Nemrég meséltem, hogy újra felfedeztem magamnak késő tinédzserkori hobbimat, a gitárboltokba járkálást, és hogy végleg belezúgtam a Gibsonokba. Nos, a dolog nem múlik! A hangszerboltba járásban az a legjobb, hogy nem tudod túlzásba vinni, hiszen a "túl sok gitár" kifejezés értelmezhetetlen, költeni meg úgyse tudsz túl sokat, csak amennyi pénzed van ;)

Most például ez a 2017-es Faded Les Paul-modell tetszik piszkosul. Ha múltkor azt írtam, hogy a Studio sorozat eredetileg a hangra koncentrált a kinézet helyett, aztán később mégis egyre szebb és szebb lett, akkor most kijelenthetjük, hogy Memphisben ismét nekifutottak egy olyan munkagép építésének, amit nem kell sajnálni, ha elkopik. Eleve kopott kinézettel gyártják - ez a "kőmosott" barna konkrétan olyan, mintha katonai célokra építették volna :)

A "Les Paul ötven árnyalata" c. sorozat folytatódik: múltkor láttunk burst Standardet 2015-ből, most itt egy Wine Red Candy példány. Még épp innen van a "PRS-ség" határától, de azért már elég feltűnő.

Megpróbáltam telefonnal megörökíteni, de nem nagyon ment - a fény szinte lefolyik a lakkozásról, nem bírt fókuszálni a kütyü...

A siker biztos jele, ha utánoznak, ezt a Gibson már évtizedek óta tudja. Ez itt például nem Les Paul, hanem egy "Love Rock", a japán Tokaitól. Állítólag nagyon jó minőségű hangszerek - ránézésre mindenesetleg tényleg nem nagyon lehet megkülönböztetni az eredetitől.

A kevésbé tájékozottak kedvéért el kell mondani, hogy a Gibson nem csak Les Paulokat gyárt, sőt, a divatos villanygitár-formák kb. felét ők találták ki. A bal oldali sokszög például egy 2016-os Explorer. Mindig rácsodálkozom, hogy ezt a formát 1958-ban ki tudták találni! Igaz, eleinte nem volt sikeres, mert még nem találták ki a zenét, amit játszani kell rajta: a metált :) A jobb oldali amőba egy új almodell, a Firebird Zero, az 1963-as Firebird szériára alapozva. Őszintén szólva nem lenne nehéz választanom a kettő közül: egyértelműen az Explorer a dögösebb.

Illusztráció, hogy az Exploreren nem csak metált lehet játszani - persze igazából biztos vagyok abban, hogy Gary Moore a Jolanámon is megdörrent volna :)

És ahogy a múltkor, most is SG-vel fejezem be: ez itt egy 2015-ös Special. Elsőre észre se vettem, hogy 24 bundos - most már sajnálom, hogy nem próbáltam ki. Mondjuk ami késik, az nem múlik.

Köszönöm a Gitárcentrumnak, hogy kibírják, amikor egy laikus bénázik a gitárjaikkal, pláne, hogy le is fotózgatja őket :)