Kedvenc szlovák vasúti találkozóm az elmúlt években mindig júliusban került megrendezésre, de idén áttették szeptemberre, aminek volt egy olyan mellékhatása, hogy ugyanakkorra esett, mint a pozsonyi közlekedési vállalat nyílt napja. Micsoda pech! :)

A rendezvény színhelye ezúttal is a közös villamos/troli kocsiszín volt. Érdekes, hogy ez papíron mintha még ma is két külön létesítmény lenne: van délről megközelíthetően a Vozovňa Trnávka, ahol a buszok és trolik alszanak, és van északról megközelíthetően a Vozovňa Jurajov Dvor, ahol villamosok és buszok laknak. Ha jól értem, előbbit építették fel hamarabb, aztán később, az egykor György-udvar névre hallgató városrész szanálásakor a felszabaduló terület egy részét megkapta a közlekedési vállalat. Kicsit bizarr, hogy a kocsiszín egyik sarkában ma is ott áll a pozsonyi Dynamit Nobel gyár igazgatójának rég kiürített villája egy második világháborús bunker szomszédságában, nulla logikai kapcsolattal az onnan pár tíz méterre parkoló trolikhoz...

A villát és a bunkert már láttam néhány éve az akkori nyílt napon, ezt a nosztalgia villamost viszont még nem! Ha valaki ránézésre azt mondja, hogy tök olyan, mint egy favázas ezres, vagy a miskolciak ötablakos kocsija a szentendrei múzeumban, akkor nem téved nagyot: ez egy Ganz villamos ugyanabból az időszakból! A története nem egyszerű: 1910-11-ben a Pozsony Városi Villamos Vasút 7 motorkocsit és 7 pótkocsit vásárolt - képünk főszereplője utóbbiak közül került ki, 124-es pályaszámmal. 1926-ban a város növekvő igényei miatt a közlekedési vállalat - akkori nevén már Bratislavská elektrická účastinárska spoločnosť - motorkocsivá alakította, 104-es számon. 1940-ben selejtezték, a számát pedig egy újonnan épített kocsi vitte tovább - az alváza viszont valamiért megmaradt, és a háború után 44-es pályaszámmal motorkocsit építettek rá. 

Ez a 44-es pályaszámú motorkocsi selejtezése után szerencsére megmaradt nosztalgiakocsinak, de 1994-ben olyan súlyosan megsérült, hogy a megmaradása kérdéses lett. Végül megtartották, de  nem 1948-as állapotában állították helyre, hanem olyanban, mintha már 1910-ben Ganz motorkocsiként gyártották volna. Néhány évig piros-fehér színekben tündökölt, aztán kapta meg jelenlegi zöld-fehér festését. Ez a kocsi tehát egyszerre valódi és replika - és gyönyörű!

A pozsonyi közlekedési vállalat 1937-ben építette a 18-as pályaszámú, "Négyablakos" (Štvorokeňák) becenevű kocsit. Forgalomból kivonása után 1975-ben a brnói műszaki múzeum gyűjteményébe vitték, de ott nem történt vele semmi, ezért 2002-ben visszaszerezték és felújították. Míg ez a jármű meglehetősen egyszerű kinézetű, ...

... az 1959-ben épített 38-as kocsi kimondottan letisztult vonalvezetésű. A közlekedési vállalat ekkor már Dopravný podnik mesta Bratislavy névre hallgatott, de még mindig gyártott kocsikat saját magának, többek közt ezt is, vélhetően azért, mert még nem érkeztek meg (elegendő számban) a Tatra T2-esek, melyek a jövőt jelentették. 1975-ben ő is Brnóba került, és vele se csináltak semmit, ezért már '89-ben visszahozták.

De lássunk néhány gumikerekűt is! A jókora tárolóterületen érzésre körülbelül 50-60 típust meg lehetett nézni, ennek a fele a jelenkort vagy a közelmúltat képviselte. Régi idők tanúja volt ellenben ez a Praga RND, mely buszcsalád teherautók karosszálásával jött létre a negyvenes évek végén.

A szottyadt arcú Karosa régi ismerőse a korosztályomnak: a Csehszlovákiából érkező távolsági változatú (ŠD 11) példányokon kívül néhány Volán is használta a helyközi (ŠL 11) és a városi (ŠM 11) kivitelt. A közhiedelemmel ellentétben ugyanis nem igaz, hogy a KGST-n belül mindenkinek Ikarust kellett vennie - és mivel az Ikarus épp nem tudott szállítani, a Volán a csehekhez fordult. Az ittthon a motort gyártó cég emblémája miatt inkább Škodaként ismert buszokkal kapcsolatban kötelező olvasmánynak merném nevezni Bajsz Gábor eme írását, de véletlenül szüleim is megörökítettek egy példányt Pécsett a hetvenes években.

És ha már Ikarus: a rendezvény sztárja ez a frissen elkészült Ikarus 280-as volt. Fotózni gyakorlatilag nem is lehetett, akkora tömeg volt rajta-előtte-körülötte! Ez a kép itt fent több percnyi várakozás felemás sikerként értékelhető eredménye :) 

Részleteiben - főleg a székezés és az ablakok tekintetében - ugyan különbözik a BKV hasonló buszaitól, de alapvetően azért ismerős érzés volt felszállni rá. Prágában még utaztam a testvéreivel, de Pozsonyban már csak a 400-asokat sikerült elcsípnem. A '87-es gyártású gépet egyébként itthon újították fel. 

És ezzel elértem az oldal végére. Lehet örülni, mert kivételesen nincs videó a képek mellé :)