Az ilyen írásokat a művelt svédek unauthorised fan fiction-nek hívják. A műfaj célja semmiképpen sem az eredeti alkotók kenyerének elvétele, hanem a tiszteletadás előttük. Meggyőződésem, hogy ha a kreatív elmék ezen csapata pár ezer kilométerrel nyugatabbra talál egymásra, ma nem Bauer ügynökről írnának a világ tévéújságjai, hanem Bordás Attiláról. Ehelyett nálunk a sorozat további sorsa is erősen kérdéses. Amíg a helyzet rendeződik, valamikor réges-rég, egy távoli galaxisban az alternatív folytatás tovább gördül:
Bankfiók Angyalföldön. Méghozzá egy, az átlagnál jóval feszültebb légkörrel bíró bankfiók, még a nem éppen idegnyugtató helyként ismert Angyalföldhöz képest is. A feszültségnek természetesen oka van: két suhanc, akik fegyverrel fenyegetik felváltva a pult túlsó oldalán ülő dolgozókat, illetve az ügyfeleket. Bár bizonyos szempontból ők maguk is csak ügyfelek...
-Mindenki meghal, ha nem nyitod ki a széfet!-kiabál egyikük.
-De nem tudom kinyitni, időzáras! Nem érti?-rimánkodik a bankfiók vezetője, egy középkorú nő. Hiába készítették fel céges tréningek alkalmával az ilyen eseményekre, ahogy a földön fekvő biztonsági őr halántékából szivárgó vérre pillant, legszívesebben elájulna, valaki - bárki! - másra hagyva a további tárgyalást.
Az ügyfelek nem néznek oda, sőt: sehova se néznek. Legalábbis a többségük, mert kettő közülük folyamatosan sugdolózik.
-Laci, ne legyen őrült!-könyörög egyikük, egy vörös nő.
-Meg kell tennem, Andrea. Rendőr vagyok, nem nézhetem ezt tovább tétlenül.
-De maga most nem rendőr, hanem valaki, aki csak azért ugrott be a bankba, hogy kivegyen némi pénzt, mielőtt elvisz engem vacsorázni! Maga most civil!
-Andrea, maga ügyvéd, úgyhogy tudja, hogy ez nem így van.
A kopaszodását hajának előrefésülésével álcázni próbáló férfi ezzel lassan elkezd feltápászkodni a padlóról.
-Hé, mit csinál?-fordítja azonnal fegyvere csövét az irányába az egyik bankrabló.-Ne hősködjön, mert mind meghalnak!
-Fiatalember, egyszer mind meghalunk, de úgy gondolom, magának sem áll érdekében ezt siettetni!-emelte fel hangját a férfi.-A nevem Móricz László, rendőrtiszt vagyok. A néma riasztó már valószínűleg útnak indította ide a kommandósokat, szóval azt javasolnám, hogy adják fel, akármit is terveznek, és tegyék le a fegyvert!
Döbbent csend.
-Így enyhébb büntetésekkel is megúszhatják.-teszi hozzá.
És kifejezetten zavarni kezdi, ahogy hirtelen mindenki rá bámul.
Főcím.
Csend. Móricz László rendőrtiszt egyre jobban sajnálja, hogy szokásos becsületes módján szolgálat végén leadta a fegyverét. A fiatalkorában kedvenceinek számító Piszkos Harry filmek jutnak eszébe - Clint Eastwood magabiztossága nem kis részben a hónaljtokban lapuló Magnumnak volt köszönhető. Ezzel ellenben ő mit tudna tenni a két fegyveressel? Rájuk köhög, hogy elkapják tőle a náthát, amivel már hetek óta küszködik?
Az egyik fegyveres lassan odamegy hozzá, a fegyvert egy pillanatra sem leengedve.
-Kis rendőr, nem félsz, hogy meghalsz?
-Hát... konkrétan de, csak ez most nem számít.-próbál egyszerre vicces és férfias lenni.
-De számít.-A srác talán húsz éves lehet; a mozdulatot, amivel a pisztolyt az ő orrához nyomja, vélhetően valami filmben látta. De nem valamelyik Piszkos Harry-ben, az biztos! Csőre tölti a fegyvert.-Most szépen lelőlek, utána majd meséld el, számított-e!-vigyorodik el. Ujja lassan ráfeszül a ravaszra. Mindenki becsukja a szemét.
Móricz László rendőrtiszt dörrenés helyett (vajon hallaná azt egyátalán? -szalad át az agyán a gondolat, golyó helyett) a másik rabló hangját hallja:
-Megőrültél?!
Kinyitja a szemét, és mintha lassított felvételt nézne: látja, ahogy a kérdező felüti társa kezét. A pisztoly eldördül, az álmennyezet szilánkjai peregnek rájuk.
-Mit csinálsz?-kezd kiabálni az eldördült fegyver birtokosa-Meg kell mutatnunk, hogy minket nem lehet csak úgy ledumálni a harcról!-a szemeiben furcsa őrület látszik-Különben nem fognak velünk tárgyalni, hanem csak úgy lerohannak!
-Ezt a rendőrt akkor sem lőheted le!-dadogja a másik. Ha a lövés elkövetőjének szemében őrület táncol, akkor az övében a bizonytalanság. Milyen fiatal ez a srác, és máris mibe keveredett! Fegyveres bankrablás... De legalább jó ízlése van a le nem lőhető rendőrök kiválasztásában. Móricz egy pillanatra meg is sajnálja a szerencsétlen gyereket: ebben a korban ő is ilyen bizonytalan volt - bár ő épp a szerelemmel ismerkedett, nem fegyverrel hadonászott egy bankban! Ettől eltekintve mintha csak magát látná... még a fejét is hasonlóan félrebiccentve tartja, mint ő ifjúkorában. Csak a katonaság tudta kinevelni belőle ezt a rossz testtartást. A katonaság, és a...
Ekkor megint dörren valami.
A lassított felvétel effekt megint beindult: látja, ahogy a második füst- és fénygránát is becsapódik a bankfiók üzletterébe. Mindenki ösztönösen elfordítja onnan a fejét, csak Móricz László rendőrtiszt nem, így látja a golyóálló mellénytől testesnek tűnő alakokat, ahogy átrohannak a földig érő ablakokon. Üvegszilánkok peregnek. Egyikük lövésre tartja fegyverét, és az imént a plafonba lövő rabló összerándul. Mögötte a másik alak is felemeli a gépkarabélyt. Ő nem tűnik annyira testesnek, és feltűnően másképp mozog. És az idő még jobban belassul: Móricz hirtelen azt is észreveszi, hogy a kommandós-sísapka alól fekete tincsek lógnak ki.
És ekkor hirtelen fura érzések törnek rá. A másik, még talpon levő rabló irányába fordul. A távolságot méregeti. Azt is észreveszi, hogy amaz a hátsó ajtó felé fordul. A fekete tincses felemeli a fegyverét, és... Móricz László rendőrtiszt elrugaszkodik. Nem gondolkozik, nem számítgat, mégis sikerrel jár: feldönti a fekete tincsest, egyenesen a másik kommandósra. Ezek csak ketten jöttek?
Teljes a téboly: a bank üzletfelei uniszónóban sikítoznak.
-Mondd, te teljesen megőrültél?!-tépi le Mike a sísapkát magáról. Pedig ezt nem szokták az akció civil szemtanúi előtt - rendesen ki lehet akadva!
-Mi volt ez, Laci?-ordít rá a fekete tincses is, az ismerős búgó hang egy eddig ismeretlen árnyalatával. A kérdezett szeme az üzlettér hátsó részét keresi, és még épp látja, ahogy a sértetlen bankrabló eltűnik egy ajtó mögött. Legördül kollégáiról.
-Mondd, te teljesen megőrültél?!-pattan fel Mike, és azonnal a rabló után veti magát. A fekete tincses marad. Ő is letépi magáról a csuklyát.
-Újra megkérdezzem?-kérdezi.
-Ne, Juli, kérlek ne kérdezd meg!-gördül a hátára Móricz. Megpróbál felülni, de nem nagyon megy.
-Tudod te, mit tettél? Lehet, hogy segítettél megszökni egy fegyveres bankrablónak!
Móricz becsukja a szemét. Nem tudja, igaz-e, ami alig fél perce eszébe jutott, de abban biztos, hogy eddigi életének értékrendje szerint helytelenül cselekedett. Másrészről viszont...
-Az nem egyszerűen csak fegyveres bankrabló: azt hiszem, ő a fiam, akit még sosem láttam.
És ismét csend lesz. Eltekintve a többiek sikoltozásától, mely a bankfiók hátsó részében eldördülő lövés hangjának szól.
-Neked van egy fiad?-találja meg végre a szavakat a kreol lány. Döbbentebben már nem is nézhetne rá.
-Én is pont ezt akartam kérdezni.-kapcsolódik be a beszélgetésbe hirtelen az ügyvédnő is.
Miért kell nekem bankba járni, miért nem használok hitelkártyát, mint más rendes ember!-szalad át Móricz László rendőrtiszt agyán, és inkább becsukja szemét, ahogy visszadől a padlóra...
"Tűzvonalban", karakterek, helyszínek, alaphelyzetek © Fonyódi Tibor, FilmArt, Magyar Televízió.
Ez megy most