Talán nem csak nekem égett az emlékezetembe az 1-es út mentén ácsorgó öreg repülőgép valahol Győr után. Amikor először jártam arra, még nem volt ott, aztán a tévéhíradóban mutatták, ahogy odaszállítják, onnantól kezdve mindig vártam, mikor látom meg, amikor édesanyámhoz mentünk Kölnbe. Az autópálya megnyitása után nem esett többé útba, csak a kétezres évek elején láttam újra. Szomorú látvány volt:

Hisz mégiscsak Il-18-asról volt szó, ami az utolsó "öreg repülőgép kinézetű" repülőgép volt gyerekkorunkban: a Malév tizennyolcasai '77-78 után már csak teherszállítóként üzemeltek, de az Interflug egy ideig még járt a típussal Ferihegyre, és talán a LOT és/vagy a Tarom is. Élményszámba ment a teraszlátogatások során, ha ilyen érkezett vagy indult! Persze fel- vagy leszállás közben a Malév tizenyolcasait is láthattuk, de velük inkább csak a budaörsi repülőnapokon találkoztunk, ahol akkoriban mindig felvonult a magyar légiközlekedés színe-java.

Valamikor '86-87 környékén unokatesómmal kitaláltuk, hogy írunk a Három kívánság című tévéműsornak: be szerettünk volna kéredzkedni egy teherszállítós útra, szüleink azonban nem engedték. Bennük a típus kapcsán valószínűleg a katasztrófák (a párizsi és a koppenhágai) ötlöttek fel, nem az, hogy milyen szépek ezek az öreg masinák. Aztán '89-ben leállították az utolsót is, így végül soha nem repültem a típussal :(

Érdekes módon '71-ben ez a gép, a HA-MOI is majdnem katasztrófát szenvedett: Damaszkuszban egy ILS nélküli megközelítés során a személyzet elnavigálta magát, ami miatt súroltak (!) egy közeli fennsíkot - ennek ellenére épségben leszálltak. A gép ezután még 18 évet repült, sőt, utolsónak selejtezték: '89 nyarán átrepülték a pápai katonai reptérre, szétszedték, és az Elvis Szövetkezeti Kft. akkor épülő étterméhez szállították, hogy beépítsék abba.

Kettő a négy Ivcsenkó AI-20M légcsavaros gázturbinából. A négy és fél méteres átmérőjű légcsavarokat négyszer 4200 lóerő hajtotta, valami egészen gyönyörű hangélményt produkálva. Persze füstöltek ezek az erőművek, meg nem is voltak valami takarékosak (amikor tervezték őket, ez nem volt elvárás), de az ember nem ezt figyelte, hanem ahogy búgtak.

Az észak-koreai Air Koryo légitársaságnál elvileg még 2014 elején is üzemelt egy Il-18-as (jelen pillanatban nem látom a listán), ami sok jómódú repülésbarátot késztetett arra, hogy odautazzon. A fentebbi videón egy ilyen utat látunk az utaskabinból. Azt mondják, a hetvenes-nyolcvanas években már zajosnak számított a gép, de ha valaki szereti az ilyesmit, akkor biztos jól érzi magát e gyönyörű zúgást hallva-érezve.

2011 novemberében a gépet leemelték talapzatáról, hogy biztonságba helyezzék, amíg új helyet találnak neki - az étterem tulajdonosa ekkor már nélküle képzelte el a terület további sorsát. A hírek szerint az új otthon a kassai repülőmúzeum lesz, és ez a hír nagy port vert fel, mert sokan politikai ügyet láttak benne - pedig ha a szlovák fél a tartóskölcsön ellentételezéseként segítséget nyújt a tervezett ferihegyi Tu-154 felújításhoz, akkor ez egy jó üzlet. Az országban ugyanis még mindig maradt három maléves Il-18-as: a ferihegyi skanzen kiállítási darabja, az újabban ismét bemutatható állapotú pilótafülkével büszkélkedő HA-MOA, a kétszáz méterrel arrébb leállított, felújításra váró HA-MOG, és a szolnok-szandaszőlősi múzeumban látogatható HA-MOE.

Az Il-18-as katonai változatai, az Il-22-es és az Il-38-as egyébként még mindig hadrendben állnak - ahogy az amerikaiak a Lockheed Electra alapjain létrehozott P-3 Orion esetében, ők se cserélnek le mindent csak azért, mert az a polgári világban kiment a divatból. A fentebbi videón egy orosz 22-est láthatunk gyakorolni, a lentin pedig az indiai haditengerészeti légierő katonái mutatják be egyik modernizált 38-asukat:

Forrás: Iljusin Il-18 - Aero História típusismertető (Magyar Repüléstörténeti Társaság, 2004), Wikipedia, iho.hu/repules