Több ezer képet készítettem olyan utcákról, ahol a házak megmaradtak, de a villamossín eltűnt, most lehetőségem volt az ellenkezőjére is...

A német főváros mellett a mai napig működik három, a berlinitől független villamosüzem, mely egy-egy S-Bahn állomástól indulva a környező településeket tárja fel. Valahogy úgy kell elképzelni, mintha a törökbálinti vasúti megállóhelytől méteres nyomtávú tuja járna Budakeszire, a biatorbágyi vasútállomástól normál nyomtávú Sóskútra, Etyeken át... Az egyik ilyen Berlin-Friedrichshagentől Schöneichén át Rüdersdorfig halad, 1912 óta (két évvel korábban még Schöneiche volt a végállomás, ezért a vonalat a mai napig leginkább "schöneichei villamos" néven emlegetik, holott voltaképp viszonylatszáma is van: 88-as).

A vonal 1977-ben érte el mai hosszát, akkor hosszabbították meg Alt-Rüdersdorfig. Ez azonban nem sima hosszabbítás volt, hanem az eredeti vonal egy szakaszának feladásával járt - a megszűnt szakasz egyetlen vágánya azonban mai is a helyén van a kockaköves úton! Normál esetben egy rácsos kapuban végződik pár száz méter után, most nyáron azonban a megnyitó századik évfordulóján ünnepséget rendeztek a régi végállomáson, és tovább lehetett menni (illetve a vágányon lóvasút is járt). Naná, hogy ezt látnom kellett!

Az egész utca olyan, mint valami  fura horrorfilmben: van úttest, van padka, vannak lámpák, ott a sín (felsővezeték azért már nincs), de az egész nem vezet sehova. A magyarázat egyszerű: ami itt erdei útnak tűnik, egykor kisvárosi utca volt:

Sajnos a régi képeket csak a látogatás után kaptam, úgyhogy nem tudok rendes "régen és most" képpárokkal szolgálni, de a fenti házsor talán valahol itt lehetett:

Az egykor Kalkberge néven önálló településre kezdetben benzolmotoros mozdonyok vontatták a kocsikat, egy ilyen szerelvényt látunk ezen a képeslapon:

Az én képemen valószínűleg ugyanezt a részletet látjuk, csak a másik irányból - ahol nálam az emberek jönnek le az úton, ott volt a mozdony a régi fotón:

Egészen döbbenet, hogy ennyire gyorsan eltűnhet a civilizáció! Hogy miért tűnt el, azt a település(rész) neve magában hordozza: Kalkberg(e) = "Mészhegy(ek)". A környék ipara és fejlődése több száz éven keresztül az itt bányászott mészkövön alapult, a hatvanas években pedig úgy határoztak, hogy bővítik a környék cementműveit, a kitermelést pedig felfuttatják. Emiatt a hetvenes évek közepén elkezdték kiüríteni az ekkorra már Rüdersdorf városrészeként létező Kalkbergét, a villamosvonalat pedig elterelték és Alt-Rüdersdorf városrészig vezették.

Érdekes módon a tervet mintha csak félig vitték volna végig, hiszen bár a városrész házait eldózerolták, az utca megmaradt: nem ásták fel, nem építettek semmit a helyére. Az is igaz, hogy az utca mögötti domb túloldalán egy ma is művelt, ránézésre több négyzetkilométeres külszíni fejtés-sor húzódik, a szélén ezzel a műemlékként ott rozsdásodó géppel.

A domboldalban és a fák közt fel lehet fedezni a házak, pincék maradványait. Az ünnepség miatt nem voltam egyedül a semmibe vezető utcában; az idősebbek folyamatosan arról beszélgettek egymással, hogy milyen volt, amikor itt még emberek laktak...

Ezzel együtt, ha az ember nem figyel oda, simán hihetné, hogy egy teljesen sima sokadrangú országúton halad, a sín pedig valami iparvágány.

A felhagyott szakasz nem túl hosszú, 900 méter után már el is jutunk az egykori hurokvégállomáshoz, melynek összeágazódását még lehet sejteni, bár a váltót néhány éve kivették:

Így nézett ki a környék, amikor még Marktplatz-nak, azaz piactérnek hívták - bár a megszüntetésekor már Karl-Marx-Platz-ként hivatkoztak rá:

Közlekedésbaráti magyarázat: a benzolmotoros időkben (és valószínűleg még később is) még nem volt hurokvágány, a mozdony kisvasúti módon körbejárta a személykocsit a másik vágányon.

Ki tudja, az itt baloldalt rozsdásodó oszlop talán ugyanaz, mint az előbbi képeslapon? Ezzel együtt, erre a helyre most senki nem mondaná, hogy egykor piactér volt!

Egyébként érdekes ez a "tér": az egyik oldalán a kicsit feljebb látható külszíni fejtés kezdődik, a másik oldalán pedig ez a kellemes tavacska húzódik. Nem csúnya vidék ez!

A régi képekért köszönetet szeretnék mondani Bernhard Neumann-nak!