Vasárnap nyílt nap volt a kelenföldi remizben és a BKV Villányi úti áramátalakítójában, a két helyszín közt pedig nosztalgia villamossal lehetett közlekedni (közvetlen vágányok híján átszállással). Mivel az említett kocsiszínben már jártam (legutóbb tavaly), most inkább a Villányi út felé vettem az irányt.

A huszas években épült áramátalakító ránézésre az egyik legkellemesebb munkahely lehet a BKV telephelyei közül. Persze túl nagy élet nincs itt, mert maga az átalakító távirányítva működik; valószínűleg csak valami minimális felügyelet van itt, illetve talán az áramellátási szolgálat gépkocsis ügyelete (aki pontosabbat tud, nyugodtan írja meg, erre elfelejtettem rákérdezni). Ez csak egy a BKV harmincvalahány hasonló létesítménye közül, de a leggondozottabnak tűnik, régi villák közt, a Gellért-hegy lábánál.

A transzformátorok a földszinten, a kapcsolók, egyenirányítók és megszakítók az emeleten találhatók. Utóbbin látszik, hogy régebben komolyabb berendezések üzemeltek itt, bár azt nem tudták megmondani, hogy forgógépes átalakító volt-e itt kezdetben, vagy már eleve higanygőz egyenirányítóval kezdtek. A képen jobbra látható dobozok mindenesetre már félvezetős technikával működnek.

Kiegészítés: Régi leírások alapján kezdetben forgógépes átalakító/konverter üzemelt itt, a hatvanas években pedig már szilíciumos egyenirányító, tehát az is lehet, hogy ezen a telepen soha nem volt higanygőzös átalakító. Az információért köszönet Sujbert Lászlónak!

A nagy, zizegő-berregő dobozok mindig megbabonáznak, úgyhogy egy kicsit videózni is kellett :) Az áramátalakító működése dióhéjban valahogy így néz ki:

• az Elektromos Művektől 10 kV-os váltakozó feszültség érkezik
• ezt transzformálják 400 V-ra
• a váltakozó feszültséget egyenirányítják, 650 V kerül a kitáplálások gyűjtősínjére
• ez a 650 V megy ki az egyes alállomásokhoz, ebből lesz az út végén az a 600 V, amivel a villamos működik

Az Elműtől jövő betápot rögtön kétszer is mérik: egyszer maga az Elmű, egyszer pedig a BKV. Pontosabban nem is a BKV, hanem még a Fővárosi Villamosvasút :)

A padló teherbírását jól demonstrálja ez az üzemi helyénmaradó őrhely (vagy ha eredetileg magas helyen volt, akkor légvédelmi figyelő őrhely:). Ez az, amit mindenki géppuskafészekként emleget, pedig elég rossz lenne benne lenni, miközben azokon a kis lyukakon kifele lövöldözünk. Mindenesetre erős a gyanúm, hogy 1. ez erdetileg nem itt a sarokban volt, 2. akármilyen padló nem örülne, ha csak úgy letenném rá. Itt viszont van futódaru, beemelési lehetőség, és persze a padlót is komoly terhek viselésére tervezték.

Update: Elképzelhető, hogy mégis ide szánták ezt a páncélkapszulát, hogy bombatámadás alatt is mindig legyen valaki a gépek közelében. Ugyan logikusabbnak tűnne, hogy az udvarra, vagy olyan helyre tegyék, ahol egy esetleges telitalálat esetén nem temetődik be teljesen, reménytelenné téve a menekülést belőle, állítólag erőművek és más korabeli üzemek belsejében is vannak ilyenek. Az infóért köszönet Tolnai Gergelynek!

Az udvaron egy rövid vaspálya is fut: az oldalra nyíló cellákból erre a kocsira lehet kitolni az esetlegesen cserére szoruló trafót, majd így kigurítani az udvarra. Az egyik - lekapcsolt - trafót meg is lehetett nézni, érdekes hangfogó paraván mögött volt. '82-ben gyártották Csepelen, így egyfajta élő műemlék, amit csak akkor kapcsolnak be, ha nagyon szükség van rá, mert hangosabb, mint a többi, újabb gyártású.