredeti jelzése is S 499.02 volt), csak "feltapad rá a hűtőmágnes" (© Rollende Landstrasse).

Bár jópofa műszaki alkotásról van szó, igazából soha nem tudtam megkedvelni a formáját, megmaradt puszta érdekességnek. Az pedig a sors fintora, hogy negyvenéves korukra ezek a gépek a magánvasutak jóvoltából meghódították Magyarországot is.

Mostanában annyit jártam Csehország keleti és Szlovákia nyugati csücskében, hogy egy videóra való is összejött. A hangokat is érdemes figyelni: a modern mozdonyokkal ellentétben itt nincs teljesítményelektronikás sípolás, se szolmizálás, gyakorlatilag csak a légsűrítőt, a hűtőventilátorokat, és a vontatómotorok áttételeit hallhatjuk...