Berlin - téboly föld alatt és felett, III. rész

Előzmények: Berlin gyorsvasúti rendszere a Fal felépítése után

A jelek szerint az NDK egykori vezetői az ideológiát könnyen félre tudták tenni, amikor pénzről volt szó: a Friedrichstrasse-i vasút-, U- és S-Bahn állomás esete különösen abszurd példája volt az álszentségnek. Ez az állomás keleti területen feküdt, de alatta haladt el a nyugat-berlini forgalmat lebonyolító észak-déli S-bahn alagút, és a mai U6 metróvonal is. Ezen túl a pályaudvar csarnokainak vágányairól indultak nyugat (még pontosabban Wannsee és Staaken) felé a Stadtbahn S-Bahn vonatai, illetve voltak még átmenő távolsági vonatok is. Hogy ezek közül mi mivel volt összekötve, azt a politikai rendszer szempontjai szabták meg, viszont azért, hogy az egész létesítmény működhessen, Nyugat-Berlin valutával fizetett.

A biztonság kedvéért ismét a múltkori térkép, hogy hol is vagyunk: Kelet-Berlinben.

Az S- és az U-Bahn kéreg alatti állomásai értelemszerűen le voltak zárva a felszín felől - a keleti polgár csak onnan tudhatta, hogy Kelet-Berlinen túl is van élet, hogy remegett a utca, amikor áthaladt egy-egy "nyugati" szerelvény alatta.

Az lenne ehhez hasonló, ha a Deák téren éreznénk a dübörgést, ahogy a kisföldalatti bekanyarodik a Harmincad utca alá, hogy onnan továbbmenjen a Vörösmarty tér felé, és közben tudnánk, hogy nem szállhatunk fel rá, mert mondjuk Ausztriához tartozik, és a megállója a Meridien szálló tövében számunkra nem is létezik. Nem tudom, hogyan lehetett ezt ép ésszel kibírni!

Friedrichstrasse: vasútállomás vámmentes bolttal

A nyugati vonalak közti átjárás viszonylag háborítatlan volt, hiszen oda keleti polgár nem tehette be a lábát (persze figyelő szemek és kamerák azért voltak). A távolsági/átmenő vonatok peronja szintén határállomás-szerűen működött, tehát keleti oldalról csak a keleti S-Bahn vonalak végállomása volt egyszerűen elérhető.

Itt lent a pályaudvar alaprajzát láthatjuk. A németül nem tudók kedvéért: az "NS-Bahn" illetve "Nord-Süd Bahn" az észak-déli S-Bahn (ami "nyugatról ment nyugatra", és csak itt állt meg keleten, a föld alatt). Az "U-Bahn U6" egy keleten szintén csak itt megálló metró, mely föld alatti folyosóval volt (van) összekötve az előbbivel. A piros X-ek lezárt lépcsőket jeleznek. Efölött magasvasútként húzódik az S-Bahnt és "sima" vonatot is magába foglaló Stadtbahn pályája. A kék/cián (elnézést, de nem tudhatom biztosra: színtévesztő vagyok) rész a keleti oldalról kivezető, a pink pedig a nyugati/távolsági peronokról keletre vezető határ- és vámellenőrzés színhelye. A világoszöld rész az, ahol a keleti polgár a kelet felé induló S-Bahnokra szállhatott.

A határ- és vasútállomás alaprajza. Forrás: de.wikipedia.org

A komplexum legizgalmasabb részei az összekötőfolyosók voltak. A szórakozásra vágyó nyugati fiataloknak főleg azért, mert itt vámmentes bolt jelleggel keleti  üzemeltetésű Intershop kioszkok működtek, ahol a nyugat-berlininél jócskán olcsóbban lehetett dohányáruhoz és röviditalokhoz jutni (DM-ért). Ez még annak ellenére is komoly kishatárforgalmat eredményezett, hogy a nyugati oldal vámosai a vonatokon megpróbálták elcsípni azt, aki keleten vett cikkeket nyugatra akart vinni! Az érdekes helyzet alapja az volt, hogy az állomás keleti felségterület volt, de mivel a forgalom "nyugat-nyugati" volt, nem volt se határ- se vámellenőrzés. A keletieknek persze jól jött az italra és cigire vágyó nyugatiak "kemény" valutája...

De a leírások szerint a folyosókon csúnyább dolgok is történtek, mivel ez a keletiek egyik legkényelmesebb "zsilipelési pontja" volt nyugat elé: a keleti vasút szolgálati  helyiségein át kivételezett funkcionáriusok és ügynökök egyaránt bármikor beléphettek a nyugati forgalomba, vagy elhagyhatták azt! Állítólag a Rote Armee Fraktion tagjai is itt menekültek át keletre, de persze olyan is volt, hogy egy disszidens keleti ügynök lógott meg ugyanezen útvonalon. Állítólag a nemkívánatos keleti polgárokat is néha itt toloncolták ki: a csomagjaikkal együtt kirakták őket a folyosóra, aztán menjenek Isten hírével (és metróval vagy S-Bahnnal).

A könnyek palotája

A Fal létrejötte után a pályaudvar erődített határállomássá vált, de mivel eredetileg nem erre tervezték, nem volt benne elég hely a határvédelmi szerveknek. Hogy ezt megoldják, '62-ben hozzáépítettek egy csarnokot a pályaudvarhoz az NDK-ból történő kilépés lebonyolítására. Mivel az épületet főleg a rövid látogatások erejéig beengedett nyugatiak használták, akiknek még az oda belépés előtt el kellett búcsúzniuk keleti rokonaiktól, a helyet hamarosan "Könnyek Palotája" (Tränenpalast) néven kezdték emlegetni.

"Berlin Friedrichstrasse Checkpoint 1979 1" by Marijn2007, on Flickr

A bejárat után először csak felületes dokumentumellenőrzés volt, hogy a betévedőnek egyátalán szabad-e ott lennie, aztán kezdődött a sorbaállás. Vámnyilatkozatot kellett kitölteni, és az embernél levő keleti márkát pedig leadni - azt ugyanis nem volt szabad kivinni az NDK-ból. Természetesen csomagvizsgálat is volt, majd kezdődött az igazi ellenőrzés, ami a fentebbi képen látható fülkékben folyt, ahova egyenként hívták be az embereket. Az eljárás nem lehetett felhőtlen: a  német wikipedia szerint legalább kétszáz ember halt meg az ellenőrzések közben természetes halálban (azaz pusztán a stressztől). Az egész létesítmény folyamatosan megfigyelés alatt állt; a neten olvastam visszaemlékezést arról, hogy például nem volt érdemes túl magabiztosnak látszani, mert akkor alaposabban foglalkoztak az emberrel.

Bundesarchiv, Bild 183-1990-0403-310 / Franke, Klaus / CC-BY-SA [CC-BY-SA-3.0-de (www.creativecommons.org/licenses/by-sa/3.0/de/deed.en)], via Wikimedia Commons

A határátlépés után, illetve az észak-déli S-Bahnról és az U6-osról átszállva ebbe a csarnokrészbe jutott az utas. A közelebbi peron két oldaláról a Stadtbahnon át közlekedő S-Bahnok indultak, a távolabbinál az átmenő/távolsági/tranzit vonatok álltak meg. Utóbbi még az ellenőrzések után is különleges terület volt, a vonatokhoz nem lehetett csak úgy közel menni. A fentebbi fotó már a Fal megnyitása után, de még az NDK idejében készült, talán ezért nem látszik különösebb készültség ott. Sajnos - de természetesen érthető - módon nem sok képet találtam az "igazi NDK-s" időkből, hiszen akkoriban nem kimondottan örültek a fotósoknak; leginkább kabát alól, sebtiben ellőtt fotók, és remegős - valószínűleg "jajj, véletlenül bekapcsolva hagytam, nem is vettem észre (kacsintás)" alapon felvett - videók maradtak fenn, hiszen hiába lehetett a nyugatiaknak szabadon közlekedniük az állomáson, ez azért keleti felségterület volt, keleti rendőrökkel és határőrökkel!

A kép jobb szélén látható acélfal túloldalán szintén S-bahn végállomás volt, csak egy másik világé:

"Bhf Friedrichstrasse, Berlin" (1989) by jmvanelk, on Flickr

Ez itt a keleti oldali S-Bahn állomás. Míg a nyugati oldalon az S-Bahn politikai okokból (ti. mert a keleti államvasút, a Deutsche Reichsbahn (DR) üzemeltette) elvesztette jelentőségét, keleten a városi közlekedés egyharmadát még mindig ez adta.

Egy kérdés: akinek van róla emléke, írja le kommentben, hogyan működött Sopron és a GySEV a Vasfüggöny idejében! Én már csak később jártam arra, de akkor is a bécsi vonat zárt peronra jött, ahonnan az aluljáróba lemenve egyenesen a vám- és határellenőrzéshez értem, és csak azon túljutva tudtam bemenni az épület "magyar" részére, a magyar vonatokhoz. Hogy nézett ez ki az igazán kemény időkben?

A nyugati oldalhoz még egy érdekesség: hosszú egyeztetések után a DR 1984-ben átadta a nyugat-berlini S-Bahn üzemeltetését az ottani közlekedési vállalatnak, a BVG-nek. A megegyezés ellenére a nyugati járművezetőknek nem volt szabad keleti területre lépniük, így az utolsó nyugati oldali megállóban, a Lehrter Stadtbahnhof-on (ennek a helyén áll ma az új főpályaudvar) mindig leváltották őket DR alkalmazottak. Kifelé menet pedig a BVG-sek itt vették át a vonatokat keleti kollégáiktól - el lehet képzelni, hogy nem osztottak be akárkit erre a feladatra, nehogy az legyen, hogy az illető a szerelvénnyel együtt továbbmegy, és "elfelejt" visszajönni. Érdekes módon a keleti rész alatt átkelő észak-déli vonalon nem volt ilyen személyzetcsere.

A bejegyzést a fentebbi videóval zárnám le, mely a Fal létezésének vége felé készülhetett. Az S-Bahn szerelvény elindul Friedrichstrasse-ról, és egy ideig lerobbant házak hátsó udvarai alatt megy (az átláthatatlan korlát miatt alig látszik, hogy a peron vége után  rögtön a Spree-t is keresztezi). Körülbelül egy perc után láthatjuk a Fal belső, "hátországi" oldalát, majd kezdődik az üres halálzóna (a háttérben pedig a Reichstag). Itt a vasút és a Fal egy darabon majdnem párhuzamosan fut a Spree-vel, ezért még a szokásosnál is durvább az összkép. 1:40 körül haladunk át a Humboldthafen csatornáján, ennek a túlpartja volt a tulajdonképpeni határ, utána már nyugati oldalon fut a szerelvény. A videóban 3:00-tól külső snitteket is láthatunk arról, milyen volt a látvány a nyugati oldalról, mi látszott a Fal és őrtornyok "védelmében" futó vonatokból. Egészen hihetetlen, hogy ez nem is volt olyan nagy rég!

Update: A videót eltávolították, és nem találtam elég hasonlót. Ez ugyan hasonló, csak a másik irányból indulunk, és nem jutunk el a Friedrichstrasséig.

Folytatás: A Friedrichstrasse határral és anélkül

Források: szóbeli közlések, http://www.berliner-untergrundbahn.de/, http://de.wikipedia.org, http://www.stadtschnellbahn-berlin.de/