Az Uetliberg Zürich "házi hegye", a legközelebbi igazán magas pont a város felett, tévétoronnyal és kilátóval. Lentről nem kimondottan látványos, na de ha felmegyünk! Már kétszer jártam ott, de még sose láttam a várost - és soha nem is hiányzott, mert helyette ez volt (bár itt pont a belvárostól átellenes irányba nézünk):

Ez a jelenség (inverziós ködpárna - köszönet KZsocinak a szóért!) a csúcs egyik fő vonzereje: amikor odalent köd és nyirkos szürkeség van, itt gyakran süt a nap. Régen ilyenkor a villamosokra kiakasztották az "Uetliberg hell" (nem, nem "pokol", ez németül van: "az Uetliberg tiszta") táblát, manapság az elektronikus kijelzőkön lehet ilyennel találkozni.

Ilyenkor a ráérő zürichiek felülnek a biciklijükre, vagy a főpályudvar alól induló Uetlibergbahnra, és kirobognak vele a városra ráülő felhőből. Mesés élmény! Vajon a Hármashatárhegyen is süt a nap, amikor Budapest odalent ködben van? Csak mert akkor félelmetes gyorsasággal tessék oda valami fogast, siklót vagy lanovkát építeni, a szürkeségből a fényre felmenetel ugyanis az elképzelhető legjobb gyógyszer a rosszkedvre, depresszióra, rossz közérzetre!

Ha jól tájolom, akkor itt éppen Zürich belvárosát nem látjuk. Majdnem ötszáz méterrel vagyunk a Limmat folyó partja fölött, és bár a képhez az ember automatikusan csendet képzel, ez nem csendes felhő volt: kicsit búgott, kicsit dudált, néha szirénázott, egészkor pedig harangszó hallatszott belőle :)

A hegygerincről lenézve látszott, ahogy a köd odalent gomolyog, de idáig nem jött fel, teljes nyugalomban nézhettük a naplementét.

Túl sokat nem lehet hozzátenni ezekhez a képekhez: lefelé tartó nap itt...

... fényhiányra sötétedő paplan a túloldalon.

Nem volt túl meleg, de szerencsére a hegytetőn levő szálloda előtt lehetett forralt bort kapni, úgyhogy folyamatosan vágtattunk körbe a kilátóhelyek közt (a kilátótorony zárva volt, valószínűleg a frissen olvadó hó miatt), mert a fények változásával minden kicsit másképp volt szép, mint tíz perccel korábban. Az utolsó vonathoz azért ki kellett lépnünk, mert nem volt kedvünk gyalogolni (az ugye alap, hogy nem lehet autóval feljönni, a szálloda is elektromos kocsikkal fuvarozza a fuvaroznivalóját), de megérte :) Kár, hogy ez évekkel ezelőtt volt, megint el kéne nézni ide...