Tudnivalók

Egy Földön ragadt humanoid űrlény benyomásai az őt körülvevő világról, különös tekintettel Budapestre, a villamosokra, vonatokra, repülőgépekre, zenékre. Meg minden másra.
 
Ha tetszenek a bejegyzések, ajánld a blogot/bejegyzést ismerőseidnek - ha csak egy-egy képet mutatnál meg másoknak belőlük, akkor is kérlek, írd oda mellé a készítő nevét, és hogy hol találtad (mondjuk link formájában)! Köszönöm! (A tartalmak publikálása, pláne kereskedelmi célú felhasználása értelemszerűen a készítő(k) engedélyéhez van kötve)
 
A kommentek tartalma nem feltétlenül egyezik meg a blog írójának véleményével. Sőt, néha még a bejegyzéseké sem ;) A trollkodás, anyázás, a spammelés és a túlzott offolás pedig ki lesz moderálva, ha úgy látom jónak.

  Gyorslinkek:
Hampage.hu frissítések
Énblog
Égitársaság
Zene
Videók
Saját zene

Naptár

március 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31

Ez megy most

Top 5

  1. Megtalált sínek: a Margit híd régi vágányainak darabjai a DunábanÉveket töltöttem Budapest elvesz(t)ett vágányainak felkutatásával, most azonban - kivételesen - megtalált sínekről fogok mesélni! Száraz időszakokban néha előfordul, hogy a Margit-sziget déli...
  2. Budapest málhásai: a MukikIsmét Tomáš Dvořák képeiből válogatok, témául pedig a guruló fadobozhoz hasonlatos "motoros fedett teherkocsikat" választottam. Persze valószínűleg nagyon ritkán hívták őket így hosszúra nyúlt...
  3. Végállomás, leszállás!Ez itt a bevezető hűlt helye. Normál esetben nyakatekert módon kellene felvezetnem, hogy mi a bejegyzés témája, és miért az, ami, de most egyszerűen csak pár érdekes régi képet szeretnék mutatni Ab...
  4. BUMM nincs, de (majdnem) minden más abból a korszakból itt van :)A jelek szerint az elmúlt hónapokban egy kő alatt éltem (esetleg szatyorban), mert teljesen elment mellettem, hogy az archive.org nem csak elkezdte összegyűjteni az univerzum összes C64-es programját,...
  5. Cégérek, táblák és neonok a hetvenes-nyolcvanas évek külvárosi utcáinJó régen nem csináltam már "régi képes" bejegyzést, de a minap valami mást keresve rámjött, hogy folytatást csináljak egy régi képmutogatós írásnak, melyben hirdetésekkel, neonreklámokkal...
  6. A nürnbergi Colosseum és a Birodalmi Pártgyűlés TerületeAz ember nem mindig csak szép vagy kellemes dolgokat lát utazás közben, hanem néha zavarba ejtőeket is. Életem egyik legfurcsább koncertje volt a nürnbergi Rock im Park, melyen a zenekarok a Harmadik...
  7. Komárnótól Komáromig, avagy az erőd velünk van II.Előzmény: (Rév)Komárom, és az ő naponta kétszer látogatható erődje A komáromi erődrendszer a ma a szlovák oldalon levő Öreg- és Újvárból, a Vág torkolata körüli sáncokból és bástyákból, és három...
  8. Mi az: huszonöt emeletes, és átsüt rajta a nap?Természetesen a nyolcvan méteres pécsi magasház, melynek szomorú érdekessége, hogy 1977-től csak 1990-ig laktak benne, azóta üresen áll: A hatvanas-hetvenes évek fordulóján a magyar városépítőket...
  9. A Keletitől az Örs vezér teréig Noah Caplin képeinMostanában sokfelé jártunk régi képeken: a Moszkva téren, Soroksáron, a Duna-parton, a Hegyvidéken, de a zuglói hálózat kimaradt - és "zuglói" alatt most az Erzsébetváros északkeleti csücskén át...
  10. Amikor az utcák keskenyebbek, a villamosok pedig tényleg öregek voltakMúltkor elmeséltem, hogyan kerültem kapcsolatba Tim Boric-kal, most ismét mutatnék néhányat a hetvenes évek második felében készített képeiből. Kezdjük Óbudán, mondjuk a Flórián téren! A...

Címkék

103 (7) 105Na (5) 1233 (11) 125év (7) 1522 (7) 1820 (13) 1969 (7) 1973 (6) 1976 (9) 1977 (6) 1978 (6) 1979 (10) 1980 (10) 2018 (11) 2019 (49) 2020 (31) 2624 (23) 2806 (12) 3720 (10) 41-es (10) 424 (22) 436 (6) 5884 (6) 611 (9) abba (6) abszurd (26) Ab van Donselaar (42) aeropark (6) agyhúgykő (61) airway (97) álhír (5) állatkert (11) álom (5) alpok (12) amiga (8) augusztus 20 (6) ausztria (96) autók (87) bach (5) balaton (105) Balt Korthals Altes (14) bardotka (12) basel (7) bbc (8) bécs (46) belgium (11) bengáli (36) berlin (162) berlini fal (20) bkv (60) blog (28) blues (6) bp nosztalgia (10) brno (17) brüsszel (5) budai vár (25) budaörs (39) budapest (931) budapesti pillanatok (49) buék (9) busz (118) búvár (18) bytom (6) bzmot (7) c50 (13) c64 (18) caf (14) cégtörténet (6) city lights (72) classic remise (7) class 56 (7) combino (5) commodore (19) csak egy kép (53) csak egy videó (307) csehország (69) csehszlovák (41) csörgő (12) cukiság (35) debrecen (25) demó (10) design (7) díszkivilágítás (31) divat (6) dízel (11) doctor who (42) drezda (8) duna (40) életkép (22) életképek (38) életmód (6) elveszett (34) emlék (10) emlékek (39) énblog (509) énzene (21) építészet (67) építkezés (22) épület (18) érdekes (5) érdekesség (37) erfurt (8) Ernst Plefka (7) esti városkép (8) évforduló (12) ezerötszázas (7) ezres (16) fan fiction (12) faros (5) favázas (11) feldolgozások (13) felhők (26) felső-szilézia (30) felső szilézia villamos (27) fentrol (6) fényvillamos (21) ferihegy (39) film (13) firka (5) fogas (7) fogaskerekű (22) fogyasztói (24) fonódó (11) fortepan (35) fotó (5) frankfurt am main (9) freddie mercury (7) füsti (6) gary moore (36) gdynia (5) geek (7) Geoffrey Tribe (16) gépsárkány (70) gibson (10) gitár (39) gmap (20) gmunden (6) goldtimer (6) gondolatok (12) gőzmozdony (51) gyermekvasút (41) haditechnika (15) hajó (92) hajtóművek-motorok (6) hampage (413) hamster (5) hangok (5) hangszerek (13) hármashatárhegy (5) havazás (5) heavy metal (6) helikopter (12) helka ms (6) hév (46) híd (30) (34) hódmezővásárhely (7) hogylehetne (7) hogyvolt (7) house (6) hülyeség (8) humor (124) idegenforgalom (21) ikarus (64) il 14 (10) innsbruck (5) internet (6) ipari létesítmények (7) írás (15) it (9) játék (5) jegyek (6) joe satriani (5) kalef (11) karácsony (11) karikatúra (5) Karl Holzinger (9) karosa (7) kassa (20) katamarán (7) katowice (7) kazetta (8) kecskemét 2010 (6) kelenföld (9) kelet-berlin (5) kép (6) képek (1018) képregény (95) kérdés (12) kirándulás (11) kisföldalatti (15) kiskörút (5) kisvasút (57) ki vagy doki (13) klasszikus zene (5) köd (20) köln (35) kölni dóm (5) konstal (8) körtér (8) közlekedés (401) kritika (72) kulfoldi szemmel (113) laminátka (6) lánchíd (8) lanovka (8) last ninja (6) látnivaló (11) lengyelország (82) les paul (8) lhbs (25) linz (10) lipcse (12) li 2 (26) lkk (5) lodz (6) ludmilla (14) luzná u rakovníka (6) m4 (16) maci (6) mackó (6) magas tátra (12) magyarország (7) margit híd (9) már nincs (6) mátyás-templom (6) máv (35) medve (7) metál (15) metró (46) miskolc (26) mittudoménmi (9) mk45 (6) mk48 (15) mk49 (5) MOD (7) morál (11) morgás (130) mozdonyok (27) mozi (10) mtp (7) muki (15) münchen (27) műrepülés (8) muv (10) múzeum (64) n19 (5) nagypolszki (6) naplemente (8) németország (323) neon (5) nerd (7) nincsmár (9) Noah Caplin (6) nohab (66) nosztalgia (240) nosztalgiabusz (41) nosztalgiahajó (12) nosztalgiahév (6) nosztalgiatroli (5) nosztalgiavillamos (118) nosztalgiavonat (9) nürnberg (20) nyílt nap (6) nyíregyháza (6) nyolcvanas évek (22) nyugat-berlin (6) NZA (12) olaszország (26) oldtimer (119) orgona (5) orkvadászok (11) ostrava (8) osztyapenkó (5) otthoni turista (36) ozzy osbourne (9) pályahiba (6) pályaudvar (42) panoráma (109) paródia (7) pcc (6) pécs (13) Peter Haseldine (11) point n click turista (8) pop (30) popkultúra (136) pozitívum (12) pozsony (58) prága (27) programajánló (28) púpos (23) queen (19) r.i.p. (14) rádió (6) rajz (5) redbull air race (8) rejtvény (11) reklám (24) relax (12) rendez (13) repülés (135) repülőgép (46) repülőgépek (82) repülőnap (34) repülőtér (21) retró (55) rock (91) rocktörténet (5) róma (15) s-bahn (15) semmering (9) sg (5) sid (5) skanzen (5) skoda (11) sky channel (8) SNL (17) sorozatok (15) soundcloud (15) spotting (19) st.pölten (5) star wars (5) stuka (6) stuttgart (7) super channel (5) svájc (27) szabadság híd (15) szárnyashajó (7) szavazás (6) szczecin (7) szeged (39) szekacs (8) szergej (37) szilézia (6) szinti (5) szliács (5) szlovákia (135) sztrájk (21) szünetjelzés helyett (237) tapolca (6) társadalom (5) tatra (37) taurus (7) tdt2020 (12) tdt2022 (6) technika (65) technikatörténet (70) tehervonatok (12) tél (15) templom (12) természet (6) tévéműsor (27) thin lizzy (8) Tim Boric (16) Tomas Dvorak (10) tömegközlekedés (484) történelem (29) totalcar (5) trabant (5) trainspotting (73) tram train (9) trolibusz (73) turizmus (20) tűzvonalban (15) tűzvonalban saját (8) tv (94) überzenészek (17) utazás (397) utcakép (226) uv (56) vár (11) várnegyed (8) város (521) városkép (104) városliget (9) varsó (7) vasút (588) vasúti becenév (6) vélemény (25) vicinális (13) vidám park (5) videó (884) villamos (842) vitorlás (7) vízibusz (9) vlog (7) wachau (5) woltersdorf (5) wroclaw (6) wuppertal (7) würzburg (5) xi.ker (48) youtube (343) zene (227) zlin (13) zürich (13) Címkefelhő

Közkívánatra: Last Ninja 2 - a legenda

2008.02.29. 04:50 :: Hamster

Az elmúlt 15-20 évben (yikes - de öreg vagyok!) jópár olyan számítógépes játék készült, mely később legendává vált. Doom, Quake, Duke Nukem, Lemmings, Sim City, WoW - de nekünk a legelső, igazán porba alázóan fellegekbe emelő játékélmény akkor is a "Last Ninja 2" maradt. Engem akkoriban konkrétan annyira magával ragadott a játék izgalma, hogy állandóan ninjákat rajzoltam a füzeteim szélére - a gimnáziumban egyik osztálytársam el is nevezett "Ninjának". Konkrétan "Rejtőzködő Ninjának", mert általában nem lehetett észrevenni, hogy egyátalán a környéken vagyok :)

A játék

A játék - ahogy az talán sejthető is :) - a roppant sikeres Last Ninja folytatása volt, ráadásul azon ritka esetek egyike, amikor a folytatás jobb volt az eredetinél. Izgalmasabb volt, bonyolultabb volt, és a zene is telitalálat volt - pedig hát ezekkel a tulajdonságokkal az első résznél sem volt gond! Pontosan nem tudom megmondani, mitől ragadott ennyire magával. Talán részben azért, mert kézzelfoghatóbb közegbe kerültünk: a középkori japán helyett New York utcáin kellett a fekete harcost irányítani, az ellenfelek közt pedig nem csak japán harcosok, hanem például utcai zsonglőrök és motoros huligánok is voltak. Egészen biztos vagyok benne, hogy akkoriban nem én voltam az egyetlen gyerek, aki elalvás előtt pixelekben látott maga körül mindent, és akinek az álmaiban a világ felemelkedő függönyök mögül tűnt elő. Ezekben az álmokban feketeruhás rendőrök elől kellett menekülni, csatornákba bújni, irodákban egy íróasztal mellől csirkecombokat felvenni (kicsit homályos már, de mintha valami vadállatot kellett volna elkábítani vele), dobozok tetején végigugrálni, stb. És biztosan más is elképzelte, hogy milyen lenne egy olyan filmet csinálni, melyben színhelyváltáskor a környezet részletekből felépítve jelenne meg: előbb a föld, az ég, aztán a főbb tereptárgyak, aztán a fák, majd a szereplők - mint a játékban.

Mivel a C64 a két játék bemutatása közti egy év alatt nem lett se gyorsabb, se nagyobb memóriakapacitású, jelentős fejlesztésre nem volt lehetőség, inkább csak finomítottak az előző rész elemein. És persze igyekeztek még teljesebb audiovizuális élménnyé tenni a játékot. Ez ma már magától értetődő dolog, de a C64-en a "szerény" (akkor persze királynak számított!) hardver miatt sokszor kellett választani az izgalmas játék, a jó grafika vagy a jó zene közt (kivételek persze voltak bőven: legalább 6-7 darab a sok ezerből). A Last Ninja sorozatot jegyző System 3 mégis össze tudta terelni e hármat egybe, így ezután más játékokban sem volt elég repetitív puttyogást és szimpla effekteket rakni a háttérbe...

A zene

Szerintem a varázs jelentős részét az adta, hogy minden szinthez - sőt, még a loaderekhez (töltőképernyőhöz) is - egy-egy teljes szám dukált. A szerzőnek, Matt Gray-nek - aki addig főleg demókat, feldolgozásokat, és slágerekből álló "jukebox" válogatásokat csinált (mint azt később látni fogjuk, utóbbira való hajlama nem is múlt el nyomtalanul) - sikerült annyira pörgősre megcsinálnia ezeket a zenéket, hogy az embernek már az első hangok után adrenalin csorgott a füléből! Ráadásul a számokban el volt rejtve egy csomó ismerős, vagy majdnem ismerős momentum, amitől a keleties beütés ellenére nagyon is XX. századi lett az egész.

Trivia: Matt Gray később se adta fel a zenészséget, és emiatt jelenleg valószínűleg nem kimondottan számít szegény embernek. Bár nehéz a nyomára bukkanni, azt azért lehet tudni, hogy ő volt az egyik szerzője Cher "Believe" című világslágerének. Bár a refrén jellegzetes - és azóta mindenki által hatvanmilliószor lenyúlt - effektjét nem ő találta ki, azért a jogdíjakból vélhetően elég jól elvan :)

A játék amúgy klasszikus joystick-gyilkolászás volt: a fekete színű főhőssel különféle kifinomult módokon kellett az ellenfeleken átgázolni:

Komolyan érdekelne, hogy vajon hány Quickshot 2, Elite, és hasonló fantázianevű botkormány szárad e játék lelkén! Érdekes módon egyébként a második részből kijött egy "remix" változat is, még azelőtt, hogy a Last Ninja 3 megjelent volna:

Ebben az eredeti Ninja 2 hibáit javították ki, hozzáraktak egy intrót, plusz a zenéket is újrairatták az akkor még ifjú titán Reyn Ouwehand-del, aki később maga is C64 legenda lett. Imádom Reyn dolgait (a Flimbo's Quest intrója például az egyik all-time-favorite nálam), de ez a zene bennem közel sem kelt olyan érzéseket, mint az eredeti!

Érdekes módon a játék Amigás verziója sem hozta azt a varázslatot, mint a C64-es:

És ezt persze nem csak én mondom (hiszen én csak négy évvel később láttam ezt a változatot, amikor már nem foglalkoztatott annyira a játszás), hanem szinte mindenki. Pedig a jóval erősebb masinából sok pluszt ki lehetett volna hozni! Igaz, itt legalább az eredeti zenét használták fel.

Reloaded

"Laszninnyakettőt" feldolgozni hálás feladat. Vagy esetleg mégse. Mindenesetre sokan megpróbálkoznak vele, lévén ezeket a zenéket gyakorlatilag minden C64-fan ismeri.

A "Central Park Loader" misztikus hangulatú futamok, velőborzoló (ez micsoda szó) basszusok és pulzusnövelő tempó keveréke. Kulcsélmény, mely érdekes módon egyesekből a finomkodó szintizést hozta elő, más viszont a gitár torzítópedáljára lépett rá ugyanazon téma kapcsán. A "Central Park in-game" az előző szám lendületét viszi tovább - sodró ütemeire pont jól lehetett a joystickot rángatni ahhoz, hogy még azelőtt legyakjuk az ellenfelet, mielőtt ő nancsakuzik le bennünket - ehhez a tempóhoz tényleg illik a torzított gitár!

Mivel nem akarok egyenként végigmenni a mind a játék tizenhárom tételén, ugorjunk az egyik kiemelt kedvencemre, a "Street in-game"-re. Ez valószínűleg lüktetése miatt hozta ki egyesekből a "szeletelős teknót", mások inkább meg se próbálták átdolgozni - szerintem ez azt mutatja, hogy eredetiben a legjobb, és csak rontani lehet rajta :D A csatornás szint (The Sewers) betöltőjét is érdemes megemlíteni; Puffy64 csingelős-majd-betorzítós feldolgozása szerintem telitalálat.  Valahogy olyan "eddig is nehéz volt, de még hosszú út áll előttünk"-feelingje van.  És a játékot tekintve pont erről van szó...

A "The Basement"-hez érkezve már annyira átment rombolásba-törtetésbe a game, hogy a korai Metallica/Megadeth-vonalra hajazó feldolgozás adekvát választás (de a 4/5-e körül van benne egy olyan uniszónós rész, ami Iron Maidennek is elmenne!). Az ezt követő "The Office" loader-nél volt egy kis "ez meg mitől ismerős?" érzésem, de csak évekkel később olvastam valahol, hogy másnak konkrétan a Bomb the Bass "Beat diz" című számának basszusa ugrott be róla. És tényleg! Pedig amazt (mármint a Bomb the Bass-t) abszolút utáltam (egy fél évvel korábban túl sokat játszották a Sky Channelen), a laszninnyás verzió meg bejött. Talán azért, mert más is volt benne a basszuson kívül, nem csak zajok? Persze így is egyfajta "nyomd már meg a space-t, menjünk tovább!"-üzenetet hordozott számomra :) Ugyanezen szint in-game zenéje viszont irtózatosan bejött. Tipikus elektronikus zene, de nagyon dögös, nagyon jó tempóval! És vagy tizenöt évvel később jött a döbbenet: ez gyakorlatilag egy-az-egyben a Tangerine Dream "Midnight in Tula" című számának feldolgozása! Döbb. A jelek szerint nem csak duma volt, hogy miután az első Last Ninja zenéjének írója, Ben Daglish nem vállalta a munkát, rohamtempóban kellett valami zenét szerezni az új játékhoz :P

Egyszer olvastam egy interjút a Tangerine Dream tagjaival. Ott kérdezte a riporter, hogy gondoltak-e már arra, hogy számítógépes játékokhoz írjanak zenét. A válasz: nem, mert nem tudják elképzelni, hogy az ő zenéjükre ugráljon valami figura a képernyőn. Szegények, ha tudták volna, hogy az egyik legsikeresebb C64-es játék révén ez rendszeresen megtörtént a világban  :) Tényleg, lehet, hogy pont ezek a zenei nyúlások vezettek a fentebb említett "remix" verzió létrehozásához?

És nem ez volt az utolsó khm... kölcsönvétel a játékban: a "The Mansion" in-game-je is Tangerine Dream-mel indul, ezúttal az "Alchemy of the Heart"-tal. Ez persze csak az első tétel, utána saját témába megy át a zene. Nem is akármilyenbe, hanem abba a bizonyos adrenalinnövelőbe. A Street lüktetése párosul a közelgő katarzis (ez az utolsó előtti szint!) érzetével. És ehhez nem lehet túl sokat hozzátenni, bár vannak, akik megpróbálják. Puff64 persze ezúttal is a torzított gitárhoz nyúlt. Igaz, nem csak ő.

A "Final Battle" loader ismét egy echte Gray klasszikus. Jellegzetes dobok, effektek, plusz pár zseniális dallam, és egy meglepő konga kiállás, mindez az utolsó szint előtt, ahol nekem emlékeim szerint viszonylag ritkán sikerült győznöm. Persze ehhez hozzá kell tenni, hogy a Lucasarts zseniális Monkey Island-jén kívül talán soha életemben nem játszottam végig egy játékot sem - mindig hamarabb meguntam őket. Hát a "ninnyát" nem... Na mindegy; erről a darabról valamiért mindenkinek mindenféle teknóságok jutottak eszébe: trance, rave - kérem senki ne lepődjön meg, de ilyesmit nem fogok idelinkelni.

Jöjjön helyettük inkább Puffy 64 két akusztikus kavarása: ez meg ez. Remélem ezek szépen le is vezetik a blogbejegyzés okozta izgalmakat a kedves Olvasónál :)

3 komment

Címkék: zene retró commodore sid nosztalgia c64 last ninja

A bejegyzés trackback címe:

https://hamster.blog.hu/api/trackback/id/tr60358850

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Repetatív? Muhaha... Legfeljebb repetitív!
hehe...régi szép idők, mikor még el tudtam ájulni az ilyenektől...:)
Zis4 : Köszi, észre se vettem. Mondjuk ha ilyen sok egymsára hajigált betűből csak ilyen keveset tévesztenék el, tök boldog lennék :)
süti beállítások módosítása