A kint tomboló, korán jött hőségen pár jeges panorámával szeretnék enyhíteni - bár az érdekesség kedvéért hozzátenném, hogy a képek augusztusban készültek:
A Pasterze nevű gleccser a Grossglockner lábánál terül el, a hegyről elnevezett fizetős útról (mely önmagában is hatalmas élmény) lehet lekanyarodni hozzá. Ez Ausztria legnagyobb gleccsere, és bár lehet, hogy manapság gleccser közelében lenni már nem olyan ritkaság, mint száz éve, nekem ez volt az első, amit közelről láttam.
Aki az előző kép alapján megijedt volna, hogy ez valami hegymászóknak való, vad hely, az nem ismer engem :) Egy teljesen az autós turizmus céljaira kiépített éttermes-kilátóteraszos-kötélvasutas látványosságról van szó, mely a parkolóház (!) tetejéről így néz ki. 1856-ban még itt volt a gleccser teteje, aztán ahogy az olvadással egyre messzebb került az úttól, építették meg a siklót...
... mely a legmeredekebb volt, amin valaha is utaztam. Főleg induláskor néz ki durván, ahogy egyre meredekebben ível lefelé a sínpár, míg el nem tűnik az ember szeme elől. A vasutat 1963-ban adták át, akkor a lenti végállomásnál volt a gleccser teteje; ma onnét még pár száz métert lefelé kell baktatni a köveken.
Itt éppen lefelé sétálunk, ekkor kezdi csak az ember agya befogni a méreteket: minden egyre nagyobb lesz, csak az emberek maradnak kicsik... Meglehetősen furcsa a sziklákkal-kőporral kevert jég tetején sétálni, és közben hallani-látni az alatta csordogáló gleccserpatakokat! A biztonságos helyek természetesen ki vannak táblázva, de egy ponton túl az is, hogy "továbbmenetel csak saját felelősségre". Naná, hogy ott voltak a legtöbben :)
És ezzel az óriásjégkockás fotóval be is fejezném ezt a bejegyzést. Aznap innen visszafelé tartva havazásba is belefutottunk, szóval igazán hűsítő élmény volt a nyárban...
Ez megy most