Ahogy ma este tíz körül jöttem haza a melóból, megcsapott a levegőben bújkáló nyáresti hangulat, és ráébresztett, hogy öregszem. Sok évvel ezelőtt még természetes volt, hogy ilyen időben vagy megyek valahova (a munkából hazafele menés nem számít valahova menésnek, az csak szánalmas menekülés, ami közben semmit sem veszünk észre a külvilágból, annyira arra koncentrálunk, hogy ne bukjunk fel a saját kilógó belünkben), vagy l'art pour l'art csavarogok odakint valakivel! Most meg csak akkor érzem ezt a vibrálást a levegőben, ha túlórázom... Ha meg véletlenül nem ez a helyzet, akkor se megyek sehová, mert minek? Társaság sincs, akikkel valamit csinálni lehetne ilyenkor - hisz már azon is túl vagyunk, hogy minden haver a gyereket fürdetni rohan haza, lassan már inkább a leckét kérdezik ki. Aki meg nem, az pontosan olyan zombiként örül annak, hogy luk van a fenekén, mint én: hogy van honnan hazamenni és van hova hazamenni.

Persze a kluboknak nevezett cigifüstgyűjtő és igénysüppesztő helyeket sose szerettem, de sajnálom, hogy ma nem lenne erőm végigbeszélgetni a várost egy haverral vagy havernővel. Régen egy-egy ilyen hosszú séta után még arra is volt erőm, hogy Lágymányosról hazasétáljak Óbudára! Na jó, az már akkor is zavart, hogy Óbudára hazaérve rossz volt a lift, és gyalogolhattam fel a kilencedikre :)

Volt ugye a gyerekkor, amikor nem tudtunk mit kezdeni a nyári szünettel nagy jómódunkban, csak simán örültünk, hogy nincs suli (meg sajnáltuk a németeket, hogy náluk jóval rövidebb a vakáció). Aztán volt az ifjúkor, amikor kicsit kevesebb szabadidőnk volt, de még mindig rohadt sok - igyekeztünk is jó alaposan beosztani. Később dolgozni kezdtünk, de hetente 1-2 alkalom még belefért, és ráadásul ekkor már volt mit elkölteni, belefért koncert, étterem, taxi.

Pedig a nyár ugyanaz, mint akkor, a nyáresti forró szél is ugyanolyan, csak már nem tudok mit kezdeni vele. Minden maradt, csak most más örül a nyári estéknek, más élvezi ki őket. Ezt persze általában nem veszem észre, mert nincs rá időm és lehetőségem.  Én hülye, maradtam volna még egy kicsit bent, vagy jöttem volna haza hamarabb, akkor nem vettem volna észre, és nem zavarna ez az egész..!