Előzmények: Tátralomnicról a Kőpataki-tóhoz, és a Kőpataki-tótól a Lomnici-csúcsra
A Lomnici-csúcsra vezető kabinos drótkötélpálya óránként 45 főt tud fel-, és ugyanennyit levinni, ami nagyon kevés, így szerencse kell ahhoz, hogy valaki feljusson. A kommentekből legalábbis az tűnt ki, hogy nem csak mi voltunk pechesek, hogy nem kaptunk jegyet...
Szerencsére a kabinos lanovka mellett üzemel egy ülőlift (budapestiesen szólva: libegő, szlovákul sedačková lanovka) is, mely ha nem is a csúcsra (a fentebbi képen az ülés mögött, felhőbe vészve), de a sziklacsoport nyergére feljuttatja az embert.
Lefelé nézve így láthatjuk a szövegben annyiszor emlegetett Kőpataki-tavat a különféle lanovkák végállomásaival. A pálya kb. 1100 méteres útja során 441 métert emelkedik, 2192 méter magasba feljuttatva bennünket.
A 7 perces út a budapesti libegőhöz képest jóval vadregényesebb környezetben zajlik, bár ennek észleléséhez az is kell, hogy épp ne borítson be mindent egy felhő :)
Bónuszként kis szerencsével a csúcsra törő lanovkát is megfigyelhetjük libegés közben. Azért látszik, hogy az a kabin kicsit magasabbra tart, mint mi.
Persze alapvetően nem az emberi tevékenység eredményeinek nézegetése miatt érdemes ide feljönni, hanem mert nagyon szép a kilátás :)
A gerinc mögötti völgybe is be lehet kukucskálni. A Magas-Tátra lehet, hogy kicsit alacsonyabb, mint az Alpok, de ettől még ugyanúgy lélegzetelállító!
És ez a blog nem ez a blog lenne, ha a képekhez nem tartozna egy videó :) Némi tériszony bejátszott nekem, bár itt 10-12 méternél nem megy magasabbra az ember, meg aztán az élmény is sokkal közvetlenebb (nincs fal/ablak körülöttünk), így egy idő után feloldódtam a sok szépségben...
Ez megy most