Nyolc évvel ezelőtt írtam arról, hogy a berlini Vörös Városháza épületét egyes források szerint a thorni városháza ihlette. Idén nyáron élőben is leellenőrizhettem ezt... hát, ez is téglából van, meg tornya is van, az tény: 

Thornt ma már Toruńnak (ejtsd: toruny) hívják, és Lengyelország egyik legöregebb városaként emlegetik. A kis mazóviai tepülés a XIII. században a Német Lovagrendhez került, ezután kapott városi jogokat, majd a Hanza-szövetség tagja lett. Ezután a poroszoké lett, aztán a lengyeleké, aztán a poroszoké - ekkor már azoké, akikre gondolunk, ha a poroszokat emlegetjük, így 1871-től a Német Birodalom részévé vált. Az első világháború után Lengyelországhoz került, aztán '39-ben a németek elfoglalták, aztán '45-ben visszakerült a lengyelekhez, szóval elég turbulens volt itt a történelem! A kétszázezres várost manapság leginkább Kopernikusz nevéhez kötik, aki itt született.

Lengyelország sok városán látszik a német múlt, de ennyire jó állapotban még nem találkoztam ennek jegyeivel. Bár a külvároson nyomot hagyott a XX. század második fele, itt bent mintha Németországban lettem volna! Sajnos a sötétedés után már csak telefonnal fotózgattam, úgyhogy nem sokat tudok ebből megmutatni, de itt van például a Collegium Maximum, ami 1905/06-ban még a Reichsbank számára épült, a holland reneszánszt idéző stílusban.

Ahogy említettem, az egész óváros simán lehetne Európa szerencsésebb felében! Utólag sajnálom, hogy a székesegyház vagy a városfal ferde bástyája helyett ezt a bevásárlóutcát fotóztam le, de a kép készítésekor már meglehetősen éhes voltam, ...

... így táplálkozási lehetőség után kellett néznünk. A tavalyi villamosos túra beszámolójában már írtam új kedvencemről, a zsurekről, ezt itt is ki kellett próbálni! Legalábbis szerintem azt látjuk a képen, megesküdni nem mernék rá :)

Ugyanebben a létesítményben láttam ezeket a Lolka-Bolkás üdítőket. Az nem derült ki számomra, hogy ezek aktuális innivalók, vagy még az előző rendszerben készültek, és itt már csak kiállítási tárgyak. Érdekes, hogy nálunk megfordították a főszereplők neveinek sorrendjét; vajon csak utólag hangzik furcsán az, hogy "Bolka és Lolka", vagy eleve azért döntöttek így, mert fordítva kellemesebb volt a fülnek?

Megérkezésünkkor már sötétedett, másnap meg elég borzasztó idő volt, úgyhogy akkor meg ezért nem nagyon fotóztam. Kivéve a könyvespolcról ismerős nevű Henryk Sienkiewiczről elnevezett utcában, ahol hirtelen megint  Németországban éreztem magam!

Száz méterrel arrébb a sarkon még a feliratok is németül voltak! Egyébként a képen a lengyelországi utazások nélkülözhetetlen életmentő  létesítményét, a Żabka ("Béka") nevű hálózat egyik boltját is láthatjuk. Ezekből nagyvárosokban minden három sarokra jut kettő - nem is értem, hogy' nem rontják el a saját üzletüket! Mindenestre ezek a boltok sokáig nyitva vannak, van mindenféle enni- és innivalójuk, de még maszkot is tudtam venni, amikor a sajátom kicsit elfáradt.

Ez az utcát már csak villamosra várakozás közben láttam: a Wały Generała Władysława Sikorskiego két oldalán az általam kimondottan kedvelt téglaépítészet remekei sorakoztak, különböző időszakokból.

És a bejegyzés végére még egy téglaborítású épület, ezúttal egy templom, az utazás egyik apropójával, egy Konstal 805Na szerelvénnyel.