Annak ellenére, hogy néha csak a stúdióban állt be valaki mögé a gitárjával, Gary nem volt az a kimondott háttérzenész alkat: kimondottan jól érezte magát elöl, a reflektorfényben. Persze, aki ismeri a munkásságát, tudja, mennyire szerette mások számait feldolgozni, vagy csak szimplán együtt zenélni másokkal; mégis elég furcsa olyan felvételeken látni, amiken nem ő a főszereplő:

Itt például John Mayall akkor épp aktuális Bluesbreakers felállásához csatlakozott vendégként - a szám eredetileg a banda 1969-es lemezén szerepelt, melyen Gary ifjúkori példaképe, Peter Green játszott. A prímet Buddy Whittington viszi a gitáron, ő épp csak belepötyög néha - legalábbis saját magához képest.

A videó szövege szerint Gary-nek nem volt kedve hazamenni egy kisebb helyi segélykoncert után, inkább visszament a színpadra egy fiatal srácokból álló bandával. És igazán megpróbálta "előreengedni" őket: 2:30 körül szó szerint háttérbe vonul, és nem csinál semmit, de a másik két gitáros nem mer elkezdeni szólózgatni, mert hát... szóval... ki merne elkezdeni szólózni, amikor ott van egy Gary Moore is a színpadon? :) A dobos és a basszer viszont nagyon élvezi. Meg én is.

És ez az egyik leghihetetlenebb videó, amit valaha láttam: valami kis klub még kisebb színpadán egy kvázi ismeretlen zenekar játszik - az egyik hangfal árnyékában meg ott áll Gary, nyomja a rakenrólt, és minden jel szerint tök jól érzi magát. Most komolyan, ennél csak az lenne meglepőbb, ha egy falusi lakodalomban Eric Clapton játszaná a Királylányt a Hooliganstől :O

Az imént látott zenekarban egy időben a fia is játszott (vagy játszik - semmi értékelhető/aktuális infót nem találtam róluk, még a weboldaluk se működik), de állítólag a barátság régebbi; turnéra is elment velük, 2010-ben pedig a lemezükön is játszott. Nem az én stílusom ez a fajta zene, de a villanygitár nagyon megszólal Gary kezében!

Egyszer az első videón látott Buddy Whittington is elhívta maga mellé - itt éppen egy ősi blues klasszikust játszanak. Még mindig fura, hogy mennyire nem Gary gitározása van előtérben, de persze meg kell hagyni, ez a Buddy gyerek is rettentő jól játszik!

Na, és ha a lábakra állított hangfal mögött gitározás az egyik véglet, akkor itt a másik: a Fender Stratocaster 50. születésnapjának kapcsán Gary olyan zenészekkel állt a Wembley Arena színpadára, mint David Gilmour, Ronnie Wood, Mike Rutherford vagy épp Brian May. Szólóban a Red house-t játszotta el Hendrixtől (szerintem zseniálisan!), itt fentebb viszont a záró számot láthatjuk, a Faces Stay with me-jét, ahol a bejegyzés témájához igazodva igazán a háttérbe húzódott - állítólag már csak azért is, mert épp beteg volt, és az orvosai nem engedték, hogy túlerőltesse magát. Egyébként meg Brian May az édesapja és saját maga által épített gitárral ünnepli a Stratocastert? :)