Az elmúlt hetekben megpróbáltam átrágni magam az idei év kirándulásainak képein és videóin. Sajnos nem jutottam a végükre, mert megint el kellett mennem kirándulni, de így is lett pár filmecske belőlük - meg némi nyakfájás. Azon gondolkozom, hogy a túl sok egy irányba bámuláson se a nyaktorna, se az emelhető asztal nem segít - építeni kellene egy olyan monitortartót, ami folyamatosan mozog. Nem annyira, hogy elszédüljön tőle az ember; a szerkezet lassan és folyamatosan változtatná a helyét néhány centis távon belül, hogy a nyak sose maradjon teljesen ugyanabban a pózban. Sőt, tulajdonképpen a billentyűzet- és egérplatformot is ugyanígy kellene mozgatni, és akkor a vállunk-könyökünk se állna be. Mit gondoltok? Ha valaki esetleg megépíti ezt, világsikerre viszi és meggazdagszik belőle, csak annyit kérek, hogy ne felejtse el, hol olvasta az ötletet, és időnként nekem is küldjön belőle egy-egy grátisz példányt. Vagy - egye fene - egy vastagabb csekket, amiből majd megveszem én magamnak :D

Na, és akkor vissza a videókhoz: mivel a tegnapi adagban nem volt elég vonatos filmecske, lássunk ismét pár síndöcögényt! Aki pedig nem szereti a vonatokat, a bejegyzés végén talál némi zenét - kivételesen nem Gary Moore-t.

A 10-es Nohab északi parti útja már szerepelt egyszer, a felvételtbe totálisan belebarmoló fotófelhő miatt; most itt van pár jobban sikerült felvétel is a vonatüldözésről, Budafoktól Sümegig. Utóbbi helyen nem a nagyfesz távvezetékkel terveztük fotózni a szerelvényt, csak nem értünk oda időben az eredetileg kinézett helyre :)

És mi mások jöhetnének most, mint szlovák vonatok? Akik nem szeretik a műfajt, tekerjenek lejjebb némi magyarországi gőzmozdonyozásért - a többiek láthatnak váltóáramú és egyenáramú jószágokat, hegyvidéki és síkvidéki vonalakat, "Bzmotot", Laminátkát,  Vectront, miegymást. Bővebb információkért lásd a feliratokat.

A vonatozást oldtimer repüléssel szakítjuk meg: annak idején valami hasonló, viszonylag kései sorozatú Spitfire-em volt 1:72-es méretarányban, ezért akárhogy pörgött-forgott Szliács fölött a valódi masina, állandóan az az érzésem volt, hogy a makettet látom. Persze annak nem volt ilyen szép motorhangja :)

És vissza a sínekre: a MÁV Nosztalgia október elején gőzmozdonyos különvonatot közlekedtetett Pesterzsébet felső és Ráckeve közt. A szerelvénynek ugyan tulajdonképpen semmi köze sem volt a HÉV-hez, de gőzmozdonyt látni mindig élmény, úgyhogy meg kellett néznem!

Akinek az előbb a Spitfire nem tetszett, az görgessen tovább a következő vonatos videóhoz, mert most megint egy régi repülőgép következik Szliácsról. Legalábbis elvileg, ugyanis ez a Jak-3-as a valóságban inkább replikának nevezhető: a rendszerváltás után építették, ugyan eredeti tervek és sablonok felhasználásával, de amerikai motorral.

A Vág völgye talán a legszebb hely, ahol idén jártam. A folyó néha szűken kanyargó katlanokban folyik, néha pedig széles völgyekben terül szét. Az egyik ilyen medencében fekszik a kerpelényi víztározó, ahol a vasúti töltés egy darabon átvág a vízen, ahogy az az indexképen látható.

Most pedig jöjjön egy kis hazai: egy álmos szombaton Ícé rámírt, hogy nincs-e kedvem egy nem túl jellemző módon Kisdácsiával közlekedő tehervonatot megvárni. Mivel volt, a rákövetkező órákban Székesfehérvár környékén áztunk szét, lásd a fentebbi videót. Eredetileg arról volt szó, hogy egy kék mozdonyt fogunk látni, de az a gép ledöglött, ezért lecserélték pirosra.

És akkor a beígért záró zene: Peter Green a fentebbi számot a John Mayall-féle Bluesbreakers 1967-es lemezére írta. Csak nekem van olyan érzésem, hogy Carlos Santana a stílusának körülbelül kétharmadát innen vette? :)