A budai és pesti oldal közt húzódó folyón már jóval azelőtt volt vízi közlekedés, hogy bármi felépült volna, amit ma láthatunk, úgyhogy a budapesti városképnek pont annyira részei a hajók, mint mondjuk a Várhegy vagy a sárga villamosok. Géperejű járművek is jó kétszáz éve szaladgálnak a két part közt, úgyhogy nem igazán értem, miért nem vagyunk kicsit büszkébbek erre a közlekedési módra, miért feledkezünk el róla, amikor a közlekedéstörténetről beszélünk.
Az elmúlt évtizedekben voltak próbálkozások hajózási évadnyitó rendezvények megtartására, 2024-ben azonban különleges apropója volt a témának, ugyanis a főváros úgy döntött, hogy át akarja alakítani a Duna-partot, csak az nem derült ki a hajósok számára, hogy velük mi lesz. Ennek megfelelően egyfajta figyelemfelhívásként rendezték meg a "tavaszi kirajzást", melyen huszonegynéhány hajó vett részt - és nagy részükön ingyen utazhatott az, aki regisztrált! Mi Mariannal az Európa rendezvényhajóra szálltunk fel a Bem rakparton.
A kétórás út programja úgy nézett ki, hogy a hajók lecsorogtak a Petőfi híd alá, két oszlopba fejlődtek, élükön a három legnagyobb géppel: a Budapesttel, az Európával, és az előbbi képen látott Gróf Széchenyivel. Ezt követően a konvoj felhajózott a Margit hídig, ahonnan rövid közös kürtölés után mindenki hazament. A fentebbi képen a budai oldali oszlop egy része látható, miközben mi az Európával rohanunk az alakzat élére.
A nem kimondottan jó időjárás ellenére - az elején szél volt, aztán esett, később fátyolosan sütött a nap, majd megint beborult - meglepően sokan jöttek hajózni. Klassz volt a rengeteg hajó látványa! Az alakzat valahol az Erzsébet és a Lánchíd közt állt össze. Miután összeállt a kép, nem rohantunk, inkább méltóságteljesnek éreztem a haladást.
A budai oldali oszlop elejéről visszafele nézve kimondottan impozáns volt a felvonulás! Itt balkézre nagy kedvencem, az egyik "dunai 400-as", az Attila látható, mögötte a balatoni Csobánc testvére, a Pannónia.
A Margit híd alatt kicsivel megállt a konvoj, és egy helyben állva megvárta, míg a magyar lobogóval feldíszített Bíbic I szárnyashajó átszáguld a két oszlop közt. A kép készítésekor épp kisütött kicsit a nap, hogy teljesen szembefényben tudjak csak fotózni :)
Így nézett ki a másik oldali oszlop. Régen viszonylag kevés hajófajta uralta a budapesti személyhajózást: vízibuszok, a 400-asok, a Táncsics és társai, a hét törpe, a Moszkva típus - ehhez képest ma az akkori Mahartnál jóval kisebb cégek elég vegyes állománnyal dolgoznak.
Ezen a videón a tulajdonképpeni felvonulást próbáltam megörökíteni - a zeneválasztás szerintem adta magát :) Idén már végigmentem néhányszor itt esőben, jó időben, napközben és este, kis hajóval, nagy hajóval, de mindig lenyűgözött a város szépsége!
A felvonulás vége még az összeállásnál és együtt hajózásnál is érdekesebb volt, hiszen a huszonvalahány hajónak legalább öt-hat különböző helyre kellett visszatérnie.
Először azok váltak ki, akik a legközelebb voltak a kikötőikhez, aztán a visszafordulók és az egyenesen hegynek tartók várták ki a sorukat úgy, hogy ne nagyon tartsák fel egymást. Ezt drónról lett volna jó videózni, de persze a konvoj legmagasabban levő nyitott fedélzete se volt rossz hely a mozgás megfigyelésére :)
Ez megy most