Az Angyalvár volt a Colosseum mellett a másik olyan római épület, amelyről előre tudtam, hogy tetszeni fog élőben is - és nem tévedtem.

Kívülről fura látvány ez az építmény: a tető díszítése, az odavezető híd a szobrokkal, no meg főleg az ablakok és erkélyek nem igazán illenek egy erődhöz, de maga a hengeres rész se hasonlít várszerűségre. Ennek oka, hogy eredetileg nem is annak épült, hanem Hadrianus császár és családtagjai, illetve utódai mauzóleumának.

Az épületet az V. században alakították a városfal egyik erődjévé, ráadásul ezután néhányszor ki is fosztották, úgyhogy az eredeti berendezéséből nem sok maradt. A pápák a XIV. századtól használták jól védhető menedéknek, ekkor építették a Vatikánból idevezető folyosót is.

Amikor az ember belép a falak és a hengeres rész közti udvarra, az épület egy további felhasználási módjával szembesül, ti. hogy egy időben laktanya és börtön volt. Nem valami barátságos érzés innen felnézni a falra, ...

... mely eredetileg márvánnyal volt borítva, csak a középkorban lerabolták róla. Eredetileg a külső fal és a 60 méteres átmérőjű henger közt nem volt udvar, így átalakítva viszont jobban védhető volt a középső rész.

Az igazi izgalmak akkor kezdődnek, amikor az ember elindul felfelé a hengerben. Egy sötét és meredek folyosón juthatunk a belsejébe; az útvonalat csapóhíd, lőrések és rejtett csapóajtó teszik még "Indiana Jones-osabbá".

A következő meglepetés akkor jön, amikor ismét napfényre lépünk: ekkor hirtelen nem erődben érezzük magunkat, hanem egy középkori palota udvarán!

És hol vagyunk ekkor még az épület tetejétől! A díszudvar közepén látható szobor egyébként eredetileg a vár tetején állt. A monda szerint Mihály arkangyal egy járvány végén jelent meg ott, a veszély elmúltát jelezve. Ma egy XVIII. században készült másik angyalszobrot találunk a helyén.

Ha az előbbi udvar díszes volt egy erődhöz képest, akkor az ezután következő termekre nincsen szó: hiába, a pápák szerettek jó körülmények közt élni! Mindez különösen érdekes lehetett III. Pál esetében, aki fiatalkorában az erődben raboskodott, majd évtizedekkel később pápaként tért vissza oda - a képen látható mennyezet a róla elnevezett termet díszíti.

Róma tetőinek magasságában járunk, az előbb látott teremből egy hangulatos kilátással rendelkező loggián át nézünk le az örök városra.

És ahogy említettem, még mindig lehet feljebb menni. A felhalmozott élelem mennyiségétől függően hónapokig el lehetett volna itt éldegélni egy ostrom vagy járvány idején!

Egy ilyen zárt udvaron (ez itt éppen VI. Sándorról lett elnevezve) napozgatva-beszélgetve valószínűleg teljesen megfeledkezhettek a külvilágról az itt lakók.

Ez pedig a könyvtárterem, ugyancsak nem kicsit díszes kivitelben. A henger belsejében eredetileg négy kamra volt, ezek közül a legalsóban voltak Hadrianus hamvai; a pápai lakosztályok, fogadótermek, különböző funkciójú terek ezen mag köré épültek a henger felső részén.

De megvan még az a spirális folyosó is, amelyen át az urnák termét eredetileg meg lehetett közelíteni. Elég kísérteties érzés ezen végiggyalogolni - meg persze lenyűgöző is, hiszen ismét majd' 1900 éves terekben mozgunk! És ezzel a bejegyzés végére értünk, mert ez a folyosó manapság a kijárat felé vezet...

Források: wikipedia, castelsantangelo.beniculturali.it