Oké, bár a múltkori ilyen alibi bejegyzésem szinte teljesen visszhang nélkül maradt, most akkor is megint SNL következik, mert csak :) A téma ezúttal a reklám. Ezek a jelenetek érthető módon a legritkábban mennek élőben: előre felvett filmecskékről van szó - amíg leadják őket, átrendezik a díszletet a következő jelenthez, átöltöznek-sminkelnek a színészek.

Reklámokat igazából könnyű könnyű parodizálni, hisz sok van belőlük, és általában nagyon buták - de legalábbis idegesítőek. Néha az is elég, ha leforgatnak egy valódinak tűnő spotot, csak a hangeffekteket cserélik le:

Ugye megvan az a fajta reklám, amikor egy valóságosnak beállított jelenet közben a főszereplő egyszercsak elkezd a kamerába beszélni?

A mellékhatások cseppet sem viccesek. De tényleg nem! Vagy mégis?

Komoly, felelősségteljes témát pedig csak komolyan, felelősségteljesen érdemes reklámozni. Vagy Alec Baldwinnal:

És ha már Alec Baldwin, kivételként itt egy élőben eljátszott reklám. Biztos nem tartott sokáig begyakorolni, hiszen bárki meg tudja jegyezni, hogy 10-10-1776-5-28-1830-242-3-316-68-22! (azért jól jöttek azok a cue card-ok:)

És ha már zsánerreklámok, akkor a kilencvenes évek első felét nehéz lenne ennél találóbban megidézni:

És az, amikor valami ételt azzal az állattal reklámoznak, amiből csinálták?

Néha pedig az is elég, ha elkezdenek egy reklámot... aztán abbahagyják:

De persze az se rossz, ha az ember elképzel egy rossz megoldást egy valós problémára. Persze nem PC dolog, de nehéz nem röhögni rajta:

A blogbejegyzés megírásának megúszását :P egy filmreklámmal zárnám - a Peter Jackson-féle Hobbit tizenvalahány részének előzetesével: