Tudnivalók

Egy Földön ragadt humanoid űrlény benyomásai az őt körülvevő világról, különös tekintettel Budapestre, a villamosokra, vonatokra, repülőgépekre, zenékre. Meg minden másra.
 
Ha tetszenek a bejegyzések, ajánld a blogot/bejegyzést ismerőseidnek - ha csak egy-egy képet mutatnál meg másoknak belőlük, akkor is kérlek, írd oda mellé a készítő nevét, és hogy hol találtad (mondjuk link formájában)! Köszönöm! (A tartalmak publikálása, pláne kereskedelmi célú felhasználása értelemszerűen a készítő(k) engedélyéhez van kötve)
 
A kommentek tartalma nem feltétlenül egyezik meg a blog írójának véleményével. Sőt, néha még a bejegyzéseké sem ;) A trollkodás, anyázás, a spammelés és a túlzott offolás pedig ki lesz moderálva, ha úgy látom jónak.

  Gyorslinkek:
Hampage.hu frissítések
Énblog
Égitársaság
Zene
Videók
Saját zene

Naptár

augusztus 2021
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1
2 3 4 5 6 7 8
9 10 11 12 13 14 15
16 17 18 19 20 21 22
23 24 25 26 27 28 29
30 31

Ez megy most

Top 5

  1. Megtalált sínek: a Margit híd régi vágányainak darabjai a DunábanÉveket töltöttem Budapest elvesz(t)ett vágányainak felkutatásával, most azonban - kivételesen - megtalált sínekről fogok mesélni! Száraz időszakokban néha előfordul, hogy a Margit-sziget déli...
  2. Végállomás, leszállás!Ez itt a bevezető hűlt helye. Normál esetben nyakatekert módon kellene felvezetnem, hogy mi a bejegyzés témája, és miért az, ami, de most egyszerűen csak pár érdekes régi képet szeretnék mutatni Ab...
  3. Budapest málhásai: a MukikIsmét Tomáš Dvořák képeiből válogatok, témául pedig a guruló fadobozhoz hasonlatos "motoros fedett teherkocsikat" választottam. Persze valószínűleg nagyon ritkán hívták őket így hosszúra nyúlt...
  4. BUMM nincs, de (majdnem) minden más abból a korszakból itt van :)A jelek szerint az elmúlt hónapokban egy kő alatt éltem (esetleg szatyorban), mert teljesen elment mellettem, hogy az archive.org nem csak elkezdte összegyűjteni az univerzum összes C64-es programját,...
  5. Cégérek, táblák és neonok a hetvenes-nyolcvanas évek külvárosi utcáinJó régen nem csináltam már "régi képes" bejegyzést, de a minap valami mást keresve rámjött, hogy folytatást csináljak egy régi képmutogatós írásnak, melyben hirdetésekkel, neonreklámokkal...
  6. Komárnótól Komáromig, avagy az erőd velünk van II.Előzmény: (Rév)Komárom, és az ő naponta kétszer látogatható erődje A komáromi erődrendszer a ma a szlovák oldalon levő Öreg- és Újvárból, a Vág torkolata körüli sáncokból és bástyákból, és három...
  7. A nürnbergi Colosseum és a Birodalmi Pártgyűlés TerületeAz ember nem mindig csak szép vagy kellemes dolgokat lát utazás közben, hanem néha zavarba ejtőeket is. Életem egyik legfurcsább koncertje volt a nürnbergi Rock im Park, melyen a zenekarok a Harmadik...
  8. Mi az: huszonöt emeletes, és átsüt rajta a nap?Természetesen a nyolcvan méteres pécsi magasház, melynek szomorú érdekessége, hogy 1977-től csak 1990-ig laktak benne, azóta üresen áll: A hatvanas-hetvenes évek fordulóján a magyar városépítőket...
  9. Amikor az utcák keskenyebbek, a villamosok pedig tényleg öregek voltakMúltkor elmeséltem, hogyan kerültem kapcsolatba Tim Boric-kal, most ismét mutatnék néhányat a hetvenes évek második felében készített képeiből. Kezdjük Óbudán, mondjuk a Flórián téren! A...
  10. A Keletitől az Örs vezér teréig Noah Caplin képeinMostanában sokfelé jártunk régi képeken: a Moszkva téren, Soroksáron, a Duna-parton, a Hegyvidéken, de a zuglói hálózat kimaradt - és "zuglói" alatt most az Erzsébetváros északkeleti csücskén át...

Címkék

103 (7) 105Na (5) 1233 (6) 125év (7) 1969 (7) 1973 (6) 1976 (6) 1979 (10) 1980 (9) 2018 (11) 2019 (49) 2020 (30) 2624 (13) 2806 (7) 41-es (10) 424 (13) abszurd (26) Ab van Donselaar (42) agyhúgykő (61) airway (97) álhír (5) állatkert (11) álom (5) alpok (12) amiga (8) augusztus 20 (6) ausztria (96) autók (83) bach (5) balaton (44) Balt Korthals Altes (8) bardotka (10) basel (7) bbc (8) bécs (46) belgium (11) bengáli (23) berlin (162) berlini fal (20) bkv (49) blog (28) blues (5) bp nosztalgia (10) brno (16) brüsszel (5) budai vár (25) budaörs (39) budapest (824) budapesti pillanatok (46) buék (9) busz (87) búvár (16) bytom (6) c50 (11) c64 (18) caf (10) cégtörténet (5) city lights (70) classic remise (7) class 56 (7) commodore (19) csak egy kép (47) csak egy videó (277) csehország (62) csehszlovák (39) csörgő (10) cukiság (35) debrecen (25) demó (9) design (6) díszkivilágítás (31) divat (6) dízel (11) doctor who (42) drezda (8) duna (31) életkép (22) életképek (33) életmód (6) elveszett (32) emlék (5) emlékek (14) énblog (414) énzene (21) építészet (67) építkezés (22) épület (17) érdekes (5) érdekesség (37) erfurt (8) Ernst Plefka (7) esti városkép (8) évforduló (9) ezerötszázas (5) ezres (12) fan fiction (12) favázas (11) feldolgozások (13) felhők (26) felső-szilézia (30) felső szilézia villamos (27) fényvillamos (14) ferihegy (37) film (12) firka (5) fogas (7) fogaskerekű (19) fogyasztói (24) fonódó (11) fortepan (16) fotó (5) frankfurt am main (9) freddie mercury (7) füsti (6) gary moore (34) geek (7) Geoffrey Tribe (16) gépsárkány (65) gibson (10) gitár (37) gmap (20) gmunden (6) goldtimer (6) gondolatok (12) gőzmozdony (42) gyermekvasút (29) haditechnika (14) hajó (42) hajtóművek-motorok (6) hampage (354) hamster (5) hangok (5) hangszerek (13) hármashatárhegy (5) havazás (5) heavy metal (6) helikopter (11) hév (40) híd (29) (34) hogylehetne (7) hogyvolt (7) house (6) hülyeség (8) humor (122) idegenforgalom (21) ikarus (35) il 14 (10) innsbruck (5) internet (5) ipari létesítmények (7) írás (15) it (9) játék (5) jegyek (6) joe satriani (5) kalef (11) karácsony (10) karikatúra (5) Karl Holzinger (7) karosa (5) kassa (15) katowice (7) kazetta (7) kecskemét 2010 (6) kelenföld (5) kelet-berlin (5) kép (6) képek (892) képregény (95) kérdés (10) kirándulás (11) kisföldalatti (14) kiskörút (5) kisvasút (45) ki vagy doki (13) klasszikus zene (5) köd (20) köln (35) kölni dóm (5) konstal (8) körtér (8) közlekedés (374) kritika (72) kulfoldi szemmel (104) laminátka (6) lánchíd (8) lanovka (8) last ninja (6) látnivaló (11) lengyelország (66) les paul (8) lhbs (25) linz (10) lipcse (12) li 2 (23) lkk (5) lodz (6) ludmilla (14) luzná u rakovníka (6) m4 (15) maci (6) mackó (6) magas tátra (12) magyarország (7) margit híd (9) már nincs (6) mátyás-templom (6) máv (35) medve (7) metál (9) metró (45) miskolc (25) mittudoménmi (9) mk48 (7) MOD (7) morál (11) morgás (128) mozdonyok (21) mozi (7) mtp (7) muki (13) münchen (26) műrepülés (8) múzeum (58) nagypolszki (6) németország (323) neon (5) nerd (7) nincsmár (9) Noah Caplin (6) nohab (49) nosztalgia (228) nosztalgiabusz (27) nosztalgiavillamos (79) nürnberg (20) nyílt nap (5) nyíregyháza (6) nyolcvanas évek (21) nyugat-berlin (6) NZA (11) olaszország (26) oldtimer (108) orgona (5) orkvadászok (11) ostrava (8) osztyapenkó (5) otthoni turista (36) ozzy osbourne (7) pályahiba (6) pályaudvar (40) panoráma (108) paródia (6) pcc (6) pécs (13) Peter Haseldine (11) point n click turista (8) pop (22) popkultúra (126) pozitívum (12) pozsony (46) prága (24) programajánló (27) púpos (20) queen (16) r.i.p. (13) rádió (5) rajz (5) redbull air race (8) rejtvény (11) reklám (24) relax (12) rendez (7) repülés (133) repülőgép (45) repülőgépek (80) repülőnap (34) repülőtér (21) retró (41) rock (81) rocktörténet (5) róma (15) s-bahn (14) semmering (9) sg (5) sid (5) skanzen (5) skoda (8) sky channel (6) SNL (15) sorozatok (15) soundcloud (14) spotting (19) st.pölten (5) stuttgart (7) svájc (27) szabadság híd (11) szavazás (6) szeged (32) szergej (30) szilézia (6) szinti (5) szliács (5) szlovákia (116) sztrájk (21) szünetjelzés helyett (220) tapolca (6) társadalom (5) tatra (29) taurus (7) tdt2020 (10) technika (63) technikatörténet (59) tehervonatok (11) tél (14) templom (12) természet (6) tévéműsor (27) thin lizzy (8) Tim Boric (16) Tomas Dvorak (10) tömegközlekedés (400) történelem (29) totalcar (5) trabant (5) trainspotting (70) trolibusz (63) turizmus (19) tűzvonalban (15) tűzvonalban saját (8) tv (93) überzenészek (17) utazás (333) utcakép (202) uv (45) vár (11) várnegyed (8) város (451) városkép (92) városliget (8) vasút (510) vasúti becenév (6) vélemény (13) vicinális (13) vidám park (5) videó (791) villamos (746) vlog (7) vonat (11) wachau (5) woltersdorf (5) wroclaw (5) wuppertal (7) würzburg (5) xi.ker (41) youtube (315) zene (210) zlin (13) zürich (13) Címkefelhő

Az átlagostól (szerintem) eltérő C64 játékok

2021.03.16. 07:00 :: Hamster

Régen Commodore 64-eseztünk, nem? Pontosabban én tegnap, csak nem itt a blogban :)

Annak idején írtam legkedvencebb játékaimról, melyek eléggé mainstreamnek mondhatók - jelesül a Last Ninja 2-ről és a Wizard of Worról van szó. De volt pár játék, ami szintén tetszett, csak nem tudtam mit kezdeni velük. Valahogy másképp néztek ki, mint a játékok 98%-a, úgyhogy valószínűleg másképp is kellett volna játszani velük...

Az egyik ilyen a Tir na Nog volt. Mágikus hatással volt rám az akkor hihetetlenül részletesnek tűnően animált főszereplő sétálása, de fogalmam sem volt, mit kellene csinálni. Mindig megpróbáltam vándorolni egy sort, aztán ráuntam, és betöltöttem inkább valami mást. Pedig egy idő után szerintem még leírást is szereztem hozzá a Spectrum Világból... és tényleg, fenn is van a neten :)

A Head over Heels is nagyon tetszett elsőre: jópofa volt az izometrikus játéktér, és cukik voltak a főszereplő karakterek, csak aztán csinálni is kellett volna benne valamit. Ennek is többször nekifutottam, de nem szerzett sikerélményt. Egyébként utólag úgy látom, hogy ez a két játék valahogy "ZX Spectrumos" volt; azon a platformon voltak hasonló dolgok, ezért tűnhettek az átlagtól eltérőnek a 64-esen.

A Deflektornak sokáig csak a főcímzenéjét ismertem, ami az egyik legjobb chiptune, amit valaha is hallottam. Aztán kiderült, hogy a játék is jópofa: mindenféle tükröket kell forgatni, hogy egy fénysugár úgy haladhasson, ahogy épp szükség van rá. Egyszerű ötlet, de addiktív... csakhogy pár perc után mindig elakadtam benne.

Tudom, ez nem épp egy gamer blog, de érdekelne, hogy másnak is voltak-e hasonló élményei. Akár úgy, hogy voltak ilyen kedves másféle játékai, akár úgy, hogy volt olyan játék, ami nagyon tetszett neki, de kétbalkezes volt hozzá.

26 komment

Címkék: játék youtube commodore emlékek c64

A bejegyzés trackback címe:

https://hamster.blog.hu/api/trackback/id/tr8316451642

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

A Tir Na Gog-gal én pont fordítva voltam. A sok-sok oldalas leírását többször olvastam a 100+ játék Commodore 64/C+4-re könyvben, de sose volt meg. Head Over Heels hasonló. A Deflectorról most olvasok először, de a gameplay alapján tetszik.

A Jack Attackot ismerted?
@Flankerr: Nem, de mondjuk több játékot nem ismerek, mint amennyit ismerek :)
Micsoda véletlen, én is mindennap c64-ezek :) most elpakoltam a 600-at az asztalról és a munkahelyi laptop mellett a c64 figyel, sid hallgatásra..
Szóval a tir na nog nekem c16-on volt meg, és a hiányos orosztudásommal nagyon nem boldogultam vele, mit is kéne csinálni. A leírást én is elolvastam, nagyon tetszett, csak maga a játék volt nekem túl magas.
A head over heels típusú játékokat meg mindig utáltam.
A Deflector az nagyon jö!
@Hamster: Tir Na Nog-ról - meg a folytatás(ai)ról - mindig azt gondoltam, hogy élő ember nem játszik vele, aztán lett végigjátszás hozzá a Spectrum Világban. 8-)
Laser Squad meg How to be complete bastard volt Commyra?

Ja, ezt a Tir Na Nog-ot szeretni fogjátok:
www.youtube.com/watch?v=dhW1mh7U6-U
;-)
Laser squad hogy a viharba ne lett volna? :)
Amúgy élőben is sokszor jatszottuk partyn, Ajkarendeken, mókás volt.
Laser squad-ot rongyosra játszottam. A Head Over Heels bitang nehéz volt, de leírás nélkül megcsináltam egyszer (azóta se sikerült, PC-n is játszható egyébként) Volt egy Alien témájú játék, aminek a térképét kirajzoltam kockás papírra és egy egész nagy űrhajó képe lett (a címére nem emlékszem). Ugyanígy voltam a Cauldron nevű ugribugrival, lehetetlen volt kijátszani, de mindig izgatott.
A különleges játékok közül sokat játszottam a Paradroid cíművel, ahol az akció nagyobb része más robotok átprogramozása/bénítása/pusztítása volt. Hasonlóval sem találkoztam azóta.
És a nagy kedvencem a Supremacy. Űrstratégia témában C64-en verhetetlen volt számomra.
A Tir Na Nog nem fogott meg, de volt valami hasonló (cím nem ugrik be) ami olyan Alice Csodaországban feeling volt, hasonló pályaszerkesztéssel (és szebb grafikával) mint a Tis Na Nog.
@Echo73: a Supremacy-ból most készül remake kicsit feljavított grafikával :)
Nekem is vannak olyan játékaim, amelyekről nem tudom vagy sokáig nem tudtam, hogy mi a teendő. Ilyen volt a Paradroid, amit @Echo73: említ, de ilyen volt a Frankie Goes To Hollywood is, amelyben minden paramétert feltornásztam 100%-ra, de nem derült ki, hogyan lesz a játéknak vége, mi a cél. Igazából először a Impossible Mission is ilyen volt, de arról meg tudtam kérdezni valakit, és ő mondta meg, hogy a nagy tükröt kell felnyitni. Voltak még megfejtetlen játékok, amelyeket leírás hiányában csak részben tudtam játszani: Star Paws, V, Trantor, Archon, Abyss, két űrhajós-akciós játék is előttem van, de a nevük nem jut eszembe. Ha végiggondoljuk, jó sok olyan játék volt, amelynek meg kellett fejteni (szerencsés esetben meg lehetett kérdezni) a részleteit. Nem mondhatjuk, hogy pusztán a játéktermi tapasztalatok alapján egyszerű volt rájönni olyanok finomságaira, mint az Elite, The Train, Steel Thunder, Mahjongg, Scarabaeus, ma viszont ezek már klasszikusok. Akkoriban nem volt internet, ahonnan infókat bányászhattunk volna, nem véletlenül jelent meg öt kötet is a C64-es játékok leírásaival. Egy barátom C64-es játékokat árult kazettán, én írtam hozzájuk leírásokat, a játékról és a kezelésről is. Jó móka volt felfedezni a frissen szerzett játékokat, de nem mindig sikerült maradéktalanul, valóban.

A Deflektor zenéje, amit a poszt bemutat, az oszcilloszkóp-képpel kiválóan megmutatja, hogy milyen baromi melós dolog volt SID-et programozni. Én nagyon kispályás voltam ebben, csak néhány érdekesebb hangeffekt volt az életművem (zenét szerezni nem is tudok), de ha csak a hanggörbéket nézzük, akkor is látható, hogy micsoda félelmetes messzeségig jutott a SID programozása. Szívesen hallgatnám meg róla azoknak a véleményét is, akik a SID-et megtervezték, vagy az egész C64-et; szerintem a rejtett lehetőségek olyan mélységeit tárták fel a programozók, amelyeket a gép tervezői nem láttak előre.
@Androsz: Istenem hogyan feledkezhettem el az Impossible missionról. Még ma is játszom vele (PC-n). C64-en többször végigvittem hibátlanul. Az Archon első része is nagyon király volt. Bár elég trükkös volt benne a harc rész néha. Az Elite-t még most is játszom PC-n PS4-en, de az igazi a C64 volt. (Meg az első PC-s próbálkozások közül a Fontier Elite).
Ráadásul nekem végig csak kazettás magnóm volt, lemezt nem is használtam, néha egy-egy játék elindítása nehezebb volt, mint maga a játék. :)
Tényleg teljesen véletlenül, egy dobozból néhány perce a kezembe került az 1001/4 játék C64/128 című könyv. A "/4" azt jelöli, hogy ez már a negyedik ilyen kötet volt. A Head Over Heelsről 25 oldalas leírást tartalmaz! Ez a könyv egyik kiemelt témája. Szóval sok más embernek is gondot okozott. :-)
@Echo73: Az Impossible Missionben egyrészt a hangok voltak csodálatosak, másrészt az élmény, hogy liftek voltak, amikből termek nyíltak, amikből újabb liftek nyíltak :) Nem tudom, miért, de gyerekként nagyon érdekesnek tűnt az egész koncepció. Végig sose játszottam, nem is emlékszem, mit kellett már csinálni, de a végtelenségig el bírtam ugrálni a platformokon a robotok közt.
@Androsz: Én akkoriban a világ legokosabb embereinek tartottam azokat, akik ki bírták találni, hogy mit kell egy-egy játékban pontosan csinálni. És hogy örökélet nélkül végig is bírták csinálni... Mondjuk ez utóbbiban nem nagyon hittem, feltételeztem, hogy poke-ozva csinálták a leírást, de a youtube-on láttam pár speedrunt, hogy valakik húsz perc alatt végigjátszanak olyan játékokat, amikben mi több hét után se jutottunk tovább a harmadik pályán, szóval most már mindent el tudok képzelni :)
@Hamster: Én egyszer örökélet nélkül végigmentem az Uridium mind a tizenöt pályáján, úgy, hogy a STOP gombbal sűrűn megállítottam, és közben rajzoltam a pályát. Később máshol is láttam térképet a játékhoz, de akkor az én vázlatom volt az, amelyet memorizálhattam. Aztán persze csináltam bele örökélet-választó opciót, meg ponttáblamentést. :-D Aki találkozik ilyennel a neten, az az én művem.

A POKE-okkal, amiket az említett könyv is nagy számban közölt, az a baj, hogy csak a program egy bizonyos verziójával működik. Ha egy cracker csapat újracsomagolta a programot, vagy elé tette a saját intróját, akkor a programkód teljesen megváltozik, és a POKE csak egy lyukat üt benne, megjósolhatatlan következménnyel. Én számos játékkal csináltam meg, hogy szépen, gondosan kicsomagoltam a memóriába, lehámoztam róla az intrókat és tömörítéseket, majd esetleg felkutattam benne az életszámlálót, beletettem egy örökélet-választót, és újratömörítettem az egészet, egy saját packeremmel és a Network Time Cruncher kicsit feljavított változatával, ezután a program már megállás nélkül indult, és a fájl is rövidebb lett. Boldog békeidők...
@Hamster: Végig kellett menni az összes termen, a berendezési tárgyak mindegyikét "átkutatni". Összesen, ha jól emlékszem, 32 puzzle darabot lehetett így találni, amelyeket négyesével össze kellett illeszteni, és akkor megkaptam a jelszót: ALBATROS. Amikor ez megvolt, akkor vissza kellett menni abba a terembe, ahol egy el nem tűnő berendezési tárgyként egy nagy tükörajtó van, azt felnyitni, és ekkor feltűnik Dr.Főgonosz, aki azt mondja, hogy No, no, no! :-D Nagyon jó játék, annyira nehéz, amennyire még érdemes birkózni vele. Néhányszor végigcsináltam. Még megvan valahol az a fekete-fehér filmnegatív, amelyre fényképezőgéppel kifotóztam a képernyőről a puzzle-darabokat, mert nem értettem, hogyan kell őket összerakni, és akkor képernyőmentés és hasonló luxuscikkek még nem léteztek.
Nekem volt egy nagy jegyzetfüzetem amibe térképeket rajzolgattam pl a Mercenary-hoz, plus4, en. Akkoriban csodálatosnak tünt hogy full 3d az egész.
Meg ezernyi örökélet poke-ot gyűjtöttem össze mindenféle commodore meg mikroszamítógép magazinból, akkoriban cov még sehol sem vol.
Aztán c64 lett, és hozzá final 3, kinyílt a világ.
Nos, ugyanaz a c64 figyel most is az asztalomon, csak a munkahelyi laptop mellett.. napi használatban. Csak már az alaplap eredeti, de azt is széthekkeltem, és egy c16 házban lakik.
Mindenféle buzi pc-k jönnek mennek, de a c64 állandó :)
@enpera: "Mindenféle buzi pc-k jönnek mennek, de a c64 állandó :) "

:D

Ez az állandósága a programozhatóságát is megkönnyítette. Nem kellettek szedett-vedett driverek, nem volt százféle grafikus vezérlő a gépben, nem kellett az operációs rendszer alverziószámát lekérdezni, mert a világon az összes C64-ben ezek ugyanazok voltak. Aztán amikor kijött az új gépverzió, akkor is csak kontrollált módosítások voltak benne, a kompatibilitás majdnem sértetlen. PC-ken és ma ez elképzelhetetlen, és ez borzasztó.
@Androsz: így van. Meg ha megnézel egy mai demot, mit kihoznak nem egész 1MHz-n.... durva
Meg a supermario... meg a rengeteg új játék meg most is, sőt egyre több
@Androsz: Ezt meg kell a youtube-on néznem, mert szó szerint nem ismertem senkit, aki elment volna a végéig :)
@Androsz: Én akkor csak alap végfelhasználó voltam, szóval most nagyon felnézek rád :)
@Androsz: Megnéztem. Hát... That was a bit anticlimactic :)
@Hamster: www.youtube.com/watch?v=wbeEyDpQX9M Nem tudom ugyan, hogy hogyan lehet a játékot 50 perc alatt lezavarni, de kétségtelen, hogy az elején kezdi, és látjuk a végét is. Ha ez nem lenne elég: www.youtube.com/watch?v=ivHFP3dJAkM Ez 24 perces. Olyan sebességgel fosztja ki a szobákat, hogy valami sumákra gyanakodnék, de a játék végén a pontok alapján tényleg végigcsinálta.

Egyébként kicsit pontatlanul emlékeztem, a jelszó ALBATROSS, és 36 puzzle kell hozzá, 9x4.

Nem tudom, ki hogy van vele, de én nem tudom stresszelés nélkül nézni. Tudom, hogy sikerül neki, de érzem a nyakamban a robotok lihegését. :))
@Hamster: A jutalom maga a játék, a végén ez csak egy szimbolikus győzelmi aktus. :)

Szerintem zseniális játék. A Scarabaeus egy másik nagy kedvencem, az ráadásul magyar is.
@Androsz: A Scarabaeust csak azért szereztük meg, mert magyar volt (akkor még nem tudtuk, hogy a Last Ninja is annak indult eredetileg:). Némileg creepy volt emlékeim szerint, de valahogy nem fogott meg. Az Impossible Mission 2 viszont tetszett, pedig nem volt igazából új, csak más. Viszont magyar volt, úgyhogy ott is támogattuk a hazai ipart, klassz volt kézbe venni a dobozt.
@Androsz: Hajlok rá, hogy nemnormálisnak tartsam azt, aki 25 perc alatt végigcsinálja :) Vagy hónapokon keresztül csinálta, hogy minden lépést elsőre meg tudjon csinálni a legrövidebb idő alatt, a megfelelő idő alatt. És igen, bennem is megszólalt az, hogy "MENJ ONNAN, JÖN A ROBOT!", aztán egy idő után megszoktam, hogy tudja, mit csinál.
A jelek szerint ez a paródia már több mint tíz éves, de nekem új volt:
youtu.be/oSVJrkTLTKE
Naná, hogy magyar csinálta :)
süti beállítások módosítása