Amikor egy bejegyzést nem tudok a szokásos kategóriákba besorolni, vagy csak hirtelen felindulásból hoztam össze, a szokásosnál felületesebb módon, általában "szünetjelzés helyett" cimkével szoktam ellátni. Csak most jutott eszembe, hogy felnőtt legalább egy generáció, amely talán azt se tudja, mi az, hogy "szünetjelzés"! Persze lehet, hogy ma is létezik ilyesmi, csak én nem tudok róla, mert hat-hét éve teljesen leszoktam a rádiózásról-tévézésről...

Nos, a szünetjelzés arra szolgált, hogy úgy töltsék ki az adásidő hézagjait, hogy ne legyen teljes csönd az adott hullámhosszon (tényleg, hullámhosszakat se jegyzünk manapság, csak frekvenciákat). A csend egyrészt kellemetlen lett volna, másrészt a hallgató előbb-utóbb elkezdte volna tekergetni a rádiót, azt gondolván, az vagy elállítódott, vagy adásszünet van. Nem tudom, ki hogy volt vele, de engem gyerekként kimondottan idegesítettek a szünetjelzések, ahogy néha végtelennek tűnve ismétlődtek:

"Türirűű dümdümm... türirűű dümmdümm.... türirűű türirűű türirűű dümdümm", ezerszer egymás után... hejj, de nem szerettem :) Természetesen a könnyebb azonosítás végett a különböző adóknak más-más szünetjelzése volt, a Kossuth Rádió például - elég logikusan - a Kossuth-nóta refrénjét szólaltatta meg:

Egész hihetetlennek tűnik, hogy valaki felvette ezeket a szünetjelzéseket, de kifejezetten örülök neki! A mai, mesterségesen túlpörgetett, mindig-szólnia-kell-valaminek-vagy-valakinek világban persze már-már hihetetlen, hogy annak idején naponta több perc erejéig nem volt semmi! Lehet, hogy az akkori szerkesztési elveken (minimális élő adás) túl a korabeli technika is szükségessé tette ezt? Szalagokat kellett cserélni, a bemondók és hírolvasók helyet cseréltek a mikrofonnál, az adóban ilyenkor lehetett az erősítőket átkapcsolni, cserélni? Persze  lehetett ám tovább is fokozni az idegesítést - a Bartók Rádió előtti időkben a harmadik csatornát egyszerűen "3. műsornak" hívták, és a szünetjelzése (szignálja?) szerintem különösen para volt a végén azzal a tompán visszhangzó PÜMMM hanggal:

Az első "függetlenként" indulónak, a még német nyelvű Danubius Rádiónak is voltak jellegzetes zajai, de mintha  határozottan kevesebb lett volna a holtidő, így nem rémlik ilyen rogyásig ismételgetett adáskitöltő szünetjelzés. Egy dobolós szignálszerűség (körülbelül "tüp türürürürüpp tüpp türürürürüpp tüpp türürürürűpp TÜPP", ha írhatok ilyet:) - talán a reklámok előtt és után volt - ragadt meg emlékeimben leginkább, de azt sehol se találom, ami azért furcsa, mert a neten még 1928-ból is van rádiós szignál! Mindenkinek csak 1986-89 maradt ki? Az előbbi linket egyébként érdemes megnézni, nem csak a szignálok miatt!

Persze akkoriban a tévében is ugyanígy voltak szünetek. Néha fekete alapon egyszerű "szünet" felirat, néha ugyanaz kicsit színesebben, néha mindenféle effekteket mutogattak (amiket ki nem bírtam találni, hogyan csinálhattak), máskor pedig az adott csatorna inzertjét és/vagy a jellegzetes órát lehetett huzamosabb ideig bámulni:

... az ember meg csak várt és várt, mert nem lehetett mindig a csehszlovák kettest nézni :) Manapság elképzelhetetlen, hogy ha van akár csak 5-6 másodperc hézag, abba ne nyomjanak be valami reklámot vagy (ön)promót! Igaz, egy idő után a magyar tévé is ezt csinálta - ez volt a betűreklám időszaka:

És volt egy még idegesítőbb dolog: a műszaki hiba, ami pontosan az, aminek hangzik. Az adás megszakadt, és egy ideig csak a "műszaki hiba" feliratot lehetett nézni... jó esetben a bemondó (ha már itt tartunk, a kereskedelmi adásokban ilyen sincs már) megnyugtatott mindenkit, hogy hamarosan folytatják, de hogy csak fél percig nem volt műsor, vagy hosszabban, az a hibától függött:

Pici koromban nagyon féltem a műszaki hibától, úgy képzeltem, olyankor valami gonoszok kilopják az adást a tévénkből :) A durva az volt, hogy amikor 1982-ben a Magyar Televízió 25. születésnapját ünneplő műsorban összevágtak egy sor hibaüzenetet, hét évesen ugyanúgy megijedtem tőle, mint korábban, pedig ez csak a főcim része volt! Ez a főcím egyébként sokáig csak ködös emlék volt, de a youtube felhasználóinak köszönhetően most végre megnézhettem, hogy tényleg volt ilyen. Hiába, egy hétéves nem felejt:

Egyébként majdnem minden műsorvezetőt és bemondót felismertem, tényleg ennyire öreg vagyok? :) És ebben a szellemben zárnám eme bejegyzést: