Bár sokan pedzegetik, hogy a BKV működésének szünetelése jó hatással van a nemzetgazdaságra, én jelentős veszteséget szenvedtem el.

Azt tán már itt a blogban is írtam, hogy újabban minden évben elvesztek egy-két sapkát. A mostani telet konkrétan az előző tél harmadik sapkájával kezdtem. Amíg tegnap el nem hagytam. Sebaj, ma vettem egyet, erre mi történt, miközben a sztrájk emberekre gyakorolt hatását próbáltam empirikus úton kutatni (ami azt jelenti, hogy a mindenféle távolsági és helyközi buszokkal utazgattam, élvezve, hogy nem kell messze utaznom, meg külön jegyet vennem, hogy tesztelhessem őket:)?

Nem, nem hagytam el a sapkámat. Mert a kesztyűimet hagytam el. Valószínűleg amikor a kabátzsebből előráncigáltam a sálamat, kirántottam vele együtt őket, és leestek, én meg nem vettem észre...

Most szomorú vagyok, egyrészt mert családi ajándék volt néhány évvel ezelőttről, másrészt meg ilyen jó kesztyűm még tán sosem volt. Valakinek ma jó napja lesz egy Buda környéki buszon, ha megtalálja, mert gazdagabb lesz egy jó állapotú kesztyűpárral (ami - már hogy a jó állapot - nagy dolog nálam, mert jellemzően sokmindent addig hordok, amíg atomjaira kopva le nem mállik rólam). Persze van másik kesztyűm, de akkor is, ez a (szó szerinti) szétszórtság kezd durva lenni. Asszem az új kesztyűpárt egy hosszú zsinórral összekötöm a kabát ujjain keresztül, hogy ne tudjam elhagyni. Anno óvodás koromban ez a megoldás elég jól bevált :)