Budapest már tizenvalahány éve azon dolgozik, hogy teljesen lakhatatlan hellyé váljon, és néha úgy tűnik, ez az ország egyetlen jól haladó projektje a rendszerváltás óta. Főleg azért, mert ezen az ügyön együtt dolgozik politikus és egyszerű állampolgár. Kezdődött úgy, hogy mindenki el akart menni innen, mert nem bírta a tolongást meg a büdöset. Ennek a mindenkinek egy része  (amelyiknek futotta rá) el is ment; no nem messze, csak a szomszéd domb túloldalára. Ott kint alszik, ott fizet adókat, de hagyománytiszteletből naponta kétszer hozzájárul az otthagyott város tolongás- és büdösségadagjának fenntartásához: reggel, amikor a domb mögül bejön Pestre, és este, amikor hazamegy. Közben persze dühöng, hogy miért nincsenek olyan utak, amelyek megakadályozzák annak a dugónak a kialakulását, amit hetven százalékban az ő napi két útja okoz. De persze ha körgyűrűt vagy új utat akarnak valahol építeni, akkor az ellen tiltakozik, mert ő nem akar tolongást és bűzt ott, ahol lakik. Mert azon ugye nem fogunk összeveszni, hogy tolongást és bűzt csinálni sokkal szórakoztatóbb, mint elviselni.

Eddigi blogbejegyzéseimnek nagyjából a fele arról szólt, hogy milyen dinamikusan nem lett megjavítva az, ami elromlott, és milyen európai módon lett lerohasztva, ami még működött, szóval ezt most nem is akarom túlságosan részletezni. Legyen annyi elég, hogy német ismerőseim rendszerint azt hiszik, hogy ők értenek valamit félre, amikor azt magyarázom, hogy miért nem épül új híd, hogy miért nem megy át a Lágymányosi hídon Budára az 1-es villamos, miközben ott a helye a síneknek, vagy hogy miért akarják újra meg újra megcsonkítani, és ezzel egy időben meg is drágítani a tömegközlekedést. Tudniillik pénzhiányra hivatkozva - miközben új metróvonalat építünk, ami a létező legdrágább városi közlekedési beruházás. Ilyenkor mindig megkérdezik, hogy akkor most tulajdonképpen van pénzünk vagy nincs pénzünk. Csórikáim ugyanis nem ismerik azt a fajta pénzt, ami csak metróépítés finanszírozására alkalmas, megállótakarításra, busz sűrítésére és villamos hosszabbítására nem.

Szintén nem kell magyarázni azt sem, hogy mennyire nem igaz, hogy Budapesten csak látványberuházásokat indítanak. Ha ugyanis itt bárkit is érdekelne a látvány, akkor a világörökségi panorámát nem csak a rózsadombi szállodaépítések zavarnák, hanem a lassan a rakpartra porladó Várbazár is. És akkor talán tovább juthattunk volna annál, hogy 2007-ben még mindig csak gondolkodunk a Várnegyed egyik turisztikai bejáratánál, a Dísz téren álló egykori Honvéd Főparancsnokság felújításán.

Eddig azt hittem, ez valami véletlen dolog, de most már kezdem érteni, hogy az ország fő kórságának tartott vízfej (miszerint Budapest) leépítését szolgáló intézkedéssorozatról van szó. Mert ugye eddig az volt a fő gond, hogy az országban csak Budapestet lehetett rendesen megközelíteni. Hát most már vannak autópályák, amik máshova is elvezetnek. Viszont komolynak mondható nemzetközi repülőtér továbbra is csak egy van: Ferihegy. Nos, ez változni fog! Nem, nem a kunmadarasi egykori szovjet bázisból lesz Európa új tranzitreptere, és nem is Debrecen lesz új légiforgalmi fővárosunk, egyszerűen csak teszünk róla, hogy Ferihegynek se lehessen forgalma. Mert zavar bennünket a zaj. Felettünk csak ne repkedjenek azok a huncut légitársaságok! Mert igaz, hogy a mai repülőgépek ötszor halkabbak, mint a húsz évvel ezelőttiek, de mi még így se halljuk tőlük a tuningolt kipufogójú alsó középkategóriás kisautókat, az éjszaka is nyomuló versenymotorosokat, és a faluvégi kurta kocsmából kiszűrődő tucctuccot.

Ja, hogy ki akar majd pénzt hozni egy olyan városba, ahová nem lehet repülővel értelmesen eljutni? Hogy nem jönnek majd a turisták? Na mondd már! Persze a fapados légitársaság azért évente egyszer legyen itt Budapesten, hogy elvigyen Korfura, mert különben sírni fogunk, hogy miért csak Bécsből, esetleg Kassáról indul járat!

Persze turista amúgy se akarjon idejönni. Minek is? A látványosságainkkal, érdekességeinkkel mostohán bánunk,  mert csak kivenni szeretjük a pénzt, befektetni nem. Ami meg csak úgy van magától, az mi a francér' van? A sok hülye barlang például. Ritkaságszámba menő kristálybarlang? Dugjuk el, még valakit érdekelne! A világ leghosszabb, víz alatt levő hévizes barlangja? Szállodát rá, mert még esetleg valaki ide akarna jönni, megnézni! És ha már így lendületben vagyunk, a már feltárt és látogatható lyukakat, mint a Szemlőhegyi-barlang, is tegyük gyorsan tönkre! Különben is, mi a fenének van lyuk a földben, ha nem jár benne metró? Tömjük be az összeset!

Na, és ha már az összes érdekes épület összedőlt, az összes természeti csoda tönkrement, akkor mi maradt még? Mi az az egy budapesti dolog, aminek van még híre a világban, még ha csak a fiatalok közt is? Megvan: a Sziget! Nosza, azt is lehetetlenítsük el! Kultúrából nekünk úgyis elég, ha valami lejárt szavatosságú tévéműsorba évente egyszer-kétszer meghívunk egy-két lejárt szavatosságú sztárt. Minden hatalmat Al Banónak! Romina POWER!

Mire ennek a programnak végére érünk, lesz egy baromi unalmas városunk, több száz kilométernyi folyamatos forgalmi dugóval, és pár tucat turistával, akik eredetileg Bukarestbe akartak menni, csak induláskor a reptéren félreolvasták az információs táblát. És lesz ám az vidéknek felemelkedése is, én mondom tinéktek, mert mindenki, aki ambíciózusabb egy mocsári zsurlónál, el fog innen menekülni! Jó, nem mondom, hogy magyar vidékre fognak menekülni, mert lehet, hogy cseh, szlovák vagy horvát vidékre, de Budapest nem lesz többé vízfej, és mind a kétszáz megmaradt lakója végre nyugodtan alhat!