Nincs kedvem sokat szövegelni, pontosabban ebben a nagy melegben semmihez nincs kedvem, úgyhogy szünetjelzés helyett most hangulatfokozó videóklipek következnek; először egy 1973-as Slade sláger tíz évvel későbbi feldolgozása a Quiet Riot által:
Ha valaki még nem fáradt el a léggitározásba, akkor itt egy másik jókedvű nóta, 1980-ból, az AC/DC megújulunk-azaz-még-jobbak-vagyunk lemezéről:
Asszem ezután minden logika szerint a Twisted Sisters We're not gonna take it-jének kellene következnie, úgyhogy következzék a Europe-tól a a Rock the night. Ez a szám már újkorában is tetszett (titokban, mert csúnya nagyhajú emberek tépték a húrokat a klipben, ami nem fért bele a jókisfiús imidzsembe:), most meg egyenesen azt gondolom, kiköpött olyan, mintha Gary Moore valamelyik nyolcvanas évek első fele/közepei lemezéről szedték volna. De tényleg: hasonló a ritmusozás, a kitöltő gitárnyihogtatások, van benne finom billentyű, és szerintem a két szóló is - bár kicsit "nagyívű skandináv metálosan" indul - amolyan Gary-s tekerésbe torkollik:
És most egy filmzene, pontosabban egy filmzeneként felhasznált Motörhead szám. Tényleg létezett ez a film magyarul? Annak idején nagyon megnéztem volna, aztán ez valahogy mégis elmaradt, nem is hallottam róla. Ami maradt, az a rock'n'roll, amin még Ice-T és az Ugly Kid Joe-s nyikhaj se tudott rontani :)
A végén pedig egy szám a nyolcvanas évek bulirockjának (hajmetáljának) záróakkordjaként is értelmezhető (jesszusom, miket írok már, elkaptam a zenekritikusitis kifinomulus-t:) Mötley Crüe lemezről, a Dr. Feelgood-ról.
Ez megy most