Nemrég felraktam egy videót, amiben ugyan volt egy rövid belső felvétel is, de azért alapjában véve kívülről mutatta a wuppertali függővasutat. Most itt van egy, ami az utazás élményéről szól - mert hogy élmény, az biztos: egy 13 kilométer hosszú vidámparki attrakció, amire napijeggyel akárhányszor fel lehet szállni :) Az 1901 márciusában megnyitott, 1903-ig két lépcsőben hosszabbított, és azóta is néha átalakított (közbenső fordítók és megállók épültek és tűntek el) vasút nem múzeumi műtárgy, hanem a környék egyik legfontosabb közlekedési eszköze, de egyben a turisták kedvence is: az egyik utazás elején mellettem egy idős nyugdíjas házaspár úgy visított fel elinduláskor, amikor eltűnt az állomás alólunk, mintha hullámvasúton lettünk volna, máskor pedig a Wupper folyó egyik zátonyán napozni látszó emberek kaptak elő fényképezőgépet a közeledtünkre. De unokákat állatkertbe vivő, a legrövidebb út helyett inkább egy kört forduló nagymamát is láttam.

A nyitó snitt repülésre emlékeztetett, ahogy egy utcából kiértünk egy térre, elhúztunk egy templom előtt, és bal fordulóval behelyezkedtünk a folyó fölé :) Viszonylag kevés az egyenes rész, hiszen a vonalnak a völgy egyetlen beépítetlen részét, a folyó légterét kellett követnie, ilyenkor a kocsi kileng, majd vissza, és még a következő megállóban is himbálózik. De az is érdekes, amikor a Bayer AG mindkét partra kiterjedő gyártelepének közepén megy át a vonal - a gyárat manapság már Leverkusenhez kötjük, de Barmenből indultak, majd valahol itt, Elbertfeldben fejlesztették ki és gyártották először - többek közt - a cég két híres termékét: az Aspirint és a Heroint(!). A videó végén a nyugati végállomásra, Vohwinkelbe érkezünk, ahol a járművek érezhetően ugrálósabban haladnak a házak közt, mint addig - nem tudom, hogy azért, mert itt régebben cseréltek sínt, vagy azért, mert ez a szakasz viszonylag meredek (maximálisan 40 ezrelék). Itt egyébként a végén a solingeni trolibusz felsővezetéke is alánk kanyarodott, de nem tudom, ténylegesen használják-e még a szakaszt (előtte egy héttel variálták meg a végállomást), mert fél óra alatt egy fél trolit se láttam.