Van egy hajó Balatonfüreden, amivel már korábban is szemeztem, még mielőtt rámjött volna a hajómánia - a Jókai motorosról van szó:

Ahogy alakjából sejthető, a Kelénhez hasonlóan ő is gőzösként kezdte életét, csak annál kicsit később, 1913-ban. Először Budapesten találkoztam vele 2000 körül, amikor annyira érdekes látványnak találtam villamosfotózás közben, hogy a síneket otthagyva lesétáltam az előtte levő pontonra lefotózni:

Ezután nem találkoztam vele többet a fővárosban; később kiderült, hogy azért, mert visszakerült a Balatonra. Ennél persze sokkal bonyolultabb pályafutása (pályaúszása?) volt: 1945-ben elsüllyesztették, csak három évvel később került ismét forgalomba. 1955-ben zárt kormányosfülkét kapott, 1963-ban dízelmotorossá alakították, illetve a felépítményét is átépítették. Valamikor a hetvenes-nyolcvanas évek fordulóján a Körösre került, ahonnan egy félbeszakadt felújítás után a kilencvenes években mentette ki jelenlegi tulajdonosa. 

A felújítások során kapott hegyes orr miatt a hajó meglehetősen hasonlít a tó két másik nagy ex-gőzösére, a Kelénre és a Helkára. Összehasonlításként itt egy fotó az utóbbiról:

Bevallom, amíg nem figyeltem jobban oda, testvérhajóknak gondoltam őket, mert távolról szinte csak a színe különböztette meg a két másiktól :)

2023 augusztusának végéig egy kivételével a Bahart összes vonali és sétahajójával utaztam, de ez a magántulajdonban levő darab valahogy kimaradt. Sokáig úgy voltam vele, hogy majd jövőre kipipálom őt is, aztán szeptember közepén csak rábeszéltem Mariannt arra, hogy ugorjunk le Füredre naplementézni. Mondjuk nem volt nehéz :) 

És már kint is voltunk a vízen! Ahogy a nap egyre laposabb szögben sütött, a víz, a part, és az ég is lassan elsötétült a nappal átellenes oldalon, a vitorlák viszont csak úgy ragyogtak!

A főszereplő persze a Nap volt, mely meglehetősen gyorsan ...

... tűnt el a Tihanyi-félsziget mögött. Bár gyerekkoromban számos naplementét végignéztem, mindig meglep, hogy milyen gyorsan történik az egész.

Érdekes látványt nyújtottak a magasban áthúzó repülőgépek rövid kondenzcsíkjai. Aki sokat tartózkodik errefelé, az tudja, hogy egy forgalmas légi útvonal (azért fogalmazok így, mert a régen sokat emlegetett légifolyosók már nem léteznek) húzódik a tó fölött keresztben, melyet elsősorban a Közel-Kelet és Ázsia felé haladó vagy onnan jövő gépek használnak.

Ezekkel a rövid csíkokkal úgy néztek ki a repülők, mintha üstökösök lettek volna :)

Ekkor még csak nem merült túl mélyen a horizont alá kedvenc csillagunk, úgyhogy pár krepuszkuláris sugarat is láthattunk.

Ezután viszont már hamar eljött a sötétség: mire elértünk a kikötőig, már alig voltak fények. Ami meglepett: nem voltak szúnyogok. Bizonyos években ennyi idő alatt az utolsó cseppet is kiszívták volna belőlünk a vérszívók... Na nem mintha hiányoztak volna!

Ahogy a videón hallható, az utazáshoz többnyelvű idegenvezetés is járt, melyben különösen tetszett, hogy nem csak a tájról meséltek, hanem a balatonfüredi hajógyártásról is. Jó, hogy az ilyesmire is gondol valaki, hisz ez is a tó történelmének fontos része!