A tavalyi, alkalom szülte betérés után idén Wachau Aggsteintől északkeletre eső felét is megnéztük, vonattal. Pontosabban igazából csak két várost látogattunk meg, a völgy nagy részét a vonat ablakából láttuk.
Az első megálló Dürnstein volt. A sziklák és a világosra vakolt épületek remekül néztek ki, de a harmincvalahány fokban nehezen lehetett meglenni közöttük - viszont legalább megértettük, miért nevezték a városnak nevet adó egykori várat "száraz sziklának" :)
Az utcáknak kicsit mediterrán hangulata volt - ráadásul az egyik itteni cukrászdában ittam életem legjobb jegeskávéját. Ez nem kis dolog, mert Olaszországon kívül ritkán találkozom olyan kávéval, ami igazán ízlik...
A város leginkább az apátság kék-fehér tornyú plébániatemplomáról híres, de bevallom, én többre értékelem a képen látható, sgraffitóval feldobott egyszerűséget, mint az Ausztriára eléggé jellemző "marcipánépítészetet". Le lehet bunkózni, de ez van :)
Ez a zord tömb a XIII. század végén alapított klarissza kolostor templomának épült, majd a rend távozása után magtárrá alakították. Nem egy szokásos "karrier"!
A nyers kőfelületek miatt erőt sugároznak ezek a falak, de ugyanakkor valahogy vészjóslóak is. Az egykori kolostor épen maradt részében ma az Oroszlánszívű Richárd szálloda üzemel, mely onnan kapta nevét, ...
... hogy a leginkább a Robin Hoodból ismert király 1192/93 fordulóján Dürnsteinben raboskodott, valószínűleg a ma már csak romként létező várban (vagy másutt - a vélemények megoszlanak, és mivel akkor még nem volt se twitter, se facebook, valószínűleg soha nem fogjuk megtudni az igazságot). Az erődítmény állapota nem az elmúlt évtizedek eredménye: 1645-ben a svédek felrobbantották egy részét, ezután néptelenedett el. A képen egyébként nem maga a vár látható, hanem a városból felvezető védmű egy tornya.
És a bejegyzés végén térjünk vissza oda, ahonnét elindultunk: a sziklák tövébe, a Duna partjára. A következő megálló Spitz an der Donau volt, ahol a napfordulós tüzeket néztük meg.
Ez megy most