Előzmény: Tátralomnicról a Kőpataki-tóhoz és vissza
A Tátralomnicról a Kőpataki-tóhoz vezető lanovka kiemelkedő műszaki teljesítménynek számított a megépültekor, az utóbbitól a Lomnici-csúcsra vivő drótkötélpálya pedig még ma is hihetetlennek tűnik, hogy létezik.
A Kőpataki-tótól a csúcs felé nézve. Forrás: Fortepan
A csúcsra vezető szakasz építése gyakorlatilag egyszerre kezdődött a Tátramlomnic - Štart - Kőpataki-tó szakaszéval, de annál komolyabb feladatot jelentett, hiszen sokkal nehezebb terepen, sokkal rosszabb időjárási körülmények közt kellett az építőanyagot (több száz tonnát) a leendő felső végállomásra juttatni - mindezt kezdetben kizárólag emberi erővel. Állítólag a teherhordó munkások egy nap több kört is megtettek 25-40 kilós terheket felcipelve! A felső bázis kiépítése után aztán teherfelvonót létesítettek a további szállításokhoz, így az 1936 júliusában kezdett munkálatok 1940-re lezárultak.
Építkezés közben egyébként változtatni kellett a terveken, ugyanis a csúcs közelében a fülke túl közel került volna a sziklákhoz - a megoldás egy tartóoszlop beépítése volt, az egyetlené az 1872 méter hosszú, 864 métert áthidaló pályán (összehasonlításképp: a Tátralomnic - Štart - Kőpataki-tó szakaszon kilenc is volt). Ez az oszlop az 1988/89-es felújításkor tűnt el, azóta csak a két végállomáson vannak felfüggesztve a lanovka kötelei.
Ugyan most nem sikerült jegyet szereznünk a csúcsra (elővételben sem volt), még meglehetősen élénken él bennem a nyolcvanas évek közepi emlék, amikor feljutottunk. Az első pár száz méter nem volt vészes, aztán a kötél emelkedni kezdett, gyorsabban, mint a környező sziklák, és hirtelen néhány száz méter magasan imbolyogtunk. Ebből a szakaszból annyi maradt meg bennem, hogy mereven a köteleket kezdtem bámulni, mintegy "szuggerálva" őket, hogy ne szakadjanak le :)
A csúcs közelében aztán ismét közelebb kerültek a kövek, az út végén gyakorlatilag egy sziklabevágásban haladtunk. Sok mindent elmond, hogy a cseh(szlovák) ipar a harmincas években egy ilyen létesítményt meg tudott építeni - a kivitelező ugyanis a chrudimi Wiesner volt, nem valami osztrák vagy svájci cég.
A felső végállomás belülről. Forrás: Fortepan
A régi képeken egyébként a lanovkát tartó, illetve mozgató három drótkötél mellett látszik két másik is: úgy sejtem, ezek a vontatáshoz kellettek, valószínűleg végtelenítve voltak. Manapság csak egy plusz kötelet sikerült megfigyelnem, ezek szerint a '88/89-es átépítéskor változott a húzó- és tartó kötelek aránya (egy tartó és két vontató helyett két tartó és egy vontató).
Saját belső videó híján a youtube népét kellett segítségül hívnom, hogy bemutathassam az utazás élményét: a fenti lejátszó az út közepétől a felső végállomásra érkezésig mutatja, amit mutatnia kell. Manapság biztosan van ennél magasabban haladó lanovka a világban, de azért ez se semmi!
Ottjártunkkor az időjárás folyamatosan változott: hol sütött a nap, hol teljesen eltűnt a csúcs. Megkapó látvány volt, ahogy a látszólag a semmibe vezető kötelek végén hirtelen megjelent a hihetetlenül aprócskának tűnő (egyébként 15 személyes) fülke, és egyre nagyobb lett...
Források: szlovák Wikipedia
Kötélpálya blog
https://www.railpage.net/visuta-lanova-draha-tatranska-lomnica-lomnicky-stit/
gyerekkori emlékek :)
Ez megy most