Az avasi református templom fák takarásában tör a magasba a belváros szélén, és mivel szerintem valamikor '91-ben jártam utoljára a környékén, ideje volt megint felkapaszkodni hozzá!

A templom a XIII. században épült, román stílusban, majd később gótikusra építették át. A törökök felgyújtották, ezért a XVI. században újjá kellett építeni, egyszerű famennyezettel és berendezéssel, immár a református felekezet számára. Ekkor épült a ma látható harangtorony is, melynek érdekessége, hogy mivel szerencsésen elkerülték a tűzvészek, faanyagának nagy része ma is eredeti! Vajon hány 1557-es építésű faszerkezet állhat még az országban?

A templom körüli temetőkert se olyan, mint amilyennek Miskolcot képzeljük. Ha ez a hely Olaszországban, vagy akár csak Prágában lenne, tele lenne vele a facebook és a blogszféra, de mivel nem ott van, maximum akkor kerül bele az újságokba, ha valaki megrongálja :(

A nem túl nagy területet behálózó sétautak jobbára XIX. századi sírkövekkel vannak szegélyezve, de a temető ma is használatban van, ezeknél jóval frissebb sírok is vannak.

Egy másik világ szívszorító emlékei.

Ez nem a budapesti Új Köztemető egy rendezett lapályon, hanem egy egyre erősebben emelkedő hegyoldal, őserdőszerűen benőve!

Még bőven fenn volt a nap, de idebent már félhomály uralkodott, így sajnos nem tudtam olyan hangulatos képeket lőni, mint például ez.

Idegenvezetőm mesélte, hogy az ide elvetődő japán turisták mindig lefotózzák ezt a kaput, mely furcsán ismerős számukra. De persze nem csak japánoknak ajánlom, hogy másszanak fel ide, ha Miskolcon járnak :)