A jó poénok hamar unalmassá válnak, a rosszakat viszont nem tudom megunni, úgyhogy... ;)

Egy fárasztó hét péntek estéjén csorogtam fel Kölnbe, különösen kedves német városomba, ahol nem is tudom már, hány éve nem jártam. Ja, de tudom: nyolc. Az öt órás vonatozás után leraktam a cuccaimat a szállodában, és az összes fáradtságra utaló jelzés ellenére nem aludni tértem, hanem a hol jobban, hol kevésbé szemerkélő esőben, hideg szélben körbevágtattam az óvárosban:

Aki olvassa már egy ideje ezt a blogot, biztosan tudja, hogy imádom a (neo)gótikus katedrálisokat, a vonatokat, a hidakat; ehhez még hozzávehetjük a római és német történelem iránti érdeklődésemet - és ez itt mind együtt van: a 157 méter magas dóm előtt ott a régi római kapu maradványának utánépítése, a másik oldalon kezdődik egy tipikus német kereskedőváros (... szintén csak utánépítése), mögötte pedig ott van a főpályaudvar, amihez egy szépséges hatvágányos ívhíd csatlakozik. Ha csak ennyit tudnék erről a városról, már akkor is hosszabb ideig el tudnék lenni benne... Nem tudom, mennyi látszik a felvételen mindebből, úgyhogy legközelebb nappali verziókkal folytatom ;)