Még tavaly írtam arról, hogy újabb nosztalgiavillamos feltámasztásán dolgozik a BKV, és most lassan beérik a munka gyümölcse!

Az "Ezerötszázasokról" - kicsit precízebben az F₁A típusú motorkocsikról - már több bejegyzést is írtam, lásd itt és itt. Könnyű sokat írni róluk, mert semelyik másik budapesti sorozat se ment át annyi változáson, illetve közlekedett annyiféle kivitelben, mint ez.

A kékre festett 1522-es Kelenföld kocsiszínben félreállítva a kétezres évek első felében

A bejegyzés főszereplője 1939-ben épült a Beszkárt budai főműhelyében, még 1516-os pályaszámmal, majd három évvel később számozták át 1522-re. A legtöbb 1500-ast a hatvanas-hetvenes években jelentős mértékben átépítették, néhány azonban csak viszonylag kisebb ráncfelvarrást kapott. Az 1522-es az utóbbi csoportba tartozott, bár a hatvanas évek második felében elvesztette az oldalablakok fölötti kisablakokat. Egészen 1979-ig dolgozott, de forgalomból való kivonása után sem selejtezték, hanem felújították. Mivel kiállítani viszont nem volt hol, több megőrzésre kijelölt járművel együtt a bezárt Újpest kocsiszínben ragadt, ahol nem sok jó várt rá. Később több helyen is tárolták, de az állapota egyre romlott. Valamikor aztán egy forgatáshoz kékre festették - a "Hazudós Jakab" című filmben látható így.

Felújítás közben a Fehér úton

A kocsi gyártáskori állapotba helyreállításáról 2019-ben döntöttek, és hamarosan neki is láttak a Fehér úti főműhelyben (VJSZ Krt.). A pandémiás helyzet némileg hátráltatta a munkálatok befejezését és a kocsi bemutatkozását, de lassan elérkezett az ideje, hogy felszállhassunk rá!

A reggeli napfényben fürödve a Hengermalom úton

Mivel viszonylag kései típusról van szó kéttengelyes mivoltához képest, a kocsi néhány dologban többet tudott a korábbi sorozatoknál: például dupla ajtajai voltak, és már gyárilag voltak rajta irányjelző lámpák. Ráadásul "all electric" volt, azaz nem volt rajta légfék, emiatt kicsit másként kellett vezetni. Az 1522-esnek ráadásul erősebb motorjai és Siemens menetkapcsolói voltak, emiatt nagyon tudott menni: állítólag a kapcsolót egy ujjal lehetett mozgatni, és fokozatváltások közben nem kellett egy-egy pillanatra megállni a kar tekerésében, mert a villamos folyamatosan gyorsult. Eme tulajdonságai miatt az 1522-est "Csodakocsi" néven is emlegették. Sajnos ma gyengébb motorok vannak alatta, emiatt nem fogjuk megtudni, hogy milyen lehetett ez...

Ezen a telefonos képen talán nem annyira látszik, de nagyon látványos az indításjelzés!

Ami nekem különösen tetszik, az az indításjelző rendszer, mely az ajtók közt, illetve az utastérben elhelyezkedő tiltólámpákból, nyomógombokból, berregőből, és a szélvédő fölötti kéredzkedőlámpából állt. Utóbbival a vezető a kereszteződés forgalmát irányító rendőrnek jelezhette, hogy szabad jelzést kér - egyfajta bejelentkezős előnyben részesítésről volt tehát szó.

Tanulómeneten a 37-es vonalon

Szerintem gyönyörű a kocsi, a felújítás is gyönyörűen sikerült, remélhetőleg sokat fogunk vele találkozni nosztalgiameneteken! Hogy mennyire közlekedhet bárhol, azt még nem tudom, hiszen a kocsi kimondottan nagy (4500 mm) tengelytávú, ami korlátozásokkal jár, de remélhetőleg ki tudnak útvonalakat jelölni a számára!