És megkezdődött a Nagy Félnépi Értednemdolgozok-Nemellened. A Nyugati pályaudvaron az ország gazdaságpolitikájának spontán irányítói csapást mértek az ott működő gyorsbüfékre és újságárusokra, melyek forgalma a sztrájk miatt igencsak megcsappant. A pénztárcsarnokban a tolongás a szokásosnál gyengébb, a húgyszag viszont erősebb. Egy torzonborz hajléktalan tanácstalanul topog a nemzetközi pénztár bejáratához közel; talán azon gondolkozik, hogy ő hogyan tudna a sztrájkhoz csatlakozni?

Vonat nem indul és nem érkezik, de az automata hangosbemondó pár percenként bemondja, hogy a MÁV-Start szeretné, ha utazásunk gond nélkül zajlana le, ezért vigyázzunk a csomagjainkra. A végén jó utazást kívánnak, úgyhogy kimegyek a csarnokból, és hirtelen támadt utazási vágyamat a 73-as troli segítségével csillapítom.

A Keletiben percenként bemondják, hogy a sztrájk miatt bizonyos vonatok nem indulnak, majd azt, hogy mindjárt megy a hatvani gyors. Majd megint, hogy sztrájk van, majd azt, hogy érkezik a pécsi IC. A csarnok közepén egy fiatal német turista anyázik, hogy itt ragadt nálunk, a két szélén pedig egy-egy tévéstáb dolgozik. Megállapítom, hogy a tévéstáboknak továbbra is minden esetben kötelező tagja egy-egy csinos, fiatal lány. A mozdonyokon-motorkocsikon a mozdonyvezetők eközben értünk olvasnak újságot a vezetőfülkékben, az egyik iroda bejárata előtt két láthatósági mellényes vasutas pedig tízmillió ember jövője érdekében cigizik ráérősen.

Folyt. köv.?

PS: A rövidtávú visszaemlékezés még azelőtt született, hogy a Parlament megszavazta volna, amit megszavazott, illetve hogy a sztrájkoló szakszervezetnek eszébe jutott volna, hogy ne folytassa  a sztrájkot, melyet "annak ellenére is sikeresnek értékelt[ék], hogy a parlamenten átment a törvényjavaslat, és a munkabeszüntetés a vasúti közlekedésen kívül sehol nem okozott érdemi fennakadásokat".