Tudnivalók

Egy Földön ragadt humanoid űrlény benyomásai az őt körülvevő világról, különös tekintettel Budapestre, a villamosokra, vonatokra, repülőgépekre, zenékre. Meg minden másra.
 
Ha tetszenek a bejegyzések, ajánld a blogot/bejegyzést ismerőseidnek - ha csak egy-egy képet mutatnál meg másoknak belőlük, akkor is kérlek, írd oda mellé a készítő nevét, és hogy hol találtad (mondjuk link formájában)! Köszönöm! (A tartalmak publikálása, pláne kereskedelmi célú felhasználása értelemszerűen a készítő(k) engedélyéhez van kötve)
 
A kommentek tartalma nem feltétlenül egyezik meg a blog írójának véleményével. Sőt, néha még a bejegyzéseké sem ;) A trollok/spam/túlzott offolás pedig ki lesz moderálva, ha úgy látom jónak.

  Gyorslinkek:
Hampage.hu frissítések
Énblog
Égitársaság
Zene
Saját zene

Naptár

április 2020
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4 5
6 7 8 9 10 11 12
13 14 15 16 17 18 19
20 21 22 23 24 25 26
27 28 29 30

Ez megy most

Top 5

  1. Megtalált sínek: a Margit híd régi vágányainak darabjai a DunábanÉveket töltöttem Budapest elvesz(t)ett vágányainak felkutatásával, most azonban - kivételesen - megtalált sínekről fogok mesélni! Száraz időszakokban néha előfordul, hogy a Margit-sziget déli...
  2. Végállomás, leszállás!Ez itt a bevezető hűlt helye. Normál esetben nyakatekert módon kellene felvezetnem, hogy mi a bejegyzés témája, és miért az, ami, de most egyszerűen csak pár érdekes régi képet szeretnék mutatni Ab...
  3. BUMM nincs, de (majdnem) minden más abból a korszakból itt van :)A jelek szerint az elmúlt hónapokban egy kő alatt éltem (esetleg szatyorban), mert teljesen elment mellettem, hogy az archive.org nem csak elkezdte összegyűjteni az univerzum összes C64-es programját,...
  4. Cégérek, táblák és neonok a hetvenes-nyolcvanas évek külvárosi utcáinJó régen nem csináltam már "régi képes" bejegyzést, de a minap valami mást keresve rámjött, hogy folytatást csináljak egy régi képmutogatós írásnak, melyben hirdetésekkel, neonreklámokkal...
  5. Komárnótól Komáromig, avagy az erőd velünk van II.Előzmény: (Rév)Komárom, és az ő naponta kétszer látogatható erődje A komáromi erődrendszer a ma a szlovák oldalon levő Öreg- és Újvárból, a Vág torkolata körüli sáncokból és bástyákból, és három...
  6. A nürnbergi Colosseum és a Birodalmi Pártgyűlés TerületeAz ember nem mindig csak szép vagy kellemes dolgokat lát utazás közben, hanem néha zavarba ejtőeket is. Életem egyik legfurcsább koncertje volt a nürnbergi Rock im Park, melyen a zenekarok a Harmadik...
  7. Mi az: huszonöt emeletes, és átsüt rajta a nap?Természetesen a nyolcvan méteres pécsi magasház, melynek szomorú érdekessége, hogy 1977-től csak 1990-ig laktak benne, azóta üresen áll: A hatvanas-hetvenes évek fordulóján a magyar városépítőket...
  8. Amikor az utcák keskenyebbek, a villamosok pedig tényleg öregek voltakMúltkor elmeséltem, hogyan kerültem kapcsolatba Tim Boric-kal, most ismét mutatnék néhányat a hetvenes évek második felében készített képeiből. Kezdjük Óbudán, mondjuk a Flórián téren! A...
  9. Egyessel Etele feleTöbb mint négy év után ismét "első villamoshoz" gyülekezhettünk Közepesen-Dél-Budán: először gördült végig tuja az 1-es hosszabbításán a Fehérvári úttól az Etele térig. Kezdjük a rövid képes...
  10. Kőbánya-Hizlaló: egyről a kettőreAki nem villamosmániás vagy kőbányai lakos, az valószínűleg még sose hallott arról, hogy létezik Budapesten egy "Kőbánya-Hizlaló" nevű vasútállomás. Pontosabban tulajdonképpen már nem létezik, mégis...

Címkék

103 (7) 1233 (6) 125év (7) 2624 (13) 2806 (7) 41-es (7) 424 (8) abszurd (26) Ab van Donselaar (41) agyhúgykő (61) airway (97) álhír (5) állatkert (11) álom (5) alpok (12) amiga (8) augusztus 20 (6) ausztria (91) autók (82) bach (5) balaton (32) Balt Korthals Altes (7) bardotka (7) basel (7) bbc (8) bécs (44) belgium (11) bengáli (20) berlin (160) berlini fal (20) bkv (47) blog (28) bp nosztalgia (10) brno (14) brüsszel (5) budai vár (25) budaörs (39) budapest (771) budapesti pillanatok (41) buék (9) busz (82) búvár (11) bytom (5) c50 (10) c64 (16) caf (10) city lights (70) classic remise (7) class 56 (7) commodore (17) csak egy kép (38) csak egy videó (262) csehország (48) csehszlovák (31) csörgő (8) cukiság (33) debrecen (25) demó (7) design (5) díszkivilágítás (31) divat (6) dízel (10) doctor who (42) drezda (7) duna (31) életkép (22) életképek (32) életmód (6) elveszett (31) emlékek (5) énblog (395) énzene (18) építészet (66) építkezés (22) épület (15) érdekesség (21) erfurt (7) esti városkép (8) ezres (7) fan fiction (12) favázas (11) feldolgozások (11) felhők (26) felső-szilézia (27) felső szilézia villamos (24) fényvillamos (14) ferihegy (35) film (12) firka (5) fogas (7) fogaskerekű (15) fogyasztói (24) fonódó (10) fortepan (5) fotó (5) frankfurt am main (9) freddie mercury (7) füsti (6) gary moore (31) geek (7) Geoffrey Tribe (16) gépsárkány (64) gibson (9) gitár (34) gmap (17) gmunden (6) goldtimer (6) gondolatok (11) gőzmozdony (32) gyermekvasút (25) haditechnika (14) hajó (42) hajtóművek-motorok (5) hampage (315) hamster (5) hangok (5) hangszerek (11) hármashatárhegy (5) havazás (5) heavy metal (5) helikopter (11) hév (30) híd (29) (33) hogylehetne (7) hogyvolt (7) house (6) hülyeség (7) humor (117) idegenforgalom (21) ikarus (33) il 14 (9) ipari létesítmények (5) írás (15) it (9) jegyek (6) joe satriani (5) kalef (11) karácsony (9) karikatúra (5) Karl Holzinger (5) kassa (11) katowice (6) kazetta (6) kecskemét 2010 (6) kelenföld (5) kelet-berlin (5) kép (6) képek (825) képregény (95) kérdés (9) kirándulás (11) kisföldalatti (12) kiskörút (5) kisvasút (43) ki vagy doki (13) klasszikus zene (5) köd (20) köln (35) kölni dóm (5) közlekedés (344) kritika (71) kulfoldi szemmel (78) laminátka (5) lánchíd (7) lanovka (7) last ninja (6) látnivaló (11) lengyelország (46) les paul (6) lhbs (25) linz (9) lipcse (12) li 2 (20) ludmilla (14) m4 (15) maci (6) mackó (6) magas tátra (10) magyarország (7) margit híd (9) már nincs (6) mátyás-templom (6) máv (35) medve (7) metál (9) metró (42) miskolc (25) mittudoménmi (9) mk48 (5) MOD (7) morál (11) morgás (126) mozdonyok (19) mozi (6) mtp (7) muki (10) münchen (26) műrepülés (8) múzeum (54) nagypolszki (6) németország (310) neon (5) nerd (7) nincsmár (9) nohab (44) nosztalgia (220) nosztalgiabusz (25) nosztalgiavillamos (75) nürnberg (20) nyíregyháza (6) nyolcvanas évek (15) nyugat-berlin (6) NZA (8) olaszország (26) oldtimer (102) orgona (5) orkvadászok (11) ostrava (7) osztyapenkó (5) otthoni turista (36) ozzy osbourne (6) pályahiba (6) pályaudvar (33) panoráma (108) paródia (5) pcc (5) pécs (12) Peter Haseldine (11) point n click turista (8) pop (17) popkultúra (120) pozitívum (12) pozsony (41) prága (18) programajánló (27) púpos (14) queen (15) r.i.p. (12) rádió (5) rajz (5) redbull air race (8) rejtvény (10) reklám (22) relax (12) repülés (126) repülőgép (43) repülőgépek (76) repülőnap (34) repülőtér (19) retró (33) rock (73) rocktörténet (5) róma (15) s-bahn (14) semmering (9) skoda (8) sky channel (5) SNL (15) sorozatok (15) soundcloud (12) spotting (19) st.pölten (5) stuttgart (7) svájc (26) szabadság híd (11) szeged (30) szergej (22) szilézia (6) szinti (5) szliács (5) szlovákia (102) sztrájk (21) szünetjelzés helyett (203) tapolca (6) társadalom (5) tatra (21) taurus (7) technika (52) technikatörténet (52) tehervonatok (10) tél (13) templom (12) természet (6) tévéműsor (27) thin lizzy (8) Tim Boric (16) tömegközlekedés (355) történelem (29) totalcar (5) trabant (5) trainspotting (64) trolibusz (57) turizmus (19) tűzvonalban (15) tűzvonalban saját (8) tv (89) überzenészek (17) utazás (311) utcakép (169) uv (36) vár (11) várnegyed (8) város (396) városkép (87) városliget (8) vasút (458) vélemény (13) vicinális (13) vidám park (5) videó (754) villamos (664) vlog (7) vonat (7) wachau (5) woltersdorf (5) wuppertal (7) würzburg (5) xi.ker (33) youtube (271) zene (191) zlin (13) zürich (13) Címkefelhő

Gary Moore feldolgoz(ott)

2013.04.20. 20:45 :: Hamster

Változó, hogy ki hogy van a feldolgozásokkal, de legtöbben valószínűleg úgy, hogy igazán csak azt a verziót fogják szeretni, amihez valami élményük kötődik: amikor gyerekek voltak, és mindenütt az adott szám szólt, amit egy fontos randevún hallottak, amit megpróbáltak eljátszani a középiskolai bandával. A rendszeresen zenét hallgató ember is, bár tudja, hogy a feldolgozás természetes dolog (már csak azért is, mert a kezdő együttesek kénytelenek másokat is játszani, nem csak a saját számaikat), azért ha rátalál az "ő" verziójára, a többit már sose fogja úgy szeretni. Én is így vagyok ezzel, de nem mindig. Ami innentől jön, az talán a szokásosnál is szubjektívebb lesz, úgyhogy kéretik észben tartani, hogy ez csak egy vélemény...

Gary Moore általánosságban szeretett zenét játszani, nem csak a saját számait, és ez a (jó) szokása megmaradt élete végéig, de persze bármit játszott, az valahogy gerimóros lett. Én pedig bevallom, ezeket a feldolgozásokat általában jobban szoktam szeretni, mint az adott számok eredetijeit. Itt van például ez a vicces Yardbirds szám 1966-ból:

Szüleimnek ez valószínűleg klasszikus, nekem viszont tingli-tangli mjúzik. Érdekes módon a felvételen eredetileg játszó gitáros, Jeff Beck (aki nagyon nem akárki!) is így érezhette, mert két évvel később újra eljátszotta a számot, immár saját bandájával, amiben olyan névtelen alakok játszottak még, mint Ron Wood, aki később a Rolling Stones-ba került, vagy Rod Stewart. Ez már számomra is értelmezhető rockzene:

... de azért nem az igazi. (Aki röhögni akar, nézze meg ezt a tévéfelvételt is az itt valamiért "Timmy"-ként bemutatott, pre-Led Zeppelin Jimmy Page-dzsel;) Én már csak azt fogom szeretni, amit Gary 1984-ben a Victims of the Future című lemezén játszott, és amit most egy élő felvételen mutatok meg (mert a klipje elég nevetséges, plusz a szóló végét is kivágták belőle, a basszus meg érdekesen fel van nyomva benne):

Kemény, mint a vídia, szüleimnek talán nem tetszene, én meg imádom :) Hasonló változtatás történt a Don't let me be misunderstood című Animals számmal, aminek amúgy az eredetije is jó:

... de azért közelebb áll hozzám ez a "power" verzió, Tommy Aldridge-dzsel (Ozzy, Whitesnake, stb) a dobok, és Don Airey-vel (Rainbow, Colosseum II, Ozzy, Whitesnake, mostanában Deep Purple) a billentyűk mögött:

Aztán itt van ez a Free szám. Valahogy szétfolyik a dal, a vokál pedig erőtlennek tűnik:

... legalábbis Gary verziójához képest - persze ez egy élő felvétel, annak minden bajával és bájával:

Egyébként a ritmusszekció ezen a felvételen se rossz: a dobok mögött a Deep Purple-ös Ian Paice ült - valahogy a legnagyobb zenészek szerettek Gary-vel játszani, komoly elismerés lehetett ez neki! De menjünk tovább: vajon hányan tudják, hogy Gary Moore egyik leggyakrabban játszott instrumentálisa:

... szintén feldolgozás? Eredetileg jóbarátja, Cozy Powell 1979-es szólólemezén szerepelt, Max Middleton írta, és Peter Clempson játszotta fel a gitárt. Érdekes, hogy ugyanezen a lemezen Gary is játszott egy számot, lehet, hogy itt döntötte el, hogy egyszer még gerimórosítja? Mindenesetre itt az eredeti:

Szintén Gary Moore-ral lett széles körben ismert Jimmy Rodgers eme száma:

Tudom, hogy az a baj velem, hogy nem vagyok trú bluesrajongó, és imádom a jól megtépett gitárokat, de nekem így még jobban tetszik:

A bejegyzés végére egy megható feldolgozás, amit Gary korán elhunyt példaképe, Roy Buchanan emlékére rögzített 1989-ben:

Itt hallhatóan nem akarta újra kitalálni a számot, csak szeretettel eljátszotta, a saját gitárján, a saját ujjaival. Nem is akarok véleményt mondani, hogy melyik a jobb, mert az eddig látott-hallott példákkal ellentétben is az eredetit is gyönyörűnek találom:

15 komment · 1 trackback

Címkék: zene youtube rock feldolgozások gary moore

A bejegyzés trackback címe:

https://hamster.blog.hu/api/trackback/id/tr355236650

Trackbackek, pingbackek:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

@Trónkövetelő: Teljesen más, G M az bluest játszott.Az AC/DC erről meg nem is hallott.
Nem arról van szó, hogy Gary Moore senkit nem érdekel, csak ezt a posztot nem lehet kutyafuttában, telefonon olvasni, ezt gondosan végig kell előbb nézni. Meg hallgatni (még nem végeztem).
@gyurma6: A bonscottos időkben szerintem ők nyomták a legjobb nem fekete blues-t. Az AC/DC nem csak a Stiff upper Liff, meg a Thunderstruck, hanem a The Jack meg a Live Wire is. Gary Moore is ugyanannyira blues zenész, mint amennyire hard rock gitáros.
A Yardbirds nekem is egy talány volt sokáig, illetve az volt a talány, hogy mi köze van a rockzenéhez. Igazából csak addig jutottam, hogy bizonyára a belőle kivált zenészek későbbi munkássága miatt...
@nyelv-ész: Stiff upper Lip, ezt a "liff"-et nem tudom, hogy sikerült megszülnöm :-)
@nyelv-ész: De azért ha meggondolod, hogy játszott nálunk Clapton, Beck és Page is... marha jól fizethettek :)
Nos mint mindig, itt is az a megdöbbentõ, hogy az ilyen zsenik mibe mit hallanak bele, mibõl mit hallanak ki. Fõleg manapság, mikor a nagy tömegek a remixrõl meg a samplingról hiszik, hogy az már feldolgozás. Vagy mikor egy-egy Lim Bizkit annyit hagy maga után életmû gyanánt, hogy egyszer hangról hangra eljátszotta egy Who dalnak azt a részét, amit be tudott magolni...

A tartalmat illetõen igaz, hogy a második felére szétesik, de a Free nótája azért bejövõs. Kicsit olyan, mintha Ian Anderson zsebébõl esett volna ki a kotta, így lemaradt egy Jethro Tull lemezrõl, a Free meg rábukkant és jól eljátszotta.
@gyurma6: Nem is azért írtam, csak a következő posztban a Mester szóvá tette jelen poszt komment-aszályát, gondoltam segítek rajta, és elsőként ez jutott eszembe :)
Egyébként az AC/DC-nél jobb nem kell :)
Nem vagyok AC/Dc fan, de ez a topik nem is róluk szól.Mindenesetre az első 6-7 lemezükön ( Scottos) alig van lassú szám (ha lassú ettől még nem blues), tiszta hard rockos az egész. Nagyon messze vannak a fehér bluestől. Az olyanoktól mint az itt bemutatott Roy Buchanan , Eric Burdon. Ha valakit érdekel a fehér blues, akkor hallgasson ilyesmit. Chicken Shack,
Cuby + The Blizzard, Beefeters, Leslie West, Clapton jobb éveiből a Crossroads 2, Rush, Just One Night,From The Cradle, Eric Burdon,Frumpy, Rufus Zuphall, Stevie Ray Vaughan, Led Zeppelin, Alvin Lee és még lehetne sorolni.Ők játszák a bluest, de nagyon, nemcsak belekeverik.
Szombat este a nyaralóba menet a kocsiban a vegyes egyveleg elért Gary pár számához (Loner, SgtB). Ez Fehérvár határában volt. Odáig 61 km, és csak 39 perc kellett (nem M7), amiért a házastársdi viszonyunk kezdett elhidegülni (Barom állat! Mi van ha 20 perccel később érünk le? Bezár a Balaton? Leengedi valaki?). Tök büszke voltam magamra, fel is hívtam a spanomat, ki szintén állat, és eldicsekedtem neki. A PJ kútnál (Kútfejek) letettem, ismét a gázra léptem, és megnyomtam a lejátszón a Pause gombot, ahol folytatódott a Loner. Elkezdtem a kormányon léggitározni a szólókat, a Walking by myselfet átéléssel énekeltem a légmikrofonomba (Hamisan, bár szerintem ezt csak azért mondta, mert haragszik). Veszprémig Lement öt Gary szám, kezdtem lendületbe jönni, de HAjmáskérnél elfogytak a Gary számok.
Itt már teljeskörű diplomáciai szünet kezdett kibontakozni közöttünk. Ultimátumot kaptam, hacsak nem akarom a telekkulcsot a nyolcas padkája mellett keresgélni, beteszek olyan zenét, amiben nem a basszgitárt rángatják, mi lenne, ha egyszer például egy kis hegedűzenét hallgatnánk, vagy akkor leáll a motor?.
G után nem messze ott az I.
Volt hegedűzene.
A litéri elágazástól a veszprémi körgyűrűig magam is elhegedültem egy számot. Ezt:
www.youtube.com/watch?v=HwmY__DgR20

Aszondja: Inkább nem bánja, ha 25 perc alatt teszem meg a Fehérvár-Veszprém távot, csak ne gitározzak.

Nők. Nem értenek a zenéhez.
Én aztat nem tudom, hogy ki, kivel, merre, meg hogyan hány métert, de annyit tudok, hogy GM a kedvenc gitárosom, all-time. Na jó: top3-as. :) Arra pedig a lehető legkevésbé számítottam, hogy ezen a blogon fogok vele összefutni, de jó volt, régen hallgattam már, köszönöm.
@gyurma6: Blues az a műfaj, ami egyszerű kötelmei miatt bárki által játszható. Gyakorlatilag alig van olyan rockzenekar, amelyik ne írt volna blues-számot, még a Beatrice és a GNR is (vagy - uram irgalmazz - még az _edda_ is). Persze egyben kegyetlenül osztályozó műfaj is, akiben kevés van, az szar bluest csinál. A fehér bluesnál még megemlítendő John Mayall (bár ő és Eric Clapton gyakorlatilag egy és ugyanaz) és persze a Canned Heat. Illetve érdekes vonulat a Jethro Tull korai időszaka, nagyon markáns és egyedi bluest játszottak, Ian Anderson az első 2-3 albumuk után kezdett el igazán keltulni, ezzel mellesleg feltalálva a világzenét, amit akkor még természetesen nem így hívtak (a világzenével amúgy stílszerűen ki lehet űzni engem a _világból_). Mellesleg Ian Anderson korai bluesos számai ihlették meg Török Ádámot, és emiatt hozta létre a Minit, ami szerintem Magyarország legjobb blues zenéjére volt képes. A Jethro Tullt egyébként kifejezetten kedvelem, bár néha nekem már egy kicsit túl ír (ajánlom mindenki figyelmébe az avataromat).
Mindenesetre tiszteltre méltó kísérlet 80 ezer néző előtt megzenésített Robert Burns verseket eljátszani, elénekelni és elfuvolázni. Mifelénk a kaláka próbálkozott ilyesmivel, el lehet dönteni, melyik a jobb...
És még valami: lehet, hogy szentségtörés, de szerintem Brian Johnson nagyobb király, mint Bon Scott volt :)
Kicsit messzire kalandoztam Gary Mooretól :)
@Paraphone: Tessék visszanézni, Gary úr nem ritka vendég itt, még saját felvételt is raktam fel anno, pedig nem vagyok egy koncerten kamerát feltartó alkat :)
Ha már Trónkövetelő megemlítette Török Ádámot, akkor ezt hadd osszam meg veletek (bocs, ha már írtam):
Alsóörsön Ádámék játszottak Gary Moore előtt. Elől álltam a színpadnál, ott hallgattam a bulit, közben néztem a színpad bal oldalán elkerített, fedett részt, ott álltak Gary gitárjai szépen sorban, azokat mustrálgattam (persze csak úgy messziről), amikor egyszer csak észrevettem, hogy Gary ott áll, és fülig vigyorral figyeli Gyugyóék műsorát, szemmel láthatólag tetszett neki. Tök szimpatikus volt.