Ugyan majd csak októberben lesz 40 éve, hogy lement az első Saturday Night (Live) adás, a valóban szép évfordulót már múlt szombaton megünnepelték, egy, a szokásosnál hosszabb ünnepi résszel. Mindezzel csak egy nagy bajom van: hogy amit eddig láttam belőle, az nem nagyon ütötte meg a szokásos színvonalat (se). Ez persze csak magánvélemény, de úgy döntöttem, hogy összerakok magamnak egy saját "40th Anniversary Special"-t :)

Kezdjük mondjuk egy kis Sheldon Coo...Jim Parsons-szal, azok számára, akik egyből elklikkelnének, ha nem valami aktuális sztár lenne az első videón. Egyébként a jelenet tényleg jó, és benne Parsons is :)

Fura, hogy ez a műsor olyan régóta megy, hogy az első évadban még Gerald Ford és Jimmy Carter választási küzdelmét parodizálhatták... Chevy Chase és Dan Aykroyd is alaposan megöregedett azóta, és szintén megváltozott a tempó: ilyen lassú jelenetet ma már valószínűleg nem raknának adásba.

Most pedig halljunk pár vidám bányásztörténetet... NEM!

Megváltozott a mese, Aladdin és Jázmin már nem olyan boldogok, mint a rajzfilm végén voltak (legalábbis gondolom, hogy azok voltak, sose láttam). Rosario Dawson egyébként meglepően jól énekel, és (nem meglepően) jól néz ki, nem?

És valami komolyabb: az "Anya Új Pasija" című sorozat századik része. Jason Sudeikis arcváltozásain a huszadik megnézés után is csak röhögök :)

A sok borzasztóság után egy kis pozitív energia, ellazulás és béke, mert mi másról is szólhatna egy new age együttes élete?

Jeff Goldblum összefut az önérzetes, de kicsit nehezen kiismerhető aluljárózenésszel. Igazából metrózenész, de olyan szó nincs a magyarban, mert nálunk nem engedik le a zenészeket a metróba. Általában :)

A bolt, ami túl hipszter ahhoz, hogy vásárlói legyenek, jó alapötlet, de ez a jelenet SZVSZ valahogy mégse lett az igazi. Ami megmenti, az az, ahogy a szereplők megpróbálják nem szétröhögni - ellentétben Jimmy Fallonnel, aki persze szétröhögi. Mint nagyjából minden egyes jelenetet, amiben szerepel.

És ha már szétröhögés: Matt Foley, a motivációs előadó. 3:30 körültől gyakorlatilag már semmi másról nem szól a jelenet, csak arról, hogy a többi szereplő megpróbálja rejtekedni, hogy mindjárt elájul a röhögéstől :)

Lehet (biztos), hogy Paul Giamatti zseniális karakterszínész, de ilyen élethű macskát, mint amit Fred Armisen itt előad, még nem láttam ;)

És ha korábban volt Aladdin, zárjuk le a bejegyzést még egy életre kelt rajzfilmmel: Real Houswives of Disney. Ahogy az szokás, DVD extrák is vannak hozzá!

Most pedig nézem tovább a 40. évfordulós részt, hátha most jönnek majd a jó jelenetek.