A budapesti Vidám Park 2013. szeptember 30-án végleg bezárta kapuit, én pedig több mint egy hetet gondolkoztam azon, hogyan írjak róla, illetve hogy írjak-e egyátalán. Az interneten nézelődve ugyanis szinte csak kétfajta véleményt lehetett olvasni: 1. "végre bezárt, ideje volt, hisz egy rakás ... volt, soha nem éreztem magam ott jól", illetve 2: "hogy lehetett hagyni, hogy egy darabka fővárosi történelem elvesszen, Budapest már sose lesz a régi nélküle". Én meg persze szokásosan valahol félúton vagyok a kettő közt, ami jellemzően oda szokott vezetni, hogy a két oldal kommentekben egymásnak esik, és csak egy dologban ért egyet: hogy menjek a fenébe, amiért nem azt gondolom, amit ők :)

Alapvetően az én érzéseim is vegyesek: egyrészt amióta először láttam "nyugati" vidámparkot, nem bírtam nem elhanyagoltnak és gagyinak látni a városligeti központi vurstlit, másrészt viszont sok kellemes gyerekkori emlékem kötődik ide - többek közt nagymamámmal, aki már nincs közöttünk, és ismerősökkel, akiket már ezer éve nem láttam. Harmadrészt pedig infantilis hülyegyerek vagyok, akit ma is pont úgy elszórakoztatnak a legegyszerűbb játékok, mint harminc évvel ezelőtt - például a fentebbi képen látható, közel kilencven éves Kanyargó, aminél egyszerűbb és szórakoztatóbb dolgot most se láttam a Parkban :) Ezzel együtt, az Állatkert annyival többet fejlődött gyerekkorom óta, hogy nehéz lenne nem sokkal perspektivikusabb létesítményként gondolni rá. Valószínűleg tényleg jobb lesz, ha az állatok kapják meg a Vidám Park területét - mert erről van szó, nem szálloda vagy golfpálya kerül a vursli helyére!

Ennyi fotós/kamerás embert repülőnapokon szoktam látni; kevés vidámparki üzemnap lett úgy megörökítve, mint ez a mostani - tulajdonképpen elég lett volna, ha csak felülök mindenre, és másra hagyom a dokumentálást. Mégse bírtam magammal, és én is videózgattam, hiszen csak a saját felvétel a jó felvétel :)

Hétfőről volt szó, így csak munka után tudtam kimenni - a fények már elég rosszak voltak, ráadásul borús, barátságtalan idő volt, talán részben ennek is köszönhető, hogy nyoma se volt a hétvégi tumultusnak. Ezzel együtt a Mesecsónaknál és a Lézerdodzsemnél komoly sor volt, ezekbe meg se próbáltam beállni. Egyébként a kisebb attrakciók nagy részét helyes, csinos fiatal lányok felügyelték/kezelték, ez vajon kiskoromban is így volt, csak akkoriban nem ezt figyeltem?

Gyerekkoromban két vidámpark volt a Lizsében: egy gyerekeknek szóló a Cirkusz mellett, és a "nagy", amit most bezártak. Szüleim sokáig csak a kisebbe vittek bennünket, a nagyot csak a kerítésen át láttuk; de miután elég nagynak ítéltek, a "felnőttparkban" még mindig nem ülhettünk fel mindenre - például a nagy óriáskerék (a kisvidámparkban is volt egy, ez ahhoz képest volt nagy) tabu volt. Én meg nem erőltettem, mert alkalmi tériszonyom azonnal előjött a vicik-vacaknak tűnő szerkezet láttán. Igazából nem sokat segít az élvezeti értéken, hogy menet közben leginkább a vidámparkot magát, illetve vasúti területeket és fák hátsó oldalát lehetett látni - bár napsütésben a város és a Budai-hegység panorámája valószínűleg elfeledteti ezt az emberrel.

A kritikáimat inkább egy későbbi alkalommal, külön bejegyzésben írom meg, de azt azért elmondom, hogy a mostani, második Elvarázsolt Kastély már megnyitásakor is csalódás volt. Kisebb koromban végig azt hallgattuk a felnőttektől, hogy "jaaajj, de kár, hogy leégett a Kastély, mert az milyen jó volt"... aztán felépítették az újat, és nem is volt annyira nagy szám. És a felnőttek szerint se, ellentétben a régivel. Most pedig kimondottan illúzióromboló volt, hogy egy sor attrakció nem működött benne; az emberek csak sétáltak a folyosón, és egymást kérdezgették, hogy itt most akkor történnie kellene valaminek velünk?

Ezt az épületet sose értettem. Régen játékterem volt benne, de nekem csak annyi maradt meg, hogy réginek néz ki, és kerülgetjük. Most meg egy üres bálterem volt a közepén... és lehetett kerülgetni. Hasznos dolog a kerülgetnivaló semmi egy vidámpark közepén!

Elég gyorsan eljött a záróra, bár a hangosbemondóból szóló "Il Silencio" dallamát tucctucc diszkó hangja nyomta el a Polip Dance felől, így ezt legtöbben csak késve vették észre. Aztán Polip lekapcs, villany fel, lehetett kifele menni. Nem volt lehetőség a leállt attrakciókat felkapcsolt fények mellett fotózni, az egyik biztonsági őr például "na most már menjenek ki, haza akarok menni" felkiáltással hessegette a Villanyautó környékén búcsúzkodókat. Nem volt éppen ünnepélyes vagy méltóságteljes - az utolsónak szóló szám, a Quimby-féle "Most múlik pontosan" tucctuccosított verziója még lakótelepi általános iskolás évzáróhoz is karcsú lett volna, nem egy 175 éves történethez. Másrészt persze a vurstli a régi időkben sem a magas kultúra helye volt. Lehet, hogy csak nekem maradt el a katarzis, hogy valami olyasmi "múlik el", amit mindig vissza fogok sírni..?

A zárás után a főbejárat előtt mécsesek gyúltak, és valaki - talán a DJ a Polip mellől - pár szót is szólt az egybegyűltekhez, az itt dolgozók tiszteletére. Voltak könnyek is.

Egy történet befejeződött, a kérdés az, hogy kezdődik-e egy újabb, hogy lesz-e valahol új állandó vidámparkja a városnak, nulláról elkezdve, esetleg jelképesen átvéve valamit innen. Ez a kérdés persze igazából úgy hangzik, hogy el tud-e tartani Budapest és környéke egy normális vidámparkot, vagy megelégszünk a vándorvurstlisokkal? Mert eddig adottság volt, hogy volt Budapest, és Budapestnek volt Vidám Parkja, mint ahogy volt Budapesti Elektromos Művek meg Budapesti Közlekedési Vállalat is. Hát most már nincs. Lesz helyette más, vagy a bécsi Praterig kell menni, ha az ember ilyesmire vágyik?