Az új évet Keszthelyen vártuk be, ahol nagy örömömre minden tiszta hó volt. Úgyhogy volt hóban csatangolás kézenfogva, forraltbor-ivás, meg minden, ami ahhoz kellett, hogy jó emlékeim maradjanak az óévről :)

Keszthely amúgy még szebb hely, mint emlékeztem rá, legalábbis így hóban nagyon bejöttek a Sóhaj allé (tényleg ilyen néven szerepelt a térképen) menti parkot övező százéves, vagy még régebbi házak, meg a főutca. A Festetich-kastélyt mindenki ismeri, azt most ezért nem említem...

Mivel elég közel volt a vasútvonal, vonatot is elmentem fotózni, ennek köszönhetően zakóztam egy akkorát egy lefagyott úton, hogy ha nem lett volna aszfalt a jégpáncél alatt, akkor tutira a magmáig repedt volna a földkéreg...

Magát a szilveszteréjszakát konkrétan átaludtuk. A tucctucc (amit Magyarország számos táján valamiért zenének neveznek) nem vonzott semmiféle klubba, az utcán hideg volt, a tévéműsor pedig még a kemény alkoholizálásnál is agysejt-pusztítóbb volt, úgyhogy hamar ágyba bújtunk. Az éjfélt ütésre így is felriadtam, hiszen kint kitört a III. égiháború, a himnusz pedig a szálloda épületének falain keresztül elrezgett a párnámig. A tüzijátékozók nem tudom, hány éjfélre készültek, de baromi sokáig pukkogattak még, emiatt jó ideig nem is tudtam visszaaludni. Ezzel együtt tök jó módja volt a Szilveszter eltöltésének, és ezt komolyan mondom!

Másnap aztán pihentem és jó hamar el tudtunk indulni haza. Az első harminc kilométeren  még a nap is sütött, aztán előbb szürke lett az ég, majd havazni kezdett, végül Székesfehérvártól negyvennel haladó hókotrók mögött jöttünk. Asszem eddig még sose láttam olyat, hogy autópályán egy órán át úgy tudtunk folyamatosan egy Audi mögött jönni, hogy közelébe se mentünk az engedélyezett maximális sebességnek :) Budapest közelségének első jele az volt, hogy az M0-s lehajtójánál eltűntek a kotrógépek, innentől kezdve csak megbecsülni lehetett, hol vannak a sávok. Azért épségben hazajöttünk, és örültünk vala a havazásnak. Évek óta hiányoltam a valódi telet, ez a mostani egyelőre annak tűnik...