Ha jól tévedek, még tavaly újították fel a kettes számú margitszigeti zenélő kutat (mert az első azért az északi, régi marad), de csak most jutott eszembe megnézni.
Szerintem klassz! Kicsit ugyan furcsa a víz erősen klóros szaga, de annak ellenére el bírtam nézegetni a műsort, hogy többnyire nem az én ízlésemre szabták a zenét:
Elvileg a kút a nap nagy részében zenél, de a program csúcspontja csak este, sötétben élvezhető. Azt mondjuk nem értettem, hogy valakik miért engedték meg a kisgyereküknek, hogy újra meg újra körbebiciklizze a kutat a sötétben, a nézelődő tömeg közepén, de ez nem a kút hibája. Persze elgondolkoztató, hogy vajon hova vezet ez a "nem szólunk rá a gyerekre, mert az árthat neki" dolog - pár generáció múlva az akkori gyerekek oda fognak csinálni, ahol rájuk jön?
Tisztességes szerkentyű ez a kút, csak nem szabad túl közel menni hozzá, mert akkor az ember csak a csapok zárását-csukását hallja :) És e rövid, nyáresti levezető bejegyzés befejezéseként - virtuálisan hűvöset hozandó - jöjjön Vivalditól a Tavasz:
Ez megy most