A közlekedési jegyek elrakása gyerekkoromban még csak az utazás emlékének megőrzését jelentette, aztán elkezdtem olyan korok emlékeit is begyűjteni, amikben még nem éltem - és legalább ugyanannyira élveztem. Olyan ez, mind egy időutazás: az ember kezébe veszi a jegyet, elolvassa a feliratokat, megpróbálja kitalálni, mi mit jelenthetett a fecnin, honnan hova tudna eljutni vele. A gyűjteményemben különleges csoportot alkotnak az olyan jegyek, melyeken az igénybe vehető hálózat is ábrázolva van - mint például ezen a Beszkárt átszállójegyen:
Általában magyarázni szoktam itt a blogban, most mégis tele vagyok kérdőjelekkel, például hogy mit jelentenek a vékony és a vastag vonalak, illetve a pöttyök - ha valaki tudja a megoldást, kérem, írja meg kommentben!
Az ilyen jegy egy adott korszak városát, közlekedési hálózatát ábrázolja, amit képzeletben be lehet utazni. Ez a jegy háború előtti, mert rajta van az Erzsébet híd, amin a pusztítás után sok évvel, '64-ben ment át először újra villamos, amikor már rég nem létezett BSzKRt. Vagy mert MÉG rajta van a mai Tétényi úti kórház helyén állt Erzsébet Sósfürdőig járó egyvágányos szárnyvonal. Viszont '32 utáni, mert MÁR rajta van a nagyvásártelepi vonal, és nincs rajta se az Október 6. utcai, se a Rákóczi úttal a Blaha és a Keleti közt párhuzamos versenyvonal. És tovább is lehet találgatni: '38 utáni, mert már rajta van az akkor a kispesti Vas Gereben utcáig járó 51-es. '41 előtti, mert még rajta van a Karácsony Sándor utcai kerülő, illetve a belső-erzsébetvárosi 2-es. Sőt: '40 előtti, mert a pesterzsébeti hurokvágányt még nem vágták ketté. Ki folytatja a rajz elemzését?
De ez persze csak az egyik vetülete a dolognak, mert ott van a grafika, ami a ma megszokott 45/90 fokos szögek helyett ívekkel operál. És az a rengeteg szabály és megkötés - nem véletlenül lett Örkénynél egyperces novella egy jegy hátoldalán olvasható szöveg... Persze azt is vegyük észre, hogy milyen klassz, hogy egyátalán volt olyan, hogy átszállójegy egyórás használati idővel: az órát is rályukasztotta a kalauz, nem kellett se chip, se mágnescsík!
Budapest valószínűleg túl nagy volt ahhoz, hogy minden fontosabb megállót egyenként feltüntessenek a jegyen, de voltak helyek, ahol megtették ezt. Ez itt például egy majna-frankfurti (igen, ez a hivatalos magyar változata a Frankfurt am Mainnak:) jegy, fogalmam-sincs-mikorból. Na jó, a "Rpf" (Reichspfennig) árazás azért elárulja, hogy 1924 és 48 közötti lehet. Aki pontosabbat akar tudni, kikövetkeztetheti ennek a térképnek a segítségével, el lehet vele szórakozni egy ideig :) Érdekesek a helymegnevezések rövidítései, illetve az, hogy a Pálmakertet és az Állatkertet milyen látványosan jelölték. Talán fizettek is ezért a közlekedési vállalatnak?
Ezen a stuttgarti jegyen is felbukkannak a budapestin látott vastag és vékony vonalak, lehet találgatni, hogy mit jelentenek. Kicsit más rendszerű a papír, délelőttöt ("V", mint vend...Vormittag) és délutánt (N, mint Nachmittag) jelöltek rajta, húsz perces felbontásban. Nem lehetett egyszerű egy látásra felfogni a kalauznak egy ilyen fecnin, hogy valaki még benne van-e az érvényes távolságban (3 szakasz), illetve időben!
Persze egyből azt kezdtem nézni, hogy hol jártam, melyik vonal van még meg, mi jár ott. Akinek játszani van kedve, keresse meg azokat a szakaszokat a rajzon, amikről mostanában írtam: ahol a villamos a döbbenetes lejtőn rohant fel, és ahol az utolsó méteres nyomtávú tuját búcsúztattuk!
Grácban (esetleg Gréc vagy Gerez:) is volt ilyen jegy, és ahogy az árat elnézem, ez is a birodalmi időkből származik. Mariatrost már nem külön kisvasúton érhető el, tehát '39 után vagyunk, de még Grazer Tramway a cég neve, tehát '41 előtt. De ez csak felületes tipp, mert nem ismerem részleteiben a város közlekedésének történetét. Valaki esetleg?
Zürichben jóval több időt töltöttem el, mint Grazban, mégis gondolkodnom kellett a képen látható csomópontok nevein. Azért ki lehet találni, mi merre van, de egy térkép sokat segít :) A négy legfontosabb hely a főpályaudvar (HB - de úgy nézem, igazából a mai Bahnhofstrasse + Bahnhofquai + Central megállókat együtt jelenthette), a Paradeplatz (Pa), a Bellevue (Be) és a Stauffacher (St). Ami a jegy korát illeti, a Städtische Strassenbahn Zürich nevet 1896 és 1949 közt használta a városi közlekedési vállalat - itt konkrétan '39 után járhatunk, mert már trolira is érvényes a jegy, az pedig azóta jár ott.
Ez a jegy is zürichi, csak - bár régebbi állapotot ábrázol - a valóságban nem annyira öreg, mert vagy a villamosmúzeum belépője volt, vagy a nosztalgiavillamoson adták. Már elfelejtettem, melyik, csak azt tudom, hogy újkori utángyártás. De azért tetszik. Tényleg, vajon a jelenlegi budapesti hálózat ráférne egy hasonló stílusú fecnire? Érdekes lenne, ha olyat adnának a nosztalgiajáratokon!
Később folytatom, csak szünetet tartok, mert félő, hogy túl töményre sikerült ez a bejegyzés :) Azért remélem, érdekes volt.
Ez megy most