Pénteken egyszerre leesett a csizmám mindkét talpa (már hogy a bal és jobb oldali is), emiatt szombaton sima félcipőben mentem ki az utcára, ennek viszont az lett a vége, hogy jót zakóztam egy rejtőzködő jégfolton. Jobban mondva nem zakóztam, hanem farmeroztam: letérdeltem a Télistenség előtt, némi anyaghiányt okozva úgy a farmerben, mint a térdemen. Emiatt ma nyugis, itthon ülős napot tartottam, sok tévénézéssel, zenehallgatással.

Eközben ugrott be, hogy pár zenétől egy az egyben visszajönnek hangulatok, jelenetek a gyerekkoromból. Az egyik ilyen szám Amii Stewarttól a "Húúúú huhhu hu hú húúú", eredeti nevén a Knock on wood:

Erről egészen pontosan az ugrik be, ahogy apuval hazafele jövünk a Közlekedési Múzeumból, az Egressyről a Thökölyre kanyarodva a Trabanttal. Mellettünk még jár a 44-es és 67-es villamos, a Trabi meg még nem rázkódik szét a kockakövön, mert a kockakő még nincs teljesen szétnyomódva-megsüppedve-foghíjasra cakkozva. Én még tök lelkes vagyok a múzeum élményétől, a villamosra nem is nagyon figyelek oda, pedig... :)

Nem tudom már, a Trabantban hogyan volt akkoriban zene, de valahogy sok zenei emlékem kapcsán autókázás rémlik - még az is lehet, hogy tévesen. A második Trabantunkban már biztosan volt egy idő után rendes rádió (6 voltos Videoton, magnó nélkül), de úgy rémlik, mintha sokáig csak egy kis elemes kézirádió lett volna odarögzítve a műszerfal mellé. Egy időben konkrétan az a klasszikus dizájnú, lekerekített műanyag Phillips recsegő volt, amit talán ma is lehet kapni retróként (pár éve láttam valahol külföldön egy boltban), de mintha más is lett volna korábban, valami régiesebb. Na mindegy! Egy másik szám, amit akkoriban nem lehetett kikerülni, a "Van még cigi" című volt, ettől is teljesen nosztalgikus hangulatba kerülök:

Helyesen persze One way ticket (az Eruption-től), de akkor még írni se tudtam, nem hogy angolul hallani :) Ugyanők adták elő a rádió akkori (ha jól tippelek, 78-79-80 környékéről beszélünk) állandó slágerét:

Biztos adtak mást is, de nekem akkoriban a rádióból csak pár dolog maradt meg: a vízállásjelentés ("Passaunál a Duna apad, háromszáz centiméter, hajóvonták találkozása tilos"), a Rádiókabaré a dalolászós főcímmel, aminek a szövegét csak körülbelül bírtam megérteni ("Hallgassunk kabaréééét, a kabarééé, az nagyszerűű dolog / hallgassák if-i-jak, és ugyebááár, a dráága készülék";), a különféle kívánságműsorok - és a sok diszkószám. Lehet, hogy az azóta születetettek azt hiszik, hogy akkoriban csak Alla Pugacsova és Záray-Vámosi szólt a rádióban, de így visszatekintve nekem szinte kizárólag ezek a pumpálós basszusú diszkók rémlenek. Amúgy eredetileg volt ez a szám minden, még Tina Turner is (a "Van még cigi" meg asszem volt Boney M-ben), de nekem az Eruption van meg emlékként. Amúgy a BM-et (már hogy a Boney M-et) direkt hagyom ki ebből a bejegyzésből - ők túl nyilvánvalóak.

A világ egyik legnagyobb zenekara akkoriban (egyébként szerintem azóta is, mondom ezt rockerként) az ABBA volt. Őket valamikor 23-24 évesen újra felfedeztem magamnak, ezért a legtöbb számuk nem hoz vissza konkrét pillanatot - egy számot, a Thank you for the music-ot leszámítva:

Amikor ennek felcsendül a refrénje, ha becsukom a szemem, egyből a régi lakás nagyszobájában vagyok korán reggel. Valószínűleg tél lehet, mert kint még sötét van, apu a fürdőszobában borotválkozik, anyu a konyhában reggelit csinál (kakaó + párizsis kenyér), tesóm a másik szobában még alszik, a nagyszobában pedig félhangosan megy a rádió, a sávkereső fénye az egyetlen fény. Ott állok a sötétben, és ezt a homályos fényt nézve hallgatom a visszafogott, csak zongorával kísért első verzét, aztán hirtelen kiteljesedik a zene, ezer sávból felharsan a kórus... még mindig libabőrös leszek tőle :)

Aztán volt még egy szám a "pumpálós" fajtából, ami sokat ment, és csak több évvel később láttam (meglehetősen döbbenten), hogy kik is játszották, és hogy néztek ki közben:

Ez volt a KISS, amint éppen NAGYON nem olyanok voltak, amilyenként ismertek lettek. Másrészről viszont valószínűleg ez volt a kereskedelmileg legsikeresebb kislemezük - és diszkónak végülis kimondottan jó ez a nóta. Igaz, a dalszöveg nem kiemelkedő művészi teljesítmény, de amint az iménti példákban láthattuk, a korszellem megkövetelte a sok huhogást és sanannát :)