Múltkor megígértem, úgyhogy folytatnom kell :) A helyszín továbbra is a 2001-es szentkirályszabadjai repülőnap, ahol a repülőprogram mellett a légierő által használt repülőszerkezetek belsőségeit is kipakolták.

Az előző részben láttuk a Mi-8 család hajtóműveit, most pedig itt van a masina, melynek sivítása szerintem mindenki fülében ott van, aki Magyarországon élt a nyolcvanas években: az Izotov GTD-350-es a Mi-2-est hajtotta. Ez az a csirkecomb alakú helikopter, ami régebben mentőként, rendőrként, illetve katonai verzióban is felbukkant (az előbbiek főleg a Balaton, illetve az autópályák környékén), a rendszerváltás után pedig magánkézben is látható volt itt-ott. Régen nem értettem, szegény masinának miért ilyen magas a homloka, de ha megnézzük ezt a képet, akkor világossá válik, hisz két ilyen is dolgozik abban a púpban. Mögötte pedig ott csücsül a háttérben látható VR-2-es reduktor, ami ránézésre akár harckocsi-toronynak is elmehetne.

Eredetileg nálunk nem használták mezőgazdasági célokra a Csirkecombot, de persze mozgékony jószág, jó volt erre is, ha valaki ilyet tudott vásárolni. A videón jól hallható a gép jellegzetes visítása, 5:27-től pedig érdemes megnézni azt az örvénysort, amit a főrotor hagy maga mögött - vajon utóbbi hasznos a permetezés szempontjából? Csak mert kicsit úgy néz ki, mintha a pilóta azért "bohóckodna" egy sort a tábla fölött, hogy kialakuljon az örvény!

Gyerekkoromban az LGT egyszerre jelentette számomra a Loksit, és a légcsavaros gázturbinákat. Ezek már első ránézésre is közelebb állnak a gázturbinás sugárhajtóművekhez, mint az előbb látottak, csak tolóerő helyett ugye még mindig tengelyteljesítményt adnak le. Ez itt például egy Ivcsenkó AI-24, ami az An-26-osokat hajtja.

Elöl (itt balkéz felől), a levegőbemenet közepén a turbina fordulatszámát csökkentő reduktor látható, ez hajtja a légcsavart, ami pedig magát a gépet hajtja. Bár Szolnokon annak idején azt mondták, hogy forró időben még a segédhajtóműből kiáramló gázok tolóereje is kell a felszálláshoz, mert a masina leginkább csak zajt csinál a kerozinból, nem valós teljesítményt :)

És itt egy videó arról, hogy miért becézik néha "Ordító Egérnek" a gépet. Mondjuk nekem pont tetszik az ilyesfajta zaj, de persze az az igazság, hogy az Il-18-asé még jobban tetszett. Nem tudom, hogy ott az amúgy is  erősebb hajtóművek nagyobb száma, vagy a légcsavar adta azt a hangot, amit annyira szerettem, de néha még ma is hiányzik. Felszállni már nem mernék egy Tizennyolcasra, de egy Tizennyolcas felszállást szívesen megnéznék. Vagy egy ilyen áthúzást:

Ez a videó ugyan nem tartozik a bejegyzés témájához, de nem szeretném, ha azok, akik túl későn születtek, lemaradnának arról, hogy milyen hangra gondolok - bár szerintem nincs elég basszus rajta az emlékeimhez képest ;)

És a gázturbinák után következzenek másfajta hőerőgépek, konkrétan két dugattyús motor. Ez itt a képen egy Vegyenejev M-14P V-26, melynek nevében a "V" a vertaljotra, azaz helikopterre, a 26-os szám pedig a Kamov-26-osra utal, melyben két ilyen dolgozik. Erre a forgószárnyasra gyerekkoromban azt hittem, hogy sugárhajtóműves, mert a két gondola kétoldalt körülbelül úgy nézett ki - aztán kiderült, hogy csillagmotorok rejtőznek bennük. Ettől az információtól a lelkesedésem alábbhagyott - egészen addig, amíg nem láttam egy repnapos motorindítást közelről: volt ott hajómotor-pöfögés, ZiL-hang, kicsapó lángnyelvek - nagyon metál! Később Budaörsön láttam hidegindítást, ott még Omega-koncertet idéző füstköd (<-ezt a videót szerintem érdemes végignézni) is volt. Ezt most nem csúfolódásból írom, hanem mert tényleg lenyűgöző volt!

Szerintem csodálatos repülőszerkezet a Huszonhatos, de pont a motor a baja: a két hajtány majdnem mindig teljes gázon pörög, nincs bennük tartalék. Ha annak idején lett volna elég kicsi és megbízható gázturbinája a szovjeteknek, szerintem ma hasonló koaxiális rotorú jószágok közlekednének mindenhol, mert a farokrotor hiánya elég praktikus dolog. Az is zseniális, ahogy a pilótafülke mögötti részt cserélni lehetett: permetezőszer-tartályra, felfüggesztési pontra, utaskabinra - ráadásul örvényből is szebbet tudott csinálni, mint mondjuk az imént látott Mi-2-es :) Manapság egyre ritkábban találkozni velük, úgyhogy csak az emlékeimben, meg a fentebbihez hasonló videóban hallani, ahogy visít miközben közeledik, és morog miközben távolodik...

És a bejegyzés végén lássunk egy soros motort is, az Avia M337A képében. A gyártó alapvetően ugyanaz az Avia volt, amelyik a tipikus kék Renault-licensz teherautókat gyártotta, de ugyanakkor az is, amelyik a hatvanas években átvette a jónevű Walter dugattyús motorjainak fejlesztését (és amelyik a nevéből adódóan persze nem aznap látott először repülőgépet közelről). A képen láthatóhoz hasonló lógó hathengeresek morogtak a kései Zlinekben, és persze a Moravákban. Ugyan a kiállított példány a légierő egyik Zlin 43-asában dolgozott, ...

... én azért inkább egy Moravát tennék ide azt demonstrálandó, hogy milyen egy (két) ilyen motor üzem közben, no meg mert mégiscsak ez az egyik legszebb gép, amit valaha is láttam a kategóriájában. És a hangja is pont olyan, amilyennek lennie kell - mint valami régi filmben! A videón más gépek is szerepelnek, és gyakorlatilag mindegyiket ilyen motor hajtja (tulajdonképpen még a Trénert is, csak egy másik változat). Biztos leírtam már, hogy gyerekkoromban a Walter/Avia sorosok hangja volt számomra "a" repülőgéphang, ahogy figurák tetején prüszköltek, aztán felbőgtek... máig felkapom a fejem, ha meghallok egy ilyet!

És a képek végére értem. Aki többet szeretne, segítsen elintézni, hogy közel kerülhessek ilyen gépezetekhez - ígérem, hogy azokból is blogbejegyzés lesz :)