Küldöm a fentebbi, nyugtató jellegű videót "mindenkinek, aki szereti", illetve a gazdasági világ-úgynevezett-rendszer üzemeltetőinek és haszonélvezőinek, akiknek köszönhetően a több mint másfélszeresére nőtt törlesztőrészletem nagy eséllyel tovább fog nőni, hiszen már nem csak az amúgy is krónikus beteg forinthoz képest emelkedik állandóan a frank:
"Történelmi mélypontra került a forint a svájci frankkal szemben. A frank eddigi csúcsárfolyamát 218,98 forinton érte el az idén július elsején, ma délután fél három tájékán azonban egészen 219,07-ig erősödött a hazai valutával szemben. " / Index /
Szóval a videót nekik küldöm - őket meg a feslett erkölcsű felmenőik különféle testnyílásaiba. Mert az egy dolog, hogy egy közép-kelet-demenciai országban ki mit közösül el, de az anyag- és energiamegmaradás törvényszerűségeinek megfelelően biztosan lehet tudni, hogy semmiből nem lesz valami, ergo amikor zseléshajú brókerek és zsírosfejű örökösök boldogan koccintanak valahol:
"Négynapos veszteségsorozat után ismét emelkedéssel zártak szerdán a New York-i értéktőzsde vezető indexei." / Index /
... na, akkor az valahol másutt valakinél veszteségként jelentkezik. És én már prostituáltra unom, hogy ez a valaki állandóan én (is) vagyok. Tudom, a Dow Jones nem azért emelkedik, mert valaki gonoszságdiból eldobálja a letörekvő káeurópai papírjait, és frankot vásárol, de gyakorlatban mégis ez az elve az egésznek.
Mert az tuti, hogy
a/ a használt panellakás, aminek megszerzése érdekében évtizedekre eladósítottam magam, nem ér többet, mint amikor megvettem (sőt, eladni is csak kevesebbért lehetne az ismert okokból kifolyólag)
b/ a munkám végén előálló produktumot nem adja olcsóbban a piacon a munkáltatóm
Márpedig hiába törlesztek egyre többet, egyre többel tartozom a banknak. Két év után nominálisan már többel, mint amennyit felvettem - és lebélsározom az ún. közgazdaságtant, de ez az ún. nominális összeg nagyon is reálnak érződik hó végén. Akármit mondanak a megmondóemberek (akik többségének feltehetőleg alapból jobb lehetőségük volt valahol saját életet kezdeni, ami olyan helyzeti előny, ami vagy van, vagy nincs), de ez már rég nem a felelőtlen költekezésről és árfolyamkockázatról szól, ne is próbáljanak nekem lelkiismeretfurdalást okozni, hogy én hoztam magam ilyen helyzetbe.
Gyerekkorunkban erre mondták azt, hogy a csúnya kapitalizmusban a spekulánsok játszanak más életével, és ha úgy hozza az érdekük, akkor mással orálisan kielégíttetik magukat. Meg volt az a hülye rajz a melósok hátán ülve pezsgőző cilinderes tőkésekről, akik a részvényeik szelvényeit vagdossák, míg a proletariátus éhenhal. Ha nem kapnak észbe, a végén még kiderülhet, hogy amit a komcsik hazudtak nekünk erről, gyakorlatilag igaz volt. Ez azért csak gáz, nem? Én eladósodom a banknál, függőségbe kerülök velük, a része leszek a rendszernek. Az ország eladósodik más országoknak, függőségbe kerül, a része lesz a rendszernek. Semmi és senki nem ér semmit, csak annyit, amennyit valakinek, aki amúgy már nem szorulna rá a pénzgyarapodásra, éppen megér, ezáltal mindenki függőségbe kerül, mindenki része lesz a rendszernek.
És bár a globális krízis megmutatta, hogy fekália az egész ún. tőzsde- és bankrendszer, a felügyeleteikkel és minősítőintézeteikkel együtt, azért csak megy tovább az egész most is. Nem lehet kiszállni, hisz pont azoknak kellene változnia, akik a leginkább ellenérdekeltek a változásban. Ők meg az előző balhét is megúszták háború nélkül, hát van önbizalmuk, miért ne feszegessék még egy kicsit a határokat? Például újra be lehetne vezetni az első éjszaka jogát kezelési költségként.
Sok hülye meg boldogan tapsol az egészhez, mert azt hiszi, hogy ha elég türelmes, akkor egyszer majd átkerülhet az orálisan kényeztetett testrész másik végére. Pedig oda születni kell. Pontosabban kellett volna.
Ez megy most