Egy pozsonyi nosztalgiavillamosozás kapcsán már meséltem a Csehszlovákiában a hatvanas évektől gyártott Tatra T3-as villamosokról, melyek majdnem annyira hozzátartoztak a keleti blokk nagyvárosainak utcaképéhez, mint a kopott zakóban cigiző rosszkedvű emberek. Ez volt _a_ villamos a "béketábor" nagy részében - e téren Magyarország volt a kivétel, ami erősítette a szabályt -, úgyhogy a fél világon össze lehetett futni a lentihez hasonló (sokszor ugyanígy piros-krém festésű) tujákkal:

2001-ben T3.RP típussá átalakított 1966-os T3-as, háttérben a prágai várral

A T3 prototípusát 1960-ban mutatta be az akkor éppen a Československé vagonky Tatra, sdružení národních podniků egyesülés irányítása alatt működő egykori Ringhoffer Művek. Az előd T2-esnél könnyebb szerkezetű, de ugyanúgy PCC gyorsítóműves, és ugyanúgy két és fél méter széles járműveket egészen a kilencvenes évekig gyártotta az 1963-ban a ČKD konszernbe átszervezett smíchovi üzem, melynek akkor a néven kívül (már) semmi köze nem volt a Tatra autókat tervező kopřivnicei céghez.

1987-es gyártású T3SUCS Pohořelec megállónál

Ezek a villamosok máig a prágai utcakép részét képzik, de mielőtt elkezdjük a vasútbarátok körében különösen népszerű "régen minden jobb volt/ezekben még volt anyag/a mai villamosok bezzeg nem fognak hatvan évig közlekedni" morgolódást, szögezzük le, hogy a látszat ellenére a prágai T3-asok nagy része újabb, mint a Ganz csuklósok, sőt, sokuk fiatalabb a budapesti Tatráknál vagy a hannoveri villamosoknál is! És nem csak arról van szó, hogy az évek során egyre korszerűbb villamosberendezéseket raktak ugyanazokba a kasztnikba, hanem arról, hogy az utódnak szánt csuklós KT8D5 típus gyártásának csúszása miatt a nyolcvanas években újra elkezdtek gyorsítóműves T3-asokat építeni, gyakorlatilag ugyanolyanokat, mint a hatvanas években (később persze korszerűsítették egy részüket).

Aki az előbb nem kattintott a linkre, annak gyorsan egy kis magyarázat, hogy mi is ez a "PCC gyorsítómű", más néven "akcelerátor" (csehül zrychlovač):

"Az akcelerátor maga egy nagy átmérőjű kapcsolóhenger, amibe magukat az indítóellenállásokat is beépítették. Így összesen 100 feletti ellenállásfokozatot voltak képesek elérni, a hagyományos szervókontrollereken szokásos 20-30 fokozat helyett. A rengeteg fokozat következtében gyakorlatilag rángatásmentessé vált az indítás, emellett elhagyhatóak voltak az ívfúvások, mivel egy-egy fokozat átkapcsolásnál csak pár volt különbséggel ugrott a motorfeszültség. Az automatikus kapcsolóművet egy határolórelé szabályozta; maga a kapcsolómű pedig visszakapcsolást is lehetővé tett, ha túl nagyra nőtt volna fel az áramszint (ez sok szervós kontrollernél nem lehetséges).

Az akcelerátor kifejlesztésében külön-külön utat járt a Westinghouse és a General Electric. A legfontosabb különbség az volt, hogy míg az elterjedtebb Westinghouse megoldásban egy körbeforduló kerék kapcsolta be az érintkezőket, a kevésbé elterjedt General Electric féle megoldásban szénkefét és kommutátort alkalmaztak. Mindegyik rendszerben megoldható volt a távkapcsolás is.

Hátránya volt ennek a rendszernek a soros-párhuzamos átkapcsolás elmaradása, amely a korábbiaknál nagyobb áramfelvételt okozott. Továbbá a padló alatt elhelyezett akcelerátort külön motoros ventilátorokkal kellett hűteni, mivel elég kis helyre volt a jelentős hőteljesítményt leadó berendezés bezsúfolva."    / villamosok.hu /

Az utolsó mondatban említett hűtőventilátorok adják ezeknek a kocsiknak a jellegzetes hangját: menet közben folyamatosan zúgnak, mintha egy óriási hajszárítón ülnénk. Na de vissza a prágai utcákra:

23-as villamos a most Legiín

Az elmúlt években egyre több új villamost helyeztek üzembe Prágában, ennek egyfajta ellensúlyozásaként indították el 2017-ben a 23-ast járatot: ezen a vonalon ugyanis csak klasszikus T3-asok járnak, aki tehát ilyennel akar utazni, itt biztosra mehet. Az útvonal érinti a Kisoldalt és a várat is; ottjártamkor e két pont közt tömeg volt a kocsikon (99,9%-uk külföldi turista), a maradék szakaszokon viszont kongtak a kocsik. Valamiért a helyiek nem mertek felszállni, pedig érvényes rájuk a normális jegy vagy bérlet...

Az imént látott kocsi belső tere 1+1-es ülésrenddel

A tömeg hiánya nem feltétlenül baj, például mert így le lehet fotózni az utasteret, mely a 7234-es pályaszámú kocsi esetében tánctér méretűnek tűnt.

1982-es gyártású T3SU Královka végállomáson

A vonal egyik végállomása Královka, egy hurokvágány egy sportlétesítményekkel teli domb tövében. Fotózásilag talán nem a legtökéletesebb hely, bár a kék gyalogosfelüljáró érdekes látvány. Ez a környék meglehetősen fel lett készítve a sportlétesítmények által vonzott tömegekre, mert kétszáz méterrel arrébb is volt egy hurokvégállomás. Valószínűleg szükség is volt a kapacitásra egykor, a dombtetői sportlétesítmények egyike ugyanis a világ legnagyobb stadionja.

Ennek a kocsinak 1+2-es az ülésezése

A 7001-es pályaszámú kocsi az előzővel ellentétben több ülőhellyel rendelkezett. A 23-as vonalon elvileg a klasszikus T3, T3SU, T3SUCS és a modernizált T3M altípusokba tartozó kocsik közlekednek, de nekem csak SU-t és SUCS-t sikerült elcsípnem. Az "SU" talán kitalálható, hogy a Szovjetuniót jelzi: ezt a modellt nekik fejlesztették ki (eredetileg csak két ajtóval), később aztán maguknak is gyártottak belőle, amikor - ahogy korábban írtam - a KT8D5 gyártása nem bírt beindulni. Egyébként az a mókás ebben a két altípusban, hogy egyrészt a legrégebbi technikát képviselik, másrészt viszont a konkrét kocsik elég újak.

1987-es gyártású T3SUCS Zvonařka végállomáson, ahol a szerelvények deltázva fordulnak

A vonal másik vége a Zvonařka névre hallgat, különlegessége, hogy itt nincsen hurokvágány, helyette deltázva -  "ipszilonozva" - fordulnak: a villamos befordul egy utcába, ott leszállnak az utasok, a vezető átmegy a hátsó kocsi végére, onnan vezetve betolat egy másik utcába, ahonnét aztán már orral előre tud visszahajtani a vonalra. Már csak ezért is érdemes eljönni ide; először én se értettem, mit látok, amikor észrevettem a kockakőben véget érő síneket.

A járművezetők a jelek szerint szeretik a vonallal járó kiemelt figyelmet, a 7001-es pilótája például mindig integetett, meg megállt, hogy lefotózhassuk. A videón a kedvenc ház alatt átbújós szakaszomat is megörökítettem, rögtön kétszer is :)