Gyerekkoromban a műbőr ülésekhez odaragadás alapélmény volt, ha nyáron tömegközlekedtünk. Persze a Trabantban, illetve később a Daciában se volt légkondi, de ott legalább ha mozogtunk, a letekert ablakon elég levegő be tudott jönni, így elmaradt a szauna. Pedig addigra már elkezdték nagyobb nyitható felülettel szerelni a BKV Ikarus-ait a régi, kicsi nyílások helyett - ami a KGST-n belül szinte luxusnak számított, mert az NDK például jellemzően nyitható rész nélküli ablakokkal rendelte a buszait. Persze ott általában hidegebb is volt - ha meg nem, a dolgozó nép összeszorított foggal tűrt :-/ Mostanában elkezdtük alapnak tekinteni a klimatizálást - de mit volt régen, amikor nem volt ilyesmi? Nézzünk körül a villamosok.hu képeinek segítségével!

Az egyik lehetőség a nyári kocsiszekrény volt: az alvázra télen zárt kasztnit, nyáron pedig ilyen majomketrec jellegűt csavaroztak - hátránya volt, hogy a másikat közben tárolni kellett valahol. A képen látható pótkocsit egyébként később motorizálták, és "hamis" pályaszámmal ma is megvan, a most éppen zárva levő Közlekedési Múzeum gyűjteményében.

Persze a zárt kasztnihoz is tartozhattak lehúzható ponyvák, rolnik. Ezek használata ugyan a kilátás rovására ment, de hát valamit valamiért!

A régi képeket nézegetve látszik, hogy némelyik villamoson egyszerűen csak függönyöket akasztottak fel odabent:

... más típusokon viszont egész komoly felszerelést rendszeresítettek: az ablak mögé felhúzható zsalukat!

Csak remélni tudom, hogy az ezen sorok írásakor éppen Kamaraerdő felé nosztalgiázó 1074-esen működnek ezek: ablaktábla le, spaletta fel, és levegő is van, kilátás is van :) Egyébként azon gondolkozom, hogy vajon miért van az, hogy a BKV buszai újabban néha sötétített üveget kapnak felújításkor (a viszonylag öregebbek, mint a 200-as és 400-as Ikarusok is!), eközben a villamosoknál maradnak a simák... Pedig sokat segítene az ilyesmi az utastér felmelegedése ellen!