Tudnivalók

Egy Földön ragadt humanoid űrlény benyomásai az őt körülvevő világról, különös tekintettel Budapestre, a villamosokra, vonatokra, repülőgépekre, zenékre. Meg minden másra.
 
Ha tetszenek a bejegyzések, ajánld a blogot/bejegyzést ismerőseidnek - ha csak egy-egy képet mutatnál meg másoknak belőlük, akkor is kérlek, írd oda mellé a készítő nevét, és hogy hol találtad (mondjuk link formájában)! Köszönöm! (A tartalmak publikálása, pláne kereskedelmi célú felhasználása értelemszerűen a készítő(k) engedélyéhez van kötve)
 
A kommentek tartalma nem feltétlenül egyezik meg a blog írójának véleményével. Sőt, néha még a bejegyzéseké sem ;) A trollkodás, anyázás, a spammelés és a túlzott offolás pedig ki lesz moderálva, ha úgy látom jónak.

  Gyorslinkek:
Hampage.hu frissítések
Énblog
Égitársaság
Zene
Videók
Saját zene

Naptár

december 2023
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31

Ez megy most

  • Hamster: @gigabursch: Pozsonyban melyik híd gáz hajózásilag? (2023.12.07. 20:16) Kisfaludy
  • gigabursch: @F.M.J.: Nos, nekem a géphajózás nem foglalkozás, csak szerelem. A hivatásom-szakmám-foglalkozásom és napi munkám az... (2023.12.07. 10:25) Kisfaludy
  • F.M.J.: @gigabursch: Érdekes foglalkozásod van. Irigyellek érte. Gyerekkoromban én is hajózni szerettem volna, de másként alak... (2023.12.07. 09:54) Kisfaludy
  • gigabursch: @F.M.J.: Az biztos, hogy más, főleg belülről. youtu.be/c18pTVHPpEA?si=is-bje0WtVIj6uEG Saját felvétel. A rendszerb... (2023.12.07. 08:38) Kisfaludy
  • Hamster: @gigabursch: Azért a Dunán biztosan jobban pörög, mint ugyanakkora sétálós sebességnél a Balatonon. (2023.12.07. 08:36) Kisfaludy
  • gigabursch: @Hamster: A névleges teljesítmény független attól, hogy "lenek" vagy "félnek" hajóznak. Túlerőt meg kb szökőévenként... (2023.12.07. 08:32) Kisfaludy
  • F.M.J.: @gigabursch: @Hamster: Persze, gondoltam, hogy nem akarják direkt tönkretenni. Ez inkább csak egy érzés. Azért csak má... (2023.12.06. 20:17) Kisfaludy
  • Hamster: @F.M.J.: Ez nem az 1846-os hajó újraépítése, szerintem modern minden része, biztosan kibírja, legfeljebb a hajtás hama... (2023.12.06. 17:06) Kisfaludy
  • Hamster: @gigabursch: Az augusztusi fotó, a másik kettő már őszi. Nem tudom, mi volt a vízzel, a többi fotón is ilyennek látom,... (2023.12.06. 17:04) Kisfaludy
  • gigabursch: @F.M.J.: Nem kell félteni. Jó kis vas az ... Zajlás esetén még úgyis irány valamelyik öböl. Utolsó zajlás 2017-ben v... (2023.12.06. 11:30) Kisfaludy
  • Utolsó 20

Top 5

  1. Megtalált sínek: a Margit híd régi vágányainak darabjai a DunábanÉveket töltöttem Budapest elvesz(t)ett vágányainak felkutatásával, most azonban - kivételesen - megtalált sínekről fogok mesélni! Száraz időszakokban néha előfordul, hogy a Margit-sziget déli...
  2. Budapest málhásai: a MukikIsmét Tomáš Dvořák képeiből válogatok, témául pedig a guruló fadobozhoz hasonlatos "motoros fedett teherkocsikat" választottam. Persze valószínűleg nagyon ritkán hívták őket így hosszúra nyúlt...
  3. Végállomás, leszállás!Ez itt a bevezető hűlt helye. Normál esetben nyakatekert módon kellene felvezetnem, hogy mi a bejegyzés témája, és miért az, ami, de most egyszerűen csak pár érdekes régi képet szeretnék mutatni Ab...
  4. BUMM nincs, de (majdnem) minden más abból a korszakból itt van :)A jelek szerint az elmúlt hónapokban egy kő alatt éltem (esetleg szatyorban), mert teljesen elment mellettem, hogy az archive.org nem csak elkezdte összegyűjteni az univerzum összes C64-es programját,...
  5. Cégérek, táblák és neonok a hetvenes-nyolcvanas évek külvárosi utcáinJó régen nem csináltam már "régi képes" bejegyzést, de a minap valami mást keresve rámjött, hogy folytatást csináljak egy régi képmutogatós írásnak, melyben hirdetésekkel, neonreklámokkal...
  6. A nürnbergi Colosseum és a Birodalmi Pártgyűlés TerületeAz ember nem mindig csak szép vagy kellemes dolgokat lát utazás közben, hanem néha zavarba ejtőeket is. Életem egyik legfurcsább koncertje volt a nürnbergi Rock im Park, melyen a zenekarok a Harmadik...
  7. Komárnótól Komáromig, avagy az erőd velünk van II.Előzmény: (Rév)Komárom, és az ő naponta kétszer látogatható erődje A komáromi erődrendszer a ma a szlovák oldalon levő Öreg- és Újvárból, a Vág torkolata körüli sáncokból és bástyákból, és három...
  8. Mi az: huszonöt emeletes, és átsüt rajta a nap?Természetesen a nyolcvan méteres pécsi magasház, melynek szomorú érdekessége, hogy 1977-től csak 1990-ig laktak benne, azóta üresen áll: A hatvanas-hetvenes évek fordulóján a magyar városépítőket...
  9. A Keletitől az Örs vezér teréig Noah Caplin képeinMostanában sokfelé jártunk régi képeken: a Moszkva téren, Soroksáron, a Duna-parton, a Hegyvidéken, de a zuglói hálózat kimaradt - és "zuglói" alatt most az Erzsébetváros északkeleti csücskén át...
  10. Amikor az utcák keskenyebbek, a villamosok pedig tényleg öregek voltakMúltkor elmeséltem, hogyan kerültem kapcsolatba Tim Boric-kal, most ismét mutatnék néhányat a hetvenes évek második felében készített képeiből. Kezdjük Óbudán, mondjuk a Flórián téren! A...

Címkék

103 (7) 105Na (5) 1233 (11) 125év (7) 1522 (6) 1820 (11) 1969 (7) 1973 (6) 1976 (9) 1977 (6) 1978 (6) 1979 (10) 1980 (10) 2018 (11) 2019 (49) 2020 (31) 2624 (21) 2806 (10) 3720 (8) 41-es (10) 424 (20) 436 (6) 5884 (5) 611 (8) abba (6) abszurd (26) Ab van Donselaar (42) aeropark (6) agyhúgykő (61) airway (97) álhír (5) állatkert (11) álom (5) alpok (12) amiga (8) augusztus 20 (6) ausztria (96) autók (87) bach (5) balaton (89) Balt Korthals Altes (12) bardotka (11) basel (7) bbc (8) bécs (46) belgium (11) bengáli (34) berlin (162) berlini fal (20) bkv (60) blog (28) blues (6) bp nosztalgia (10) brno (17) brüsszel (5) budai vár (25) budaörs (39) budapest (911) budapesti pillanatok (47) buék (9) busz (115) búvár (17) bytom (6) bzmot (7) c50 (13) c64 (18) caf (13) cégtörténet (6) city lights (70) classic remise (7) class 56 (7) commodore (19) csak egy kép (53) csak egy videó (301) csehország (69) csehszlovák (41) csörgő (12) cukiság (35) debrecen (25) demó (10) design (7) díszkivilágítás (31) divat (6) dízel (11) doctor who (42) drezda (8) duna (35) életkép (22) életképek (38) életmód (6) elveszett (34) emlék (10) emlékek (37) énblog (499) énzene (21) építészet (67) építkezés (22) épület (18) érdekes (5) érdekesség (37) erfurt (8) Ernst Plefka (7) esti városkép (8) évforduló (12) ezerötszázas (7) ezres (14) fan fiction (12) faros (5) favázas (11) feldolgozások (13) felhők (26) felső-szilézia (30) felső szilézia villamos (27) fentrol (6) fényvillamos (16) ferihegy (39) film (13) firka (5) fogas (7) fogaskerekű (21) fogyasztói (24) fonódó (11) fortepan (28) fotó (5) frankfurt am main (9) freddie mercury (7) füsti (6) gary moore (35) gdynia (5) geek (7) Geoffrey Tribe (16) gépsárkány (70) gibson (10) gitár (38) gmap (20) gmunden (6) goldtimer (6) gondolatok (12) gőzmozdony (49) gyermekvasút (40) haditechnika (15) hajó (74) hajtóművek-motorok (6) hampage (399) hamster (5) hangok (5) hangszerek (13) hármashatárhegy (5) havazás (5) heavy metal (6) helikopter (12) hév (44) híd (30) (34) hódmezővásárhely (6) hogylehetne (7) hogyvolt (7) house (6) hülyeség (8) humor (124) idegenforgalom (21) ikarus (61) il 14 (10) innsbruck (5) internet (5) ipari létesítmények (7) írás (15) it (9) játék (5) jegyek (6) joe satriani (5) kalef (11) karácsony (11) karikatúra (5) Karl Holzinger (9) karosa (7) kassa (19) katowice (7) kazetta (8) kecskemét 2010 (6) kelenföld (7) kelet-berlin (5) kép (6) képek (998) képregény (95) kérdés (12) kirándulás (11) kisföldalatti (15) kiskörút (5) kisvasút (56) ki vagy doki (13) klasszikus zene (5) köd (20) köln (35) kölni dóm (5) konstal (8) körtér (8) közlekedés (391) kritika (72) kulfoldi szemmel (111) laminátka (6) lánchíd (8) lanovka (8) last ninja (6) látnivaló (11) lengyelország (82) les paul (8) lhbs (25) linz (10) lipcse (12) li 2 (26) lkk (5) lodz (6) ludmilla (14) luzná u rakovníka (6) m4 (15) maci (6) mackó (6) magas tátra (12) magyarország (7) margit híd (9) már nincs (6) mátyás-templom (6) máv (35) medve (7) metál (14) metró (45) miskolc (26) mittudoménmi (9) mk45 (6) mk48 (15) mk49 (5) MOD (7) morál (11) morgás (130) mozdonyok (25) mozi (10) mtp (7) muki (15) münchen (27) műrepülés (8) muv (8) múzeum (63) n19 (5) nagypolszki (6) naplemente (8) németország (323) neon (5) nerd (7) nincsmár (9) Noah Caplin (6) nohab (62) nosztalgia (239) nosztalgiabusz (39) nosztalgiahajó (6) nosztalgiahév (6) nosztalgiatroli (5) nosztalgiavillamos (115) nürnberg (20) nyílt nap (6) nyíregyháza (6) nyolcvanas évek (22) nyugat-berlin (6) NZA (12) olaszország (26) oldtimer (119) orgona (5) orkvadászok (11) ostrava (8) osztyapenkó (5) otthoni turista (36) ozzy osbourne (8) pályahiba (6) pályaudvar (41) panoráma (109) paródia (7) pcc (6) pécs (13) Peter Haseldine (11) point n click turista (8) pop (30) popkultúra (135) pozitívum (12) pozsony (55) prága (27) programajánló (28) púpos (23) queen (19) r.i.p. (14) rádió (5) rajz (5) redbull air race (8) rejtvény (11) reklám (24) relax (12) rendez (11) repülés (135) repülőgép (46) repülőgépek (81) repülőnap (34) repülőtér (21) retró (53) rock (89) rocktörténet (5) róma (15) s-bahn (15) semmering (9) sg (5) sid (5) skanzen (5) skoda (11) sky channel (8) SNL (17) sorozatok (15) soundcloud (14) spotting (19) st.pölten (5) star wars (5) stuka (5) stuttgart (7) super channel (5) svájc (27) szabadság híd (15) szárnyashajó (6) szavazás (6) szczecin (7) szeged (38) szekacs (6) szergej (35) szilézia (6) szinti (5) szliács (5) szlovákia (131) sztrájk (21) szünetjelzés helyett (234) tapolca (6) társadalom (5) tatra (33) taurus (7) tdt2020 (12) tdt2022 (6) technika (65) technikatörténet (65) tehervonatok (12) tél (14) templom (12) természet (6) tévéműsor (27) thin lizzy (8) Tim Boric (16) Tomas Dvorak (10) tömegközlekedés (470) történelem (29) totalcar (5) trabant (5) trainspotting (73) tram train (8) trolibusz (73) turizmus (20) tűzvonalban (15) tűzvonalban saját (8) tv (94) überzenészek (17) utazás (382) utcakép (222) uv (54) vár (11) várnegyed (8) város (506) városkép (102) városliget (9) varsó (7) vasút (577) vasúti becenév (6) vélemény (24) vicinális (13) vidám park (5) videó (866) villamos (828) vitorlás (6) vízibusz (7) vlog (7) wachau (5) woltersdorf (5) wroclaw (6) wuppertal (7) würzburg (5) xi.ker (46) youtube (337) zene (224) zlin (13) zürich (13) Címkefelhő

Gyerekkorunk slágerei még mindig azok?

2023.08.03. 06:00 :: Hamster

Nézegetem a youtube által ajánlott videókat, és azon gondolkozom, hogy másképp viszonyulnak-e a mai fiatalok a "régi zenékhez", mint annak idején mi. És most a negyvenesekről-ötvenesekről beszélek többes szám első személyben. Persze mi is ismertük a szüleink fiatal korában menő dolgokat: a Beatles slágereit, az Illést, a "Ráncdalfesztivál" sztárjait, de nekem eszembe se jutott volna Metró koncertre menni, pláne nem Aradszkyra. Igaz, a "régi" sztárok egy része még aktív volt akkor, hiszen működött az Omega és az LGT, időnként össze-összeállt az Illés, és sokan jártak rock'n'roll klubba rongylábazni,  ...

... viszont nem tudom elképzelni, hogy Beatrice koncert előtt a teljes nézőközönség teljes átéléssel, tehát nem poénból vagy cikizésből elénekelje az "Egy csók és más semmi" vagy a "Pá, kis aranyom, pá" című opuszt - pedig ez itt fent a videón kb. ilyesmi, hiszen a tömeg egy akkor 42 éves dalt ad elő, meglehetősen jól. Tudom, a példák nagyon eltérő műfajokba tartoznak, de a punk-rock és a metál még nem létezett akkorhoz képest 42 évvel korábban, mit írjak :) Persze a mi időnkben (de hülye érzés ezt leírni) is a hetvenes évek voltak a jó zenék forrásai, a Floydtól a Sabbathon át a Queenig, de ezek valamiért már akkor régi zenének számítottak, holott csak huszonegykét évesek voltak! Igaz, ez biztos attól is függ, hogy az ember milyen társaságban nőtt fel, kikkel haverkodott, mert például az én életemben csak a kilencvenes évek elején jelentek meg a "rokkerek", előtte az iskolában csupa popzenei érdeklődésű ember vett körül.

Itt jegyzem meg, hogy a Bohemian Rhapsody az életem nagy részében szerintem nem számított slágernek itthon. Nem csak azért, mert nem szólt az iskolai tinidiszkóban, de úgy általában se volt közismert, csak a rock-, még konkrétabban a Queen-rajongók ismerték annyira, hogy (többé-kevésbé) el tudják énekelni. Az átlagembernek inkább a Radio Ga-ga jutott volna az eszébe az együttes nevéről. Talán a rádióban az esti zenei műsorokban, kívánságműsorokban leadták, mert valahonnan ismertem, de ha az utca emberét megkérdezték volna, az csak nézett volna bociszemekkel, hogy milyen rapszódia? Liszt? Lehet, hogy ez csak a Vasfüggöny miatt volt, de szerintem a korosztályom nagy része a Wayne világában hallotta először a dalt, és később is csak a headbangelés miatt emlékezett rá. Ma viszont az egyetemes zeneirodalom része: a fejlett világban mindenki tudja, hogy "galileo, galileo, galileo figaro, magnificoooo". Persze személy szerint örülök, hogy a Queen népszerű, mert számomra ők a valaha létezett legjobb együttes, de fura mindezt a banda de facto megszűnése után 32 évvel látni. Mondjuk azért tényleg jobb zenéket csináltak, mint a régi magyar filmek készítői :)

Az is igaz, hogy a popzene szintén tartósabbnak érződik, mint régen, például nem gondoltam volna '85-ben, hogy a Take on Me 2022-ben is képes lesz annyi embert megmozgatni, mint ezen a videón. És az a sok ember itt is énekli a szöveget, nem csak egy helyben állva bámul! Youtube kommenteket olvasva az az érzése támad az embernek, hogy a mostani fiatalok egy részének fontosabb ez a szám, mint anno a mi korosztályunknak volt. Ez akkoriban csak egy sláger volt, a csajoknak meg tetszettek a srácok, ma viszont kulturális ikon a dal - a klippel együtt. Persze ez alapjában véve csak egy hakni a norvégoknak, ettől még nem tanítják őket az iskolában, de akkor is meglep. Igaz, hogy gyerekkorunkban is voltak zenék, amik megmaradtak népszerűnek annak ellenére, hogy az előadójuk nem nagyon maradt meg a köztudatban.

Viszont a határok elmosódtak, például a Foo Fighters közönsége minden jel szerint elég jól ismeri Rick Astleytől a Never Gonna Give You Upot. Ez persze főleg a rickrolling jelenségnek köszönhető, és csak poén, de akkor is,  el nem tudom képzelni, hogy annak idején a Nirvana színpadra hívja Tina Charlest. Igaz, nem ismerem őket eléggé ahhoz, hogy biztos legyek abban, nem tették meg mégis :)

Félreértés ne essék, semmi bajom azzal, hogy a régebbi zenék látványosan tovább élnek, mint régen. Sőt, kimondottan reménnyel tölt el, hogy ma is van közönsége a régi jó dolgoknak, nem csak a számomra egyre érthetetlenebb slágerlistás vackoknak! Igaz, utóbbi jelző valószínűleg korosztályos dolog, hiszen édesapám se értette Yngwie Malmsteent Jimi Hendrixhez képest, és a szomszéd se élvezte úgy a Szekeres Tamás-féle Guitartalest, mint én :)

23 komment

Címkék: énblog zene vélemény pop youtube rock nosztalgia popkultúra queen

A bejegyzés trackback címe:

https://hamster.blog.hu/api/trackback/id/tr6718183503

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nem is csak generációs ellentétek. Mi egyidősek vagyunk (az az egy év már húsz éve se számított, most meg már annyit se), én voltam Illés koncerten 1991-ben, 1996-ban, voltam az Illés-Omega-Metró szuperkoncerten 2001-ben, és mindig a barátaimmal mentem. Még a Beatlest is szerettük, pedig az nekem is a szüleim generációjának zenéje már.
De nem tudom, hány generációt lehet túlélni így. Ismerik a mai fiatalok az Illés dalait vagy a Gyöngyhajú lányt egyáltalán? Bevallom, fogalmam sincs.

Sok német fiatal egyáltalán nem ismeri a Skandal um Rosit, pedig az 1982-ben valami leírhatatlanul nagy sláger volt. De ismerek fiatalokat, akik tombolnak a Griechischer Weinra, pedig a szüleik voltak gyerekek, amikor az kijött (1974).

A Bohemian Rhapsody, az minden idők, ahogy mondani szokás. Az abszolút csúcs. Az nem lehet mércéje semmi másnak.
@Fradista Utazó: Igen, a rendszerváltás után tényleg divatosak voltak a hatvanas évek nagyjai, még Németh Lehel is előkerült valahonnan, akinek a nevét sose hallottam, csak a régi slágereit. Nekem mondjuk az Illés '81-es koncertlemeze volt kiskoromban a kedvencem, de az nem volt régi zene akkoriban, hisz a Beatles akkor még tíz éve se volt, hogy feloszlott. Ma Scatman John vagy a 2Unlimited régebbi előadók, mint akkor a Beatles, sőt, Elvis volt. Szóval a kérdés nem a Gyöngyhajú lány, hanem a "Lose yourself" Eminemtől, meg a "Jenny from the Block" Ben Afflecknétól :)
@Fradista Utazó: "A Bohemian Rhapsody, az minden idők, ahogy mondani szokás. Az abszolút csúcs. Az nem lehet mércéje semmi másnak."

Ez viszont még mindig furcsa. Zeneileg tényleg csúcs, de gimiben akkor is csak egy fura hosszú számnak számított, amit az osztályban kb. 4-en ismertünk.
"... viszont nem tudom elképzelni, hogy Beatrice koncert előtt a teljes nézőközönség elénekelje az "Egy csók és más semmi" vagy a "Pá, kis aranyom, pá" című opuszt"

Akkor jól kapaszkodj meg: Beatrice koncert előtt a Jajj cica eszem azt a csöpp kis szádat meg a Sneider Fánit énekelte a közönség... Persze cikizésből. Ez volt akkoriban a Beatrice szignál.
@sako: Jó, de nem azért, mert szerették, szívből. De igazad van, jobb példa kellett volna, Feróék eleve úsztak a zrikálásban és iróniában. Meg más is, hiszen ott volt az "az az a szép, az a szép, akinek a Pokolgép" is. Mi lenne jobb, Dinamit előtt a Meseautó? CPg előtt a Szomorú vasárnap? :)
@Hamster: A Szomorú vasárnappal megint mellélőttél, ugyanis bár nem CPG-n, hanem Scorpions (meg Michael Schenker Group) koncertre menet a trolin énekelték a már nem igazán szomjas rockerek. Na jó, nem egészen az eredeti szöveggel... :-)
@sako: Jóvanna, inkább csendben maradok. Nagyon kisgyerek voltam még akkor, nem lehetettem tisztában a népszokásokkal :) De mi volt az alternatív szöveg?
@Hamster: Nem írhatom ide, nincs kint a tizennyolcas karika :-)
Ami még ide eszembe jutott, gyerekkorunk kimelkedően nagy slágere, ami viszont igen rapid módon, gyakorlatilag még a mi gyerekkorunkban elveszítette a szavatosságát: a Cheri, Cheri Lady, meg úgy általában a Modern Talking.
@Fradista Utazó: Hát nekik nagyon nem tett jót, hogy csináltak n+1 lemezt ugyanabból a két számból, plusz még ott volt ugyanezekkel C.C. Catch, később meg a Blue System. Ha csak a Seriserilédit meg a Braderluit csinálják meg és eltűnnek, lehet, hogy mélyebb nyomot hagynak :)
a minap voltam szentendren egy europa kiado koncerten, ott idonkent a hatso sorokbol elhangzott a repter kialtas, mindenki altalanos derujere :)
@Kedélyes Paraszt: Lehet, hogy ott és akkor döbbent rá, hogy mindjárt indul a gépe, és taxist próbált keresni :)
Társalogtunk ma páran, valaki említi Al Banót. Harmincas éveiben járó holland fickó mondja, nem tudja, ki az. Bejátszuk Youtube-on a Felicitát - sose hallotta, nem ismerős.
Később a mai szomorú hír apropóján a L'Italianót. Nem ismerős, kicsit se.
Ezek 1983 és '82, szóval a gyerekkorunk.
@Fradista Utazó: Az olasz zene elég fura dolog volt, Magyarországon hagyománya volt, gyerekkoromban Rita Pavone, Adriano Celentano meg hasonlóak a felnőttek által rendszeresen fel lettek emlegetve, Gyuri bácsi meg rendszeresen feldolgozta az aktuális slágereiket, tehát szinte direktben be voltunk kötve oda. De a Moncsicsi meg más bolondságok is jöttek, aztán meg az italodisco. Ez valószínűleg részben annak köszönhető, hogy a coccjalista Magyarország jóban volt a baloldali érzelmű Olaszországgal, ezért az ottani kultúra könnyebben átjött, mint az angol vagy amerikai, meg ugye létezett a digózás is a magyar fiatalság köreiben. Ez a kapcsolat szinte biztosan nem volt meg észak felé. Meg hát akit mondasz, egy huszassal fiatalabb nálunk. Ha Sabrinát se ismeri, akkor Ramazottit vagy Jovanottit lehet kérdezni, ők később voltak.
@Fradista Utazó: Februárban voltam síelni Ausztriában, valamelyik felvonó alján ez szólt. Soha nem érződőtt még ilyen hosszúnak a sorbanállás...
Szerintem az Enter Sandman a '90-es évekből vagy a Seven Nation Army a 2000-esekből lett hasonlóan örökérvényű, mint a Bohemian Rhapsody a 70-esekből vagy akár a Final Countdown a 80-asakból...
@NAR: Szerintem se a Sandman, se a 7NA nem lett legendás. Az elsőt gyakorlatilag csak a metálosok ismerik, a második az évtized legtúlértékeltebb zenéje volt, ugyanaz az egy riff ismételve, kicsit ragozva, de ismételve... A Final Countdown tényleg legenda jellegű lett - majd 10-15 év múlva kiderül, mennyire. Szerintem ma annyi zene ömlik az emberekre, annyi lehetőség van akár saját zenét csinálni, hogy kevesebb ragad igazán meg. Pl. pár éve mindenhonnan Lady Gaga folyt, most meg (hálistennek) sehol nem hallani, pedig néhány éven át ő volt a csodák csodája a művészkedően előadott eurodiszkójával. Nehéz megmondani, hogy a részben image alapú zenészekből mint Beyonce vagy Kanye mennyi marad meg hosszabb távon. Régen is voltak ilyenek, de ma Boy George-ot vagy Adam Antet max. retró fesztiválokon látni. De persze mindig van esély mémmé válni, pl. a Rick gyereknek bejött, de a Journey-től a Don't stop believin' is kb. a Sopranos miatt jött vissza a köztudatba. Éedekes módon ezek a mémek manapság tovább tartanak a Warhol által említett 15 percnél, de nem biztos, hogy 10 év múlva is így lesz. Az is lehet, hogy 15 év múlva valaki csinál egy Nirvana filmet, és azután nekik valamelyik daluk lesz az übersláger egy időre. Hozzáteszem, hogy én nagyon nem szerettem őket, de a Smells like... tényleg akkora megőrülés volt, amikor kijött, hogy szerintem az már most legenda, film nélkül is.
@Hamster: Azért a fekete albumból elment néhány 10 millió, igazi mainstream lett. Amikor a rezesbanda is ugrál rá (youtu.be/9p7Z6fsr_K4?si=MejrX-n8t7Oq_u73&t=214), akkor azért eléggé legendás a dal :-)
@NAR: A Ketchup Songból többet adtak el, mégse lett legenda. Nézd végig ezt a listát, ezek közül mindegyiket többet hallani ma is bárhol, mint a Sandmant, de még ezek nagy része se "legenda": en.wikipedia.org/wiki/List_of_best-selling_singles_by_year_in_the_United_Kingdom
De nincs a listán mondjuk a House of the Rising Sun az Animalstúl, a Satisfaction a Stone-stól, az Anarchy in the UK, az Axel F., meg egy csomó dal, amelyiknek egy szimpla zenén túlmutató jelentősége lett.
@Hamster: Nem a legendaság miatt említettem az eladott példányszámot, hanem azért, mert messze nem csak a metálosok ismerik az Enter Sandmant. Abban a stadionban a dalra tízezrével ugráló diákok még pajzán gondolat képében sem léteztek, amikor a dal kijött - ehhez kell legendásnak lennie a dalnak :-)
@NAR: Én meg ismerem az Éjjel nem érhet véget-et, pedig tökéletesen más kultúrkörben létezem, mégse mondanám legendának. Vagy a Kernkraft 400 szintetizátor "riffjét", igaz, azt főleg azért, mert egy C64 játék zenéje volt. Legenda az, amit nem ironikusan játszanak bulikban és/vagy nem részegen ugrálnak rá :)

Amúgy semmi bajom a Sandmannel, konkrétan az első metál szám volt, aminek a ritmusrészét el tudtam gitáron játszani, de legendaságilag kb. két szék közt esik a padlóra: a trú metálosoknak ez popzene, nekik a Master vagy Házmester of Sorrow a legenda, a nem metálosoknak meg a Nothing else matrac. Maga a Metallica legenda, bőven nem csak a metálosoknak, de a Sandman, mint szám, rettentő messze van tőle.
@Hamster: Az éjjel soha nem érhet véget legendássá vált azáltal, hogy a labdarúgó-válogatott szurkolói mindig ezt éneklik a 2016-os EB-re való kijutás óta. Ennek a zenei értékhez viszonylag kevés köze van ;-)
És ez ugye egy '98-as szám eredetileg, szóval majdnem húsz év múlva került újra középpontba

Én sajnos nem voltam ott Marseille-ben, de ez azért élőben komolyan szólhatott.
youtu.be/4o8e5zmgrUA
@Fradista Utazó: "Ennek a zenei értékhez viszonylag kevés köze van"
Meg az eredeti értelméhez is :) De ennyi volt, lehet, hogy a meccseken még éneklik, de az utca embere, aki csak a magyar csapat miatt nézte az EB-t, mint én, már túl van rajta. De ha választani kell, akkor amiatt a pár hét miatt tényleg legendásabb, mint az Enter Sandman, csak nem esik jól bevallani, annyira sz*r.
süti beállítások módosítása