Az agyam eldobom mindjárt:

"A hajléktalanok távol tartását célzó, a köztéri padokra szerelt karfát a társadalmi kirekesztés szimbólumának tartja az állampolgári jogok országgyűlési biztosa." / Index /

Én csak annyit kérdeznék: ez a kedves ember, akinek hivatalt is adott a Jóisten a végtelen sok toleranciája mellé (illetve hivatali fizetést, az én adómból is), miért akar megfosztani engem attól, hogy le merjek ülni a város padjaira? Persze kérdezhetném azt is, hogy az anyukája miért nem tanította meg, hogy az ülőhelyre ülni szokás, és nem feküdni, de ez messzire vezetne, és a végén valaki még anyázásnak értené, amit nem szeretnék.

További kérdések: az mennyivel kevésbé kirekesztés, ha a normális emberektől veszik el a jogot, hogy leülhessenek, csak mert valaki hosszában fekszik a padon? És az, ha nem merünk leülni, mert mindenféle gyanús foltok virítanak a padokon? Vagy az, hogy nem tudom élvezni a közterületeket, mert minden pillanatban részeg hajléktalanok ordítozását hallom, vagy  szagát szívom?

Különben is, ahogy egy kedves netes ismerős megjegyezte a téma hallatán: miért lenne kirekesztés a karfázás? Hisz' nem csak a hajléktalanok nem tudnak a padokon elnyúlni, hanem a nem-hajléktalanok sem, azaz senki nincs a másiknál hátrányosabban megkülönböztetve! Amúgy sem "a" hajléktalanokkal van baj, hanem a büdös, koszos, megváltozni már nem akaró, az emberi gesztusokra, szokásokra, normákra bosszúból sz*ró hajléktalanokkal. Meg azzal, hogy ebben az országban folyamatosan összetévesztik a demokráciát a "mindenkinek minden szabad" című viselkedésmintával.

A kedves Lelkiismeretügyi Országgyűlési Majdnembiztos ne mások kikapcsolódásának színhelyét dobja oda a nélkülözőknek, hanem keressen valódi megoldást a problémára! Legyenek rendes hajléktalanszállók, ahol nem lopják el a hajléktalanok kevés cuccát (a legtöbben közülük ugyanis a lopások miatt nem mernek odajárni), kapjanak védőoltásokat, mosdhassanak-zuhanyozhassanak-moshassanak magukra bármikor, és közben próbálják kiemelni őket nyomorult helyzetükből. Persze ez macerás, meg pénzbe kerül, ráadásul mindig lesz, aki ezekre nem vevő, és igenis semmi mást nem akar, csak mások padjain elterpeszkedni. De utóbbi nem normális, értsd: nem tolerálható társadalmi viselkedési forma: egyszerűen nem kell hagyni. Ülni, napozni, olvasni, valakire várni, akár kicsit szunyókálni azt lehet egy padon, de ágynak nézni nem.

Ha pedig a t. Toleranciabajnokügyi Főbiztos úr nem akar valódi megoldást keresni, akkor vigye haza szerencsétlen hajléktalanokat, meg vigye be őket a hivatalába, de ne nevezzen engem kirekesztőnek azért, mert jogosnak tartom azokat a karfákat!!!