Zárjuk (vagy nyissuk - ki mikor olvassa:) a hetet rövid turisztikai képmutogatással azutánról, hogy Dürnsteinből  felnohaboztunk a Duna mentén. Mivel volt még egy kis idő az esti tűzijátékig, a lemenő nap fényénél körbejártuk az esti rendezvényre gyülekező tömeghez képest meglepően csendes Spitz an der Donaut.

Az alig 1600 lakosú település plébéniatemplomát több évszázad alatt "rakták össze", ami elég tarka összképhez vezetett, bár nem kellemetlenhez. Ezen a fotón inkább csak sejthető, hogy a főhajó hossztengelye megtörik - ilyet se nagyon láttam még.

A szőlőhegyek irányába gyalogolva értünk a "spitzi palotához". Ennek a XV. századi kastélynak a helyén korábban egy kisebb vár állt, bár én ránézésre azt hittem, ez az épület konkrétan annak a bizonyos régi várnak a maradéka, valahogy olyan középkoriasan össze-vissza.

A belvárosba vezető út kapuja a kastély oldalán. Mint említettem, ez a tömb az "alsó" vár helyén épült, de volt "felső" is, a belvárostól délnyugatra.

Hogy a szűk folyóvölgy stratégiailag mennyivel fontosabb volt egykor, mint manapság, azt a jócskán a város fölött található Vörös Kapu (Rotes Tor) mutatja: az építmény nyilván nem a szőlőt védte, hanem a város kiterjedt erődítési rendszerének része volt. A "vörös" jelzőt egyébként a Harmincéves háború során a bevételéért - illetve annak megakadályozásáért - folytatott harcokról kapta.

Hogy a szürkület miatt nem fotóztam sokat, vagy mert Dürnsteinnél kevésbé látványos helyről volt szó, azt én se tudnám megmondani, mindenesetre ezzel a tüzes képpel a bejegyzés végére értünk :)