Az eheti random bejegyzések meghozták az eredményt: az eddigi ezres olvasottságból százas lett... a blogból pedig komment-élet híján lassan monológ lesz. Ezt persze nem azért írom, hogy sajnáljatok, hanem átvezetésként, mára ugyanis Saturday Night Live-os monológokkal készültem. Mondjuk ezt a frappánsnak szánt, napokkal korábban megírt átvezetést keresztülhúzta, hogy a tegnapelőtti bejegyzésre az átlagnál (0-2) több komment érkezett, de most már nem fogom átírni ;)

A monológ az SNL esetében azt a részt jelenti, amikor a "host" - aki igazából nem házigazda, hanem egy vendég, akinek épp akkoriban jön ki filmje, lemeze, vagy épp csak nagyon népszerű - kicsit reklámozza magát, majd elmondja, hogy ki lesz a zenei vendég. Messze nem ez a kedvenc részem a műsorokból (azt meg kimondottan utálom, amikor "random nézők" kérdéseket tesznek fel), de ha a host személyisége/szövege/előadókészsége a helyén van, és/vagy jó szöveget/történetet írnak neki, akkor azért el lehet rötyögni rajta. Anne Hathaway például meglehetősen aranyos, erre alapozták ezt a bevezetőjét:

Robin Williams szintén magát adta 1988-ban - ráadásul a legtöbb úgynevezett monológgal szemben ez tényleg monológ, konkrétan egy nyolcperces stand-up, ráadásul igen fontos - 18+-os... vagy nem is? - témát érintve:

Dwayne Johnson viszont akkor is jó volt, amikor éppen nem magát adta. Persze úgy sejtem, igazából pont azért tűnik ki a kigyúrt akcióhősök közül, mert ez a marháskodás nagyon is ő:

Másnak, például Colin Farrellnek csak rá kellett játszania a saját rossz hírére (ami korábban Pamela Andersonnak is bejött), és megvolt a téma:

Ahogy látható, némi szexuális utalgatás/feszültség mindig jót tesz ennek a műsorszámnak (szombat éjjel adják, mi mással próbálkozzanak), és ezt néha ők maguk is kiparodizálják. Klasszikus volt például, amikor a még fiatal Nicholas Cage direkt szexista hülyét csinált magából, majd Lorne Michaels - a producer - leteremtette:

Az SNL monológok királya azonban minden bizonnyal Steve Martin, aki még ma is második helyezett fellépéseinek számával. Itt van tőle egy rövid...

 ... és egy hosszabb monológ; utóbbiban Chevy Chase és Martin Short asszisztál a szokásos (megjátszott) egocentrikus magánszámhoz: