Hogy ihletet gyűjtsek a Gibson Les Paul történetéről szóló bejegyzés folytatásához, megint elvándoroltam a Szívemnek Kedves Fatárgyak Boltjába (azaz a Gitárcentrumba), élőben is látni néhány mai példányt. Leszögezem, hogy ez itt nem a reklám helye, csak "World Guitar Day" van (bármit is jelentsen ez), kell valami szép a blogba :)

Ez itt középen egy 2016-os Faded Satin Fireburst Studio, a Standard egyszerűbb, emiatt olcsóbb tesója. Szerintem 5-6 méternél távolabbról már nem látszik, hogy ez a "budget" verzió, nem a teljes áru, viszont kétezer dollárral olcsóbban megkapható, és ugyanúgy rohadt jól szól!

A jelek szerint a 2017-es modellév a pickup-kapcsoló körüli korong eltűnéséről (is) szólt, ezen a Tribute Satin Gold Topon legalábbis nincsen ilyesmi. Jópofa, ahogy minden évben megkavarják a modellek kinézetét: a 2016-os év Gold Top kivitelű Tribute-jának a háta fekete volt, ennél viszont látszik a fa; a 2016-osnál kilátszanak a hangszedő tekercsei, ennél meg nem... Persze más különbségek is vannak, amitől ez a két gitár igazából nem ugyanaz a modell, de akkor is érdekes, hogy nem évről-évre ugyanazokat a hangszereket gyártják; mindig van valami változás, amitől a végén valakinek ez, valakinek viszont az az évjárat/típus/kivitel jön be jobban...

Ez az ébenfekete Studio is 2017-es, hisz nincs rajta a kapcsoló körüli gyűrű. Persze lehetne 2018-as is, mert az új modelleken sincs - viszont 2018-as Studióból a jelek szerint nincs fekete :) Mindenesetre ha ilyet vennék, az első dolgom valószínűleg az lenne, hogy gyűrűt vegyek hozzá, mert szerintem az hozzátartozik a Les Paul kinézetéhez. Igaz, az első Les Paulokon nem volt ilyesmi, na meg ha Duane Allman kibírta nélküle, akkor más is kibírhatja, de nekem hiányzik....

Ehhez képest ennek a Whiskey Gold fényezésű Custom Studiónak egyátalán nincs is kapcsolója a hagyományos helyen: lekerült a test alsó részére, ahol négy helyett csak két poti van. Egyébként nem tudom megmondani, miért, de ahogy legutóbb is tetszett a Faded modell "gyárilag koptatott" felülete, úgy ez is bejön, pedig tulajdonképpen ennél már csak akkor lehetne fapadosabb a gitár, ha a nyers fát látnánk :) Érdekes, hogy a szokásos mahagóni+jávor kombó helyett mocsári kőrisből van a teste, ki kellett volna próbálni, hogy ez a hangzásán észrevehető-e (mert bárki bármit mond, a faanyagnak igenis van köze a hangzás jellegéhez).

Természetesen komolyabb modellek is voltak a boltban, de ha tudom, hogy úgyse fogok vásárolni, akkor nincs pofám kinyittatni a szekrényt. Pedig tényleg van itt minden; balról jobbra: 2015-ös Classic Vintage Sunburst, 2017-es Classic Heritage Cherry Sunburst (ez nagyon kéne a zebra pickupokkal!), az előbbi tesója, csak Gold Top kivitelben, és egy ugyancsak 2017-es Standard Blueberry Burst (ez a legdrágább az eddig látott szárazfák közt). Mit mondjak, elfogadnám ezt a szekrényt itthon a szoba végibe'!

És az esetlegesen jelen levő SG-rajongók számára "valami egészen más": egy 2016-os SG Faded Worn Brown. Szerintem ennek a modellnek is marha jól áll a "koptatott" kinézet, még az se zavaró, hogy pont-berakások vannak a bundok közt a trapéz alakúak helyett!

Köszönöm a Gitárcentrumnak, hogy kibírják, amikor egy laikus bénázik a gitárjaikkal, pláne, hogy le is fotózgatja őket :)